Mikulás és tsa

Nemsokára itt a Mikulás! Szegénykém nem tudom hogy viseli el ezt a kavarodást, ami körülötte megy az utóbbi években. Anno átkeresztelték télapónak, de azt túlélte. A hét végén a Vörösmarty téren jártunk - kerestük az adventi hangulatot. (Meglett.) Az egyik sarokban állt egy hatalmas Mikulás, integetett, rázta méretes hátsóját (puttonya nem volt - nyilván ő csak egy reinkarnáció), s a mellé applikált hangfalból iszonyatos hangerővel ordított a trance... Ellenpontként a 10 méterre elhelyezkedő színpadon a Készenléti Rendőrség fúvószenekara muzsikált :-)

Tegnap a lányom (a 8 és 1/4 éves) - illúzióit még megőrizte - azt kérdezte, hogy ha a kéményen jön be, és ennyire kövér, hogy nem szorul be. Minden szülő szorul sarokba efféle kérdések kapcsán - okos válaszom nekem sem volt, annyit nyögtem ki: nyilván behúzza a hasát, a mi kéményünk meg elég nagy.... Láttam a gyereken, hogy ismét megkérdőjelezte szülőanyja értelmi képességeit, fantáziátlanságomról nem is szólva. A Mikulás (alias Joulupukki) már egy ideje tudja mi az a Web 2.0 - évek óta nézzük élőben - webcam-en - mi történik az otthonában. Tavaly megmutattam az akkor 9.-es osztályomnak is, csak úgy érdekességként. Meglepett a reakció: utólag otthon elmesélték, hogy rá- rájártak egész karácsonyig az oldalra, mert annyira meghitt, annyira megnyugtató - jó hinni az illúziókban. Az idén írtak is Joulupukkinak.... mert jó gyereknek lenni? ... mert jó hinni? ...