2010. július 30., péntek
Netgeneráció és az olvasás
Aki olvasta számos bejegyzésemet a netgenerációs kutatással kapcsolatosan, tán még emlékszik rá, milyen siralmas eredmények születtek az olvasási szokások témakörben. Egy másik cikk kapcsán - Dr. Fehér Péter sugallatára - rákérdeztem a Facebook-on néhány tanítványomra. Érdekes válaszokat kaptam, kommentár nélkül közlöm:
A kérdés így szólt:
"Szeretsz olvasni? Ha igen miért, ha nem, miért?"
"Én imádok olvasni, most is azt teszem." (Mercédesz 10. osztály)
"Én nagyon szeretek olvasni, mert olyankor nem kell semmi mással foglalkoznom. Amikor olvasok, akkor csak arra koncentrálok, és teljesen kikapcsol az olvasás. Én azt szeretem ha nincsenek képek a könyvben, mert akkor saját magam képzelem el hogy melyik szereplő hogy néz ki, és milyen egy esetleges ház elrendezése. Egyszóban összefoglalva azért szeretek olvasni, mert olyankor egy teljesen más világban vagyok. :)" (Csilla, 10. osztály)
"én szeretek olvasni hogyha jó a könyv fejleszti a szókincset és lenyugtatja az embert. Így, hogy dolgozom a nyáron valamint a pótvizsgára is készülök jól esik nem a tv-t bekapcsolni hanem elővenni egy könyvet. Hát vannak páran de szerintem kevesebb az osztály 1/4-énél aki olvas." (Viktor, 9. osztály)
"Nem szeretek olvasni, mert sajnos nem kötnek le a könyvek. Nem elég nagy a fantáziám, hogy könyvekben találjam meg az izgalmat." (Patrik, 9. osztály)
"Hát én szeretek olvasni. Csak akkor nem megy ha mondjuk kötelező és bennem van hogy úúú most el kell olvasni, meg ami nem érdekel azt nem olvasom el." (Judit, 10. osztály)
"nem tudom... csak nem, mert tovább tart, mint megnézni egy filmet..." Zsolt 11. osztály
"nem nagyon szoktam olvasni, mert megvárom hogy kijöjjön filmen" Orsolya 11.osztály
Nincs tankönyv, van olvasás? Vagy durva párhuzamot vontam?...
2010. július 22., csütörtök
"Hej, ha én is köztetek lehetnék..."
http://hvg.hu/hvgfriss/2010.29/201029_romlo_erettsegi_eredmenyek_kozepes_fokon
A fenti linken található cikk több gondolatot is felvet bennem... nézzük sorra:
"...a májusi középszintű érettségin újfent nem érték el a diákok a hármas átlagot – derült ki a 2010-es érettségi eredmények napokban nyilvánosságra került adataiból."
Mindenki magából indul ki - szokták volt mondani.... Én azt szoktam mondani, hogy ha nekem kellene érettségiznem matematikából, még mindig ott ülnék megkövülten... Ettől viszont ez még egy országos adat marad, ami felvet néhány kérdést: Túl nehezek voltak a feladatok? Nem szeretik a diákok a matekot? Netán - s ezt meglehetősen félve kérdezem - nem tanítják jól a matematikát?
"...szinte egyöntetűen az volt a szakemberek véleménye, hogy a beiktatott könnyű feladatokat figyelembe véve kettesre bármelyik diák meg tudja írni az érettségit, a gyakorlat nem ezt mutatta. "
Tehát a szakemberek szerint az elégséges szint könnyen elérhető lett volna... De haladjunk tovább a cikkben:
"Közel nyolcszáz érettségizőn kifogott a feladatsor, s megbuktak. Ezzel a bukásoknál is a matek lett a listavezető, megelőzve minden más tantárgyat. Mint ahogy azzal is sikerült egyedi negatív rekordot felállítani a matematikával, hogy a diákok közel kétharmadának teljesítménye az 50 százalékos szint alatt maradt."
