Mi is az a kreativitás?

Megint volt az Agora-n egynéhány hozzászólás, ami elgondolkodtatott...

Jónéhány pszichológus, filozófus meg az ég tudja csak milyen szakember próbált már jó definíciót találni a kreativitásra. Nekem valamiért Arthur Koestler-é tetszett, aki (nem fogom tudni pontosan idézni) azt sejteti, hogy az az ember kreatív, aki összegzi a bejövő információkat, és többet vesz ki a végén az egészből, mint amennyit az elején belerakott. Lehet elemezni persze a különböző irányzatok igazságait, tévedéseit, de az ördög mint tudjuk: a részletekben lakozik.

Ahogy a fórumon is próbáltam jelezni, a pedagógia jelenleg a többségnek sajnos azt jelenti, hogy felülről megmondjuk, betöltjük, kinyilatkoztatunk, a gyerek pedig egyfajta munkadarabként, habitusától függően teljesít. Avagy lázad... a lázadót pedig be/meg/le kell törni, mert kilóg a sorból. Deviáns vagyok én is azt hiszem. Amióta csak tanítok, mindig ezek a lázadók voltak a kedvenceim. Akik nem hagyták magukat, sokszor szembe mentek az árral, de mindig voltak eredeti ötleteik.

Érdekes megfigyelésem, hogy sokszor saját társaik előtt is szégyellik, hogy nem uniformizálódtak eléggé. Van egy kislányom, akiről az idei kiránduláson, teljesen véletlenül tudtam meg, hogy tervez. Ruhákat, kollázsokat - és végtelenül tehetséges. Néhányan kicsit lesajnálóan jegyezték meg, hogy amíg ő ezzel foglalkozik, elmegy mellette az élet. Érdekelt, mit jelent ez a kitétel. Kiderült, hogy csupán annyit, hogy emiatt ez a lány nincs ott a hétvégi bulik többségén, nem bódítja magát, nem közéjük való.

Ismét szembesült azzal, hogy kilóg a sorból. Tanárai szemében éppen annyira, mint a kortársai szemében.

Elképesztően sajnálom, hogy egyre kevesebb van belőlük... Ennél talán csak azt sajnálom jobban, hogy a "gyárilag" kreatív 8 évesemből már most látom, hogy próbálnak "zombit" csinálni... Bosszantó a tehetetlenség anyaként megélni, csakúgy mint tanárként. Ám sem a Montessori-t, sem egyéb magániskolákat megfizetni nem tudom, így egyfajta ballanszként próbálom itthon helyrehozni a saját lányom önértékelését, a suliban pedig a "gyerekeim"-ét. Annyira jó volna, ha nálam volna a bölcsek köve, s tudnám hogy oldjam meg...