Jókedvű nap:-)

Ez egy lógós-pihenős-olvasgatós nap volt - végre! Elolvastam Prievara Attila gondolatait a tanárblogon - ez a blog-dolog ragadós:-) Gondolatébresztő volt - még azon is töprengek, hogy érdemes volna ezt a többiekkel az Agora-n is megvitatni.

Kérdőív - II. rész

Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy jellemzően mennyi a gép előtt töltött idő (a meghatározó tevékenységek már ismertek voltak: letöltés, msn, közösségi oldalak). Nem volt igazán meglepő az eredmény, viszont a "lecke fel van adva": ezt a jellemzően 1-3 órát kellene megpróbálnunk hasznosabban eltöltetni velük. (Csak remélni merem, hogy inkább a 3 óra a reális, mint a 1,5) Jó lenne megtalálni mindazon módszereket, anyagokat, lehetőségeket, amelyek számukra is izgalmassá, érdekessé teszik a más jellegű számítógép- és nethasználatot. Nagyon figyelem a többiek e témájú hozzászólásait, hátha sikerült valamilyen ötletet "elcsenni".

Megdöbbentő volt, amikor az erre a kérdésre adott válaszokat összegeztem... Valamiért azt feltételeztem, hogy olyan 50-50% körüli válaszokat fogok kapni - ismervén a kollegáimat - pontosan tudom, hányszor kísérleteznek azzal, hogy szorgalmi, pontszerző, stb.  feladatként internet-használatot igénylő kérdéseket, problémákat vessenek fel. Az ezt követő kérdés az volt: "Ha használtad, mely tantárgyakhoz?"

Ha a diagramot nézzük, kiugró a történelem aránya. Amikor viszont a számadatot nézzük, 15 (a létszám 32) akkor látható, hogy megközelítőleg az osztály felét sikerült aktivizálni. Sokkal alacsonyabbak a számok a többi tantárgy vonatkozásában. Amennyiben az utolsó három kérdést együtt vizsgáljuk: "Hány órát töltesz naponta tanulással? (A könyv feletti ábrándozás nem ide sorolandó!)" - már más következtetéseket is levonhatunk. 78%-uk 1-3 órát tanul (tételezzük fel, hogy intenzíven, s hogy az eltöltött idő nem az 1-hez van közelebb, inkább a 3-hoz), 22%-uk mindössze 0-1 órát. 27 válaszadó mondta azt, hogy 1-3 órát ül a gép előtt, 27-en tanulnak 1-3 órát, de mindössze 15-en használják a történelemhez, csak 7-en informatikához stb. a gépet. A tantárgyak megoszlását mutató táblázatból nem derül ki, azt csak a kérdőívek feldolgozásánál láttam, hogy 2-3 olyan volt, aki több tantárgyhoz is felhasznált már internet-es segítséget.

A következő kérdés az volt: "Szoktál csetelni?" A válaszok aránya 30:2. Tehát a nagy többség használja a chat-oldalakat. Azt ezt követőn azonban ismét elgondolkodtam...

Túl magasnak érzem a csak barátokkal, ismerősökkel folytatott csevegők számát. Voltaképpen ez a forma igazából az ismerkedéshez nyújtana lehetőséget, az ismerősökkel, ismeretlenekkel való eszmecsere, kapcsolatteremtés fóruma. Beugrott azonban egy tavalyi beszélgetésünk osztályfőnöki órán, melyet a lányok kezdeményeztek. Ismerősi körükben volt valaki, aki ilyen oldalon ismerkedett össze egy férfivel, és rendőrségi ügy lett a történet vége. Ezt akkor alaposan körbejártuk, megbeszéltük. Valami olyasmit szerettem volna tudatosítani bennük, hogy attól még, hogy vannak ilyen esetek, nem feltétlenül kell ezt a tevékenységi formát kiiktatni az életükből, de azért ne legyenek óvatlanok. Ezek után jött ez az arány... Azt hiszem, erre ennyi ismeret birtokában nem fogok tudni választ adni, de beszélgetek még velük erről a kérdésről.

"Jelen vagy-e valamelyik közösségi oldalon?" 31:1 volt az arány. Ami meglepett, az a két egymást követő kérdés összevetése volt. Az iwiw-en 24-en, a myvip-en 27-en, a Facebook-on 15-en, egyéb oldalakon 7-en vannak jelen. Ha ezt összeadjuk, jóval magasabb szám jön ki, mint az osztály létszáma. Tehát sokan szimultán használnak 2-3 ilyen jellegű oldalt is. Erről egyszer régebben már szót ejtettünk, s meg is magyarázták, hogy semmiből nem szeretnének kimaradni. Ezek az oldalak pedig kezdenek valamiféle arculatot felvenni, azaz: az iwiw-en nincsenek emo-sok, a myvip-en sok a plázacica stb. Mindettől függetlenül az információk ezeken az oldalakon áramlanak, s ha valaki benne kíván maradni a körforgásban, nem maradhat távol.

Ennek a kérdésnek az eredménye számomra egyértelműen azt mutatja (remélem, nem tévedek), hogy fogékonyság volna bennük, csak az érdeklődésüket nem tudtuk még felkelteni. Azért a "kisördög" azt is mondatja velem, hogy okosak, talán sejtették is, hogy ezt a választ várom, ez volna a helyes...

Az utolsó kérdésben kifejthették volna, hogy milyen módon tudnák elképzelni, hogy felhasználják bármely tantárgyhoz az internetet, ám 28-an nem is válaszoltak, s csupán 4-en írták, hogy gyűjtőmunkához.

Alighanem itt van a felelősségünk. Tudunk-e olyan tevékenységi formákat, lehetőségeket, perspektívát mutatni, hogy úgy érezzék: megéri, fontos, hasznos stb. Nem kis feladat, van még mit fejlődni ezen a téren... (vége)

Kérdőív

Mikor elkezdtem ezt a képzést, nem gondoltam, hogy ennyire felkelti az érdeklődésemet. Amiről eleddig csak olvastam, itt napi témává lett. Készítettem - egy korántsem minden részletre kiterjedő - kérdőívet, e-mailban elküldtem az osztályomnak. Aztán kiértékeltem, most pedig a számomra érdekesebb kérdésekre adott válaszokat itt is közzéteszem, hátha másokat is érdekel.

A gyerekek egy budapesti közgazdasági szakközépiskola 32-es létszámú, 10.-es osztályának

tanulói.

Háttérinformációk:

• 10 vidéki, 22 budapesti tanuló
• 4 fiú
• a gyerekek közül 11 él teljes családban
• a kereseti viszonyok leginkább az alsó középosztály szintje, 6-an mélyen ez alatt a szint alatt
• a német és angol nyelv csoportmegoszlása 60-40% az angol javára
• a teljes osztály 5.-től tanult informatikát, angol v. német nyelvet

Erre a kérdésre pontosan tudtam a választ, hiszen egészen jól ismerem őket.

Azt is nagyjából be tudtam határolni, hogy naponta több órát töltenek a gép előtt. Ennek az időnek a minőségéről sokat vitatkoztunk már tavaly is, próbáltam győzködni őket arról, hogy mindamellett, hogy fontos a kapcsolattartás, sok minden másra is alkalmas lehet az internet.

Kézenfekvő volt tehát a következő kérdés, már csak azért is, mert a fórumokon is sok szó esett róla, s magam is kíváncsi voltam, vajon gyakorolt-e rájuk valamilyen hatást a sok győzködés. Ahogy az arányokból is látszik, nagyjából az osztály fele azért legalább ellátogatott az oldalra. Az ezt követő kérdés az volt, használták-e az oldalt bármilyen tantