Röpke néhány nap alatt résztvevője lettem egy olyan "világnak", amelyet ugyan itt-ott élvezettel olvasgattam, de sosem éreztem késztetést, hogy szerepelnék is benne... Egyfajta monologizálás, melyet ha elolvas valaki, vagy egyetért az abban szereplőkkel avagy nem. Egy biztos: elgondolkodtatott a feladat... foglalkoztam-e e learning-gel. Nem - természetesen - ám ettől még hallottam róla. Hallatlanul izgalmas a dolog így, hogy némileg már benne érezhetem magam. Nem tudok azonban elvonatkoztatni attól, mennyire képes az ember lánya így 40 felett e témában fejlődni. Egy biztos: igyekezni fogok...
Egyet egészen biztosan tudok már néhány éve: a "gyerekeim" már nem akarnak hagyományos könyveket olvasni, nagyon be kell őket cserkészni ahhoz, hogy megtegyék. Nem akarnak könyvből tanulni, mert napjuk jó részét a gép előtt töltik. Ami önmagában még nem is volna baj, csak amikor ennek az időnek megnézzük a tartalmi részét, rádöbbenünk, hogy oktalan dolgokkal:-( Abban bízom, hogy ebből a tömérdek időből fogok tudni magamnak lecsípni egy részt azáltal, hogy itt kapok eszközöket, tudást hozzá, s a felesleges dolgok helyett rávehetem őket, hogy azzal foglalkozzanak, amiből profitálnak is.
Egy kicsit úgy érzem, mintha egyszerűen csak újra kellene csomagolnom mindazt, amit átadok nekik. Nem tudok szabadulni a képtől: másként eszi valaki az ebédet papírzacskóból és rohanva, mint egy szépen megterített asztal mellett jó társaságban...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia Judit, végre megtaláltalak! Tudod mit? Én is üdvözöllek Téged az új világban - ami persze csak nekünk új, a gyerekeinknek mi sem természetesebb. Te azt hiszed, hogy az infós kollegák benne élnek, nekik könnyű, de én azt gondolom, hogy ez az esetek többségében messze nem így van. Megnyugtat, ha elmesélem, hogy egyik este hosszasan navigáltam egy informatika szakos kollegát, hogy eltaláljon az Agorára?
VálaszTörlésA technikai készség egy dolog, de ahogyan az első reflexiódból számomra kiderül, Te is érzékeled, hogy ennél sokkal többről van szó. Meg fogjuk tanulni a technikát, de hogyan élünk majd vele? Fel tudjuk éleszteni vele az oktatásunkat, amiben vergődik a gyerek is, meg a tanár is? Ehhez nem - vagy nem csak informatikai tanárok kellenek!!!
Elolvastalak, és most jelzem, érdemes volt írnod.Akkor együtt kezdjük a tanulást. A házi feladatomban a következőket írtam: Azt hiszem, a diákok nyitottabbak a virtuális világra, mint mi tanárok. Azt ki kellene próbálni, hogy ilyen, távoktatás típusú házi feladathoz jobb-e a hozzáállásuk, mint a hagyományoshoz. Ehhez persze a korlátlan internet-hozzáférés még nem mindenki számára elérhető otthon (a többségnek már igen), ezért a tanítás után az internetezési lehetőséget biztosítani kellene a diákoknak.
VálaszTörlésDe kedves vagy! Köszi a biztatást!:-)
VálaszTörlés