Kompetencia - fejlesztés

Nem tudok kibújni a bőrömből. Utálom ezt a szót. Ezt is azon megfoghatatlan hívószónak érzem, melynek köntösébe csodamód sokmindent bele lehet burkolni, miközben nem változik semmi, illetve inkább szétesik, kaotikussá válik.

A kérdést persze értem, foglalkoztatott is a közelmúltban már, így próbálkoztam saját tehetetlenségem okán azzal, hátha másoknak akadtak már jobb ötleteik. Sajnos kevés pozitív példát találtam. A Sulinet egy jó kezdeményezés, ám számomra is használható ötletet keveset találtam. Az Apertus kezdeményezése tűnt még alkalmazhatónak, de a kivitelezés elég kezdetlegesre sikerült. Mondom én, aki még csak nem is kíséreltem meg hasonló anyagot létrehozni... hja kibicnek semmi sem drága.

Időnként azt érzem, hogy természetesen fejleszthetők a gyerekek. Annyira mássá vált a kapcsolattartásuk, sokszor a szülők is e-mailban, msn-en, sms-ben nevelnek, hogy a középiskolás korosztály kiéhezett az emberi szóra, hús-vér szereplőre az életében, aki szeret, irányít, s akár még követel is. Ezért gondolom, hogy  első dolgunk, hogy elfogadtassuk magunkat, mert utána már könnyebb a módszereinket is megszerettetni. A felhasznált eszközök (feltételezve, hogy a technika rendelkezésünkre áll, s a használni tudás szintén) ettől kezdve már sokfélék lehetnek. Nem hinném, hogy egyedüli üdvözítő módszer, platform létezik/létezhet. Inkább ezek ötvözete lenne igazán hatékony.

Lehet, hogy régimódi vagyok, de elég nehezen tudom elképzelni, hogy pl. a Bánk bán-t felteszem a világhálóra, majd házi feladatként ők megnézik, s utána bármilyen módszerrel számonkérjem. Pedig itt már ötvöztem kétféle technikát. A számonkérés pedig kötelességem, tetszik vagy sem, pedig jobb volna egy élményből mindazt kivenni, amitől azzá vált vagy válhat annak, aki magától nem élte meg. Olyat viszont már csináltam, hogy színház után a felmerülő kérdéseket msn-en megbeszéltünk. Azt gondolom, ez az elemzőkészséget, a vitakészséget feltétlenül fejleszti. S ha mindezen folyamat végén  érthetővé vált számukra, már nem követtem rossz utat. 

Nem szabadna egyetlen módszert, lehetőséget, eszközt - sorolhatnám a végtelenségig - egyedülállónak, kizárólagosan alkalmazhatónak nyilvánítani. Arról nem is szólva, hogy két párhuzamos osztály is teljesen eltérő lehet érdeklődési körben, előképzettségben, irányultságban, s ami az egyiknél tökéletes megoldásnak tűnik, a másiknál  bukás.

Zanza: a felvetés természetesen időszerű, de idő-, pénz-, képzettség-hiány miatt egyelőre csak illúzió egy átlag magyar iskolában akár az e-learning, akár más számítógéphez, net-hez kapcsolódó oktatási formák használata.