Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy jellemzően mennyi a gép előtt töltött idő (a meghatározó tevékenységek már ismertek voltak: letöltés, msn, közösségi oldalak). Nem volt igazán meglepő az eredmény, viszont a "lecke fel van adva": ezt a jellemzően 1-3 órát kellene megpróbálnunk hasznosabban eltöltetni velük. (Csak remélni merem, hogy inkább a 3 óra a reális, mint a 1,5) Jó lenne megtalálni mindazon módszereket, anyagokat, lehetőségeket, amelyek számukra is izgalmassá, érdekessé teszik a más jellegű számítógép- és nethasználatot. Nagyon figyelem a többiek e témájú hozzászólásait, hátha sikerült valamilyen ötletet "elcsenni".
Megdöbbentő volt, amikor az erre a kérdésre adott válaszokat összegeztem... Valamiért azt feltételeztem, hogy olyan 50-50% körüli válaszokat fogok kapni - ismervén a kollegáimat - pontosan tudom, hányszor kísérleteznek azzal, hogy szorgalmi, pontszerző, stb. feladatként internet-használatot igénylő kérdéseket, problémákat vessenek fel. Az ezt követő kérdés az volt: "Ha használtad, mely tantárgyakhoz?"
Ha a diagramot nézzük, kiugró a történelem aránya. Amikor viszont a számadatot nézzük, 15 (a létszám 32) akkor látható, hogy megközelítőleg az osztály felét sikerült aktivizálni. Sokkal alacsonyabbak a számok a többi tantárgy vonatkozásában. Amennyiben az utolsó három kérdést együtt vizsgáljuk: "Hány órát töltesz naponta tanulással? (A könyv feletti ábrándozás nem ide sorolandó!)" - már más következtetéseket is levonhatunk. 78%-uk 1-3 órát tanul (tételezzük fel, hogy intenzíven, s hogy az eltöltött idő nem az 1-hez van közelebb, inkább a 3-hoz), 22%-uk mindössze 0-1 órát. 27 válaszadó mondta azt, hogy 1-3 órát ül a gép előtt, 27-en tanulnak 1-3 órát, de mindössze 15-en használják a történelemhez, csak 7-en informatikához stb. a gépet. A tantárgyak megoszlását mutató táblázatból nem derül ki, azt csak a kérdőívek feldolgozásánál láttam, hogy 2-3 olyan volt, aki több tantárgyhoz is felhasznált már internet-es segítséget. A következő kérdés az volt: "Szoktál csetelni?" A válaszok aránya 30:2. Tehát a nagy többség használja a chat-oldalakat. Azt ezt követőn azonban ismét elgondolkodtam... 
Túl magasnak érzem a csak barátokkal, ismerősökkel folytatott csevegők számát. Voltaképpen ez a forma igazából az ismerkedéshez nyújtana lehetőséget, az ismerősökkel, ismeretlenekkel való eszmecsere, kapcsolatteremtés fóruma. Beugrott azonban egy tavalyi beszélgetésünk osztályfőnöki órán, melyet a lányok kezdeményeztek. Ismerősi körükben volt valaki, aki ilyen oldalon ismerkedett össze egy férfivel, és rendőrségi ügy lett a történet vége. Ezt akkor alaposan körbejártuk, megbeszéltük. Valami olyasmit szerettem volna tudatosítani bennük, hogy attól még, hogy vannak ilyen esetek, nem feltétlenül kell ezt a tevékenységi formát kiiktatni az életükből, de azért ne legyenek óvatlanok. Ezek után jött ez az arány... Azt hiszem, erre ennyi ismeret birtokában nem fogok tudni választ adni, de beszélgetek még velük erről a kérdésről.
