Érdekes az anyag. Aki készítette, nagyon precíz igyekezett lenni. Azt gondolom, óriási eltérések lehetnek/vannak vidéki felmérések és fővárosiak közt. Ha még ezt is tovább bontjuk, akkor iskolatípusok (Budapesten akár a "divatos" és kevésbé "divatos" iskolák) között is óriási különbségeket fogunk találni. Mire gondolok? A mi iskolánkba jellemzően a közép-középosztálybeli gyerekek járnak. Ismerőseim tanítanak olyan helyen, ahol az alsó középosztálybeli gyerekek vannak többségében, de van saját tapasztalatom magánsuli ügyben is. Ha csak ezt vetem össze, máris más-más eredményekkel számolhatunk. Up date információim természetesen csak a saját diákjaimtól származóak vannak.
Foglalkoztatott már tavaly is a kérdés, ezért sokat beszélgettem a saját osztályommal ezekről a dolgokról. Konkrét felmérést persze nem készítettem, ezért a véleményem végképp nem tekinthető reprezentatívnak. Egy azonban biztos: sokkal jobban szeretik ők is a "konzervet", vagyis szeretik kézhez kapni egyértelműen azt, amit másnapra bebiflázhatnak - egy hét múlva persze hűlt helye az információknak. Ebben végülis megegyezik a vidéki gyerekekkel az eredmény.
Rettentően meglepődtem viszont azon, hogy 7. 8. osztályban már tanulnak informatikát (a többség persze 5.-től), de ha csak olyan egyszerű dolgot vársz el, hogy adott könyvtárba adott file-néven mentsen el egy anyagot, min. 40%-uk bután bámul. Az ECDL vizsgák után 2 hónappal pedig szintén hiába várod el tőlük, hogy az ott kapott tudást alkalmazzák, vagy akár csak emlékezzenek rá.
Elég negatívnak tűnik eddig a véleményem, talán árnyalnom kellene a képet. Ők nem annak az eszköznek tekintik a számítógépet, az internetet, mint mi. Mennyivel gyorsabb számunkra a google-ből kikeresni egy információt, minthogy vaskos fóliánsokat lapozgatnánk. Számukra a dolog a szórakozásról szól - egyértelműen arról. Talán azért (erre a 8 éves lányom kapcsán gondoltam első ízben), mert kicsi koruktól van számítógép a látókörükben. Az általános iskolák többségében a számtech óra a játékokról szól, ritka hely az, ahol komolyabban foglalkoznak mással is. Ezért keresni sem tudnak, nagyon nehezen válogatnak a rengeteg információból, nem tudnak mit kezdeni az egy-egy keresés kapcsán kapott kb. ezres nagyságrendű találatból.
Itt jön talán a képbe, hogy a szövegértésük, az olvasási készségeik meglehetően alacsony szintű.
Vissza a tanulmányhoz: számtalan kérdőív kitöltetése után "megvilágosodtam"... Nagyon otthon vannak a világban. Annyira értik/érzik, mit várunk el tőlük. Nem mindig őszinték a válaszaik, mert pontosan tudják, hogy az számukra valamiképp hátrányos lehet.
A szerző is rádöbbent arra, hogy a gép felváltotta a hagyományos kommunikációt. Kialakult egy sajátos msn-nyelv, amit mindenki ért, hisz' ha nem tenné, kitaszítottá válna ebből a sajátságos társadalomból. Amin viszont meglepődtem, hogy kimondottan magas arányban használják társkeresésre (!) a hálót. Azt gondoltam, hogy miután minden hétvégét a számukra kultikus helyeken töltenek, ott ismerkednek hagyományos módon. (Talán ez is budapesten igaz csak igazán.) Erre több osztályban rá is kérdeztem, s az volt - a tulajdonképpen kézenfekvő - válasz, hogy azokon a helyeken nagyon nehéz, hiszen hétről-hétre, hónapról-hónapra ugyanazok az arcok vannak.
Játék: csak úgy kíváncsiságból hagytam egy órát arra, hogy honfoglalózzanak - a mi gyerekeink kedvelik a játékot. Feljegyeztem azonban a kérdéseket, s egy hét múlva egy számítógépes adatlap-kitöltéssel megnéztem, vajon mire emlékeznek. Sokaknak a kérdések sem voltak ismerősek. A válaszok pedig úgy 15-20%-ban voltak mindössze helyesek. Így nyitott maradt a kérdésem: miért élvezik a játékot, ha a későbbiekben szinte semmi információ nem tapad meg???
