Érdekesen - olykor már-már túlhevülten - folyik néhányunk közt a vita az Agora-n. Ami persze nem baj, hisz' mindenkinek joga van a saját álláspontját védeni, valamint be kell látnunk: mindannyian egy-egy szeletét látjuk a sokat emlegetett online generációnak.
Valami még rémlik abból, amikor szegény nagyim megbotránkozott a középiskolás öltözékemen, pedig akkor nem a köldökig érő dekoltázs és a "meghúzom a rojtját fáj" típusú miniszoknya volt a divat, mint ma. Őket mégis irritálta, ma már azt gondolom: joggal. Hiszen mások voltunk mint ők. Merészebbek, lázadóbbak... ahogy a diákjaink.
A baj oka - pedig hol vagyok én ahhoz, hogy ezt deklaráljam - talán ott van, hogy nem tudják merrefelé menjenek... ami persze nem az ő hibájuk... Nekünk, az elviekben okosabbaknak, elvileg tapasztaltabbaknak kellene kijelölni valamiféle irányt. Amitől természetesen joguk van eltérni, hiszen fiatalok - mindannyian emlékszünk rá milyen fantasztikus érzés volt áthágni a szabályokat...
A sokak által választott irány viszont veszélyes lehet... pár hete kértem két osztálytól (10. 11. osztályosok) egy cédulát, amire csak azt kellett írniuk, mihez értenek... Sorolom a válaszokat: népszerű vagyok a suliban, jól tudok msn-ezni, bárhonnan le tudok tölteni filmet/zenét, nekem van a legtöbb alkalmazásom a féjszen (Facebook), nekem vannak a legjobb cuccaim az évfolyamon, imádnak velem bulizni a többiek... A megközelítően 70 16-17 évesből csak ketten írták, hogy pl. jó vagyok angolból/németből.
Pontosan tudom, hogy az eredmény statisztikailag nem értékelhető, engem mégis elszomorított... Csakúgy, amikor erről beszélgettem egy matek-informatika szakos kollégámmal (23 éves végzős egyetemista), s meséltem, hogy a saját osztályomtól tavaly megkérdeztem, hogy ki mi lesz, ha nagy lesz, a válaszok 90%-a az volt: nem tudom. Kapta magát, s ő megkérdezte ismét. A cédulákat átnézve furcsa érzésünk volt - idézek: feleség, gazdag, jólmenő vállalkozó, modell, celeb, tv-s...
Tudom - hangsúlyozom: tudom - ez ismétcsak nem az ő hibájuk!!! A média ezt közvetíti, a környezetében azt látja, hogy azok élnek átlagon felüli körülmények között, akik ügyeskednek. Az elmúlt évek politikai eseményei is mind-mind ezt erősítették bennük: ez a helyes irány. Még csak azt sem mondom, hogy nincs igazuk. De engedtessék meg nekem, hogy ettől mégis elszomorodjak...
Nagyjából 2 éve mondtam egy tanítványomnak, miután képtelen voltam kibetűzni a fogalmazását, hogy írjon már olvashatóan, mire azt válaszolta: minek, minden munkahelyen van számítógép, a billentyűket pedig le fogja tudni ütni. Igaza van természetesen. Ehhez képest néhány hete az osztályom 90%-a megbukott ECDL-en PowerPoint-ból. Az okokat kutatva érdekes válaszokat kaptam: bonyolult, ha dolgozom majd, ilyet úgyse kell csinálnom, sosem fogom használni, nem magyarázta el a tanár...
Miért nem tanítja meg a szülő/tanár/társadalom a mai gyerekeket arra, hogy ha eredményeket akar elérni, azért munkát kell előbb végezni? Hogy nincs eredmény befektetés nélkül? Nem is online generáció... lazy generation..
Már látom Robi bejegyzését, ha elolvassa: magyaros, sírós, Dunának menős...
Ettől még valamit iszonyatosan eltoltunk. Azt hiszem, ha ma lennék középiskolás, magasról tennék Anyeginre és Bánk bánra egyaránt. (infarktust kap jónéhány magyarszakos kollegám alighanem) S ha általános iskolás volnék, a Kőszívű ember fiai sem érdekelnének, s még az is lehet, hogy a jó öreg Gárdonyit is hanyagolnám... Ebben legalább elértem sikereket... Pirospont nekem?:-) A talán már ehelyt említett könyvcsereberés ötletemre utalok. Sikerem volt Virágot Algernon-nal, Malevil-lel, Állati elmékkel, sőt!!! a fiúknál Rejtővel, Rátóti legényanyával.... Tudom, ezek egyik sem a szépirodalom gyöngyszemei. De olvasnak... oly mindegy, hogy mit, olvasnak.