Ez a mondat eszembe juttatta, hogy mi lett volna akkor, ha nem 20% lenne az elégséges feltétele, hanem a régi 51%, ne adja isten(!) 61%... akkor minden érettségiző pótérettségizne???
"Ez már annyira rossz eredmény, hogy megkérdőjelezi a magyar matematikaoktatás hatékonyságát. Hiszen a szakközépiskolás diákok lényegében csak azokat a nagyon könnyű feladatokat képesek megoldani, amelyeket már az általános iskola nyolcadik osztálya után is teljesíteniük kellene. A nehezebb, gondolkodásra épülő példák megoldhatatlan feladat elé állítják a legtöbbjüket. Márpedig a szakközépiskolákban talán még fontosabb lenne a matematika sikeres oktatása, mint a gimnáziumokban, hiszen javarészt olyan, főleg műszaki pályák felé orientálódnak onnan a diákok, ahol szükségesek a jó matematikai alapok."
A cikk szerzője elég karakteresen fogalmaz... joggal. Mit csinálnak a diákok abban a 4 évben, amit középiskolának hívnak? A választ természetesen nem tudom. Csak azt, hogy hihetetlen szomorúsággal olvastam a cikket... Remélem azok, akik döntéshelyzetben vannak, ennél többet is fognak tenni...
"Az is tény, hogy a felsőoktatás már ma is nehezen birkózik meg a megfelelő tudás nélkül bekerült diákokkal."
Ebben ismét egyet kell értsek Riba Istvánnal (szerző), de amit jómagam is tapasztalok: középiskolai tanárként szembesülnünk kell azzal, hogy sok gyerekünk írni-olvasni, számolni sem tud rendesen. A 9. évfolyam jórészt azzal telik, hogy feltérképezzük a "lukakat", igyekszünk azokat némiképp befoltozni. Természetesen a teljes felső tagozatot nem lehet egy év alatt pótolni, így kénytelenek vagyunk megfelelő alapozás nélkül építkezni. Nyilvánvaló, hogy ezek a hiányosságok a felsőoktatásban még jobban visszaütnek... A magas osztálylétszámok miatt arra sem adódik igazán lehetőségünk, hogy differenciáljunk... A különbségek jellemzően akkorák, hogy míg az egyikük esszéket ír, a másikuk szótagolva olvas...
Ha valakinek egyszer, valamikor, véletlenül eszébe jutna, hogy megkérdezze erről a pedagógusokat, alighanem volnának használható ötleteink...
2010. július 19., hétfő
Netgeneráció a techline-on 2.
Ha valakit érdekel... íme a folytatás:
http://www.techline.hu/it_vilag/20100705_netgeneracio_2.aspx?s=rel
http://www.techline.hu/it_vilag/20100705_netgeneracio_2.aspx?s=rel
Tisztesség és tsai
Once upon a time... két szerző, kiknek nevét ne fedje homály... Dr. Fehér Péterrel szabadidőt, éjszakákat nem kímélve dolgoztunk az online kérdőíveken... Nem vártunk jutalmat mint a szegény ember legkisebbik fia, csupán annyit tételeztünk fel másokról, amennyit magunktól is elvárunk. A királylány keze helyett plágiumot nyertünk... Cikkeinket nevünk említése nélkül "cyber-kalandorok" saját nevük alatt tartották jónak közölni - majd méltatlankodásunkat még csak nem is értve hosszú ideig nem is válaszoltak, majd egye fene: levették a munkánkat az oldalaikról...
Túl az Óperencián valószínűleg mindez meg sem történhetett volna, de az egy mese... ez pedig a valóság...
"Két módja van annak, hogy magasabb méltóságokba kerüljünk, az, amit egyenes útnak, vagy kitaposott útnak nevezünk, és a kerülő út, vagy görbe út. Emez a rövidebb. " (Jean de La Bruyére)
2010. július 1., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