Szörfölés: nagyjából ugyanazokat a tartalmakat keresik, amit a nyomtatott médiában. Százszorszép, Cosmopolitan, szabadidős programok. Tudom ajánlani, ha még bárki nem látta volna az Idiocracy c. filmet. Ott tökélyre fejlesztették a 300 szóból álló szókinccsel való kommunikációt:-(
Természetesen mindez csupán egy korántsem reprezentatív kutatás, szimplán érdeklődésem kapcsán megszületett impressziók sokasága. Netgenerációnak hívjuk őket, holott talán az elveszett nemzedék kifejezés jobban illene rájuk. Nagyon sokat vannak otthon egyedül, a szülők a létfenntartásért küzdenek. Lassacskán elvesztik a valóságban kommunikálás képességét. Mennyivel egyszerűbb például úgy ismerkedni, hogy a reakciókhoz van idejük - a másik a saját gépe előtt megvárja. Szemtől szemben (mondta egy nagyon jóképű 17 éves tanítványom) mindig "gyökér" címkét kap a lányoktól. A net-en ő lehet a király. De nagyon messzire kanyarodtam ismét.
Messze kanyarodtál? A felvetett kérdések vezettek, és nem messzire, hanem bele a kérdéskör bonyolultságába. Judit, nagyon sok igazságot érzek abban, amit írsz. Az egyik legfontosabb számomra az az intelem, hogy eszünkbe ne jusson egy homogén csoportra gondolni, amikor netgenerációról beszélünk. Én azt gondolom, hogy jó lenne ide meghívni a többieket a folytatáshoz!
VálaszTörlésHM
Mit gondolsz?
VálaszTörlésÜdv, én itt vagyok :-)
VálaszTörlés(Hogy milyen néven, arra magam is kíváncsi leszek, Blum Szilárd a 7. csoportból. A moodle rendszerben semmihez nincs jogom, így itt megpróbálok hozzászólni.)
A "netgeneráció" kifejezés valóban kissé túlzás annak fényében, hogy nem igazán tudják profin használni a netet, másrészt meg az idősebbek jeletős része is egyre inkább belejön. Ha jól emlékszem két éve voltam Solton az első sörkollektor-építő versenyen. Az egész közösség az index napenergia fórumáról indult, csak nincknévként ismertük egymást, szóval net nélkül nem jött volna létre. És volt ott mindenféle szakterület az asztalostól a reklámszakemberen át a katonatisztig. És azon az amúgy szinte néptelen fövenyen egy napra rá megjelent egy másik népes csapat, (nem tudtunk egymás szervezéséről) akik bulizni járnak össze évente, és amúgy a Honfoglaló (ha jól emlékszem)felhasználóiként ismerkedtek össze, szintén először csak nicknév-szinten. Akadt pár iskoláskorú, de mindenféle más korosztály is. Szóval a nethasználat nem generációs kérdés. Az is igaz, hogy a "digitális bennszülöttek" sajnos gyakran elemi dolgokat (mentés mésként, adott mappába) sem tudnak, úgyhogy talán más kifejezés adekvátabb volna. Az elveszett nemzedéket nem érzem specifikusnak - én egy tanulni nagyon nem szerető középiskolai osztályba jártam (csak hárman tanultunk tovább első körben, úgyhogy a múltat se látom tökéletesnek. Ami mai jelenség, hogy a diákok elvesztegethetik idejüket, és így fejlődési lehetőségeiket is a "digitális dzsungelben", mert a szülők nem tudják őket kontrollálni. (Régen egyszerű volt, ha könyv van a kezében: tanul, legalábbis valami hasznosat-építőt csinál) Ma a reklámok is azt mondják, hogy a tanuláshoz elengedhetetlen a net-PC, de azt nem teszik hozzá, hogy plusz motiváció is kéne. Erősebb, mint az MSN-ezés a haverral. Erősebb, mint a legújabb harcjármű tesztelése valamilyen FPS-játékban. Erősebb, mint a sokkoló és vicces videók mobilra töltése (másnap lehet vele villogni a suliban), Erősebb mint végtelen sok más érdekes és izgalmas dolog, ami a neten van - na és ilyen erős motivációja , hát azt akartam írni hogy csak a felnőtteknek van, node én is gyakran elkalandozom...
Marika! Semmi akadálya, örülnék neki. Az a mondás jutott legelsőként eszembe: több szem többet lát. Bizonyos, hogy mindenkinek vannak egyező vagy épp teljesen eltérő tapasztalatai e tárgyban. Kíváncsi is volnék rá - és hátha eljutunk valamilyen megoldásféléhez.
VálaszTörlésKedves Szilárd!
VálaszTörlésMegtiszteltél, hogy elolvastad a gondolataimat! A digitális bennszülött címke nagyon találó!!! A reklámok emlegetésével elevenembe találtál, minthogy évekig "butítottam" a társadalmat aktív közreműködőként. Akkori tapasztalataim szerint kezd az egész társadalom valami hihetetlen alacsony szintre kerülni. Volt ugye a Lagzi Lajcsi generáció (sic!), most pedig kitartóan folyik az agymosás a fiatalok vonatkozásában. Nincs problémám a játékokkal, még akkor sem, ha magam nem játszom a net-en. Arra próbálom a saját lányomat csakúgy, mint a tanítványaimat rávenni, hogy lássák meg, mennyire százarcú a dolog.
Nem tudom azonban mennyire lehet a "nyájszellemmel" szembemenni...