Mindazoknak, akik temetik az írott szót, annak fontosságát, egy saját példát idézek: napvilágra került két osztályomban, hogy kilakoltattak tanítványaimat a szülők banki tartozásai miatt. Ők maguk mondták el a többieknek szégyenkezve, kétségbeesve. S hogy miért hozakodom ezzel elő? Csupán azért, mert senki nem értette a történteket. Elkezdtük hát az elejétől, az érintettek elmesélték, hogy egy lakáshitellel kezdődött, aztán jött a svájci frank változása, mígnem nem tudták fizetni a részleteket. Záporoztak a kérdések: Mi az, hogy nem tudtátok fizetni? Miért nem kértetek kölcsönt másik banktól? Az egyik kislány erre elmesélte, hogy már 3 banknál adósodtak el, s a lakásuk eladási árán felül maradt úgy 3-4 millió hitelük.
Nem az döbbentett meg, hogy a 15-17 éveseknek fogalmuk nincs a hitelekről, hogy annak mekkora kamatai lehetnek, hanem az, hogy ennek folyományaként kiderült, hogy mindkét osztályban nagyon sokan járnak ugyanebben a cipőben, ám nem csak lakásvásárlás miatt adósodtak el, hanem autó, nyaralás, plazma tv okán..
De hogy visszatérjek a fő csapásirányomhoz: ha tehát nem tanulnak meg értőn, akár a sorok között is olvasni, ők lesznek az átvert generáció... akikkel bank, politika, munkáltató azt tesz amit akar...
Nem lehet persze azt állítani, hogy a teljes generáció buta, léha, ostoba volna - mert nem igaz. Engem az aggaszt, ahogy a tendencia alakul....
Saját ellenpontomként idéznék néhány interjúból, amiket az elmúlt héten "követtem el", csak hogy pontosabban lássak a közösségi oldalak kapcsán. Igaz ugyan, hogy a számok nem hazudnak, de szerettem volna árnyalni a képet - csak úgy önmagam számára is.
Idézetek - kommentár nélkül:
"Kezdetként elmondanám, hogy én is regisztrálva vagyok éve óta ezen oldalak némelyikén, de nem tartom létszükségletnek mindennap frissíteni és fellépegetni."
"Igyekszem nem olyan képeket és információkat felrakni amik a magánéletembe túl nagy betekintést engedhetnek."
"Sokan, ha megeglátjá, hogy milyen sok ismerősük van, mennyien megnézték az adatlapját, írtak kommentárt a képeihez úgy érzi, hogy milyen népszerű és milyen sok barátja van, de sajnos ezek nem igazi barátságok, úgy gondolom személyes ismerettség nélkül, személyes, élő beszélgetések nélkül nincsenek igazi barátaid és becsapja magát az az ember aki a netes ismerőseit barátjának tartja és beleringatja magát, hogy mennyien szeretik, milyen jó neki stb."
"Hát még sokáig sorolhatnám, mérlegelhetném az előnyöket, hátrányokat és adhatnék tanácsokat, de egy szó mint száz a közösségi oldalak okosan megfelelő mértékben használva hasznos dolgok, de nagyon könnyen visszájára fordulhat ha nem tartod be a lehető legmagasabb óvatossági szabályokat."
"Anyuék mindig azt mondják, hogy baromi sokat ülök gép előtt. Szerintem ez nem igaz! Nem tudják miből maradnak ki, miket nem tudnak meg. Minden nap ülök a gépem előtt. Elárulom, körülbelül 4-5 órát. Még a tanuláshoz is használom néha. Miután bekapcsoltam a gépem és betöltött a rendszer, az-az első dolgom, hogy megnyitom a netet és belépek a Facebook nevű közösségi oldalra."
"Van egy olyan is, aminek Küldj puszit a barátaidnak a neve. A haverokkal, barátokkal ebből versenyt csináltunk, hogy ki mennyit gyűjt össze a szívekből kb. 2 hét alatt. Naná hogy én nyertem!"
"Azt hozzáteszem, hogy mikor be vagyok jelentkezve féjszre, akkor nem mindig vagyok a gép előtt. Vagy tanulok, vagy könyvet olvasok, kajálok vagy csinálok valami értelmeset. A lényeg, hogy fent vagyok."
"Facebookra is naponta egyszer járok, maximum kétszer, de akkor is reggel meg este. Igazából csak Petville miatt járok fel oda is.. ha nem lenne, akkor valószínűleg Facebookra sem járnék fel."
"Sok hasznát mondjuk nem látom a közösségi oldalaknak a mi korosztályunk számára, mert szerintem mondjuk azoknak való, akik régóta nem találkoztak, volt osztálytársak."
"Nagyon sok ideig szerettem a vippet mert szerettem/tem ismerőseim képeit nézegetni poénos adatlapokat olvasgatni. Mondjuk egy idő után már kezdett zavarni hogy valaki társkereső oldalnak használ egy közösségi oldalt."
"Vannak alkalmazások amik jópofák de azok is többnyire haszontalanok semmi más csakis unaloműzés."
"Féjsz - Hát én ebben az oldalban nem csalódtam nekem minden nagyon tetszik rajta. Amiket az emberek közzétesznek, a tesztek, a dizájn szóval minden klappol."