"Jelen vagy-e valamelyik közösségi oldalon?" 31:1 volt az arány. Ami meglepett, az a két egymást követő kérdés összevetése volt. Az iwiw-en 24-en, a myvip-en 27-en, a Facebook-on 15-en, egyéb oldalakon 7-en vannak jelen. Ha ezt összeadjuk, jóval magasabb szám jön ki, mint az osztály létszáma. Tehát sokan szimultán használnak 2-3 ilyen jellegű oldalt is. Erről egyszer régebben már szót ejtettünk, s meg is magyarázták, hogy semmiből nem szeretnének kimaradni. Ezek az oldalak pedig kezdenek valamiféle arculatot felvenni, azaz: az iwiw-en nincsenek emo-sok, a myvip-en sok a plázacica stb. Mindettől függetlenül az információk ezeken az oldalakon áramlanak, s ha valaki benne kíván maradni a körforgásban, nem maradhat távol.
Ennek a kérdésnek az eredménye számomra egyértelműen azt mutatja (remélem, nem tévedek), hogy fogékonyság volna bennük, csak az érdeklődésüket nem tudtuk még felkelteni. Azért a "kisördög" azt is mondatja velem, hogy okosak, talán sejtették is, hogy ezt a választ várom, ez volna a helyes... Az utolsó kérdésben kifejthették volna, hogy milyen módon tudnák elképzelni, hogy felhasználják bármely tantárgyhoz az internetet, ám 28-an nem is válaszoltak, s csupán 4-en írták, hogy gyűjtőmunkához.
Alighanem itt van a felelősségünk. Tudunk-e olyan tevékenységi formákat, lehetőségeket, perspektívát mutatni, hogy úgy érezzék: megéri, fontos, hasznos stb. Nem kis feladat, van még mit fejlődni ezen a téren... (vége)
Judit, elolvastam, nagyon-nagyon élveztem :)(már megint, vagy most már inkább: mint mindig!). De írni ma már képtelen vagyok :(! De meglátod, holnap ezzel kezdem a napot!
VálaszTörlésSzia, tényleg ezzel kezdem! Az elemzésedből számomra egyértelmű, hogy a gyerekeid "rá vannak kattanva" a netre, a nagy kérdés már csak az, hogy hogyan lehetne erre építeni! Számomra az derül ki, hogy a netezés, a kapcsolattartás a neten teljesen természetes része az életüknek, valami olyan hétköznapi létszükséglet, aminek nem sok köze van a tanuláshoz. Nem tudom, hogy hogyan kellene ezt értelmeznünk? Keresek valami asszociálhatót a mi életünkből, de nem igazán találok. A felmérésed alapján a közösségi oldalak, a letöltések és az msn vezetnek. Úgy tűnik, hogy mindössze arról van szó, hogy a technológia olyan intenzív kommunikációs lehetőséget kínál nekik, ami egyetlen korábbi korszakban sem volt adott, és a jelenség azt bizonyítja, hogy az életünkben (és nem csak a netgenerációra gondolok) elsődleges, központi és mindenek előtt való szükséglet a valahová tartozás. Az msn számukra az örökös visszacsatolás: igen, fontos vagyok, jelen vagyok, figyelnek rám, stb. Mi is pontosan így viselkedtünk volna, lett volna hozzá technikánk. Mit gondolsz?
VálaszTörlésSzia Marika! Már a kérdőív kitöltésén is (fél osztállyal) túlestünk. Végigfutották a kérdéseket, aztán jöttek a "miért is kell ez, miért érdekel ez, kit érdekel ez" típusú meglehetősen gyanakvó kérdésekre. A magyarázat megnyugtatta őket, pedig semmi különöset nem mondtam, mindössze annyit: kíváncsiak vagyunk arra, mi érdekel benneteket e témában. Amikor aztán végeztek, megbeszélgettük ezt is.
VálaszTörlésVálaszolva a kérdésedre: fontos nekik a mikroközösségből visszacsatolást kapni, nem lehet kimaradni a körforgásból, mert aki ebből kimarad, az mindenről lemarad. (De sok marad sikerült ide.) Azt hiszem, mi is ezt tettük volna. Én még emlékszem anyukámék sirámaira a horribilis összegű telefonszámlák miatt.
Sokat gondolkodom viszont azon, hogy lehetne néhány órát elnyerni tőlük hasznosabb célokra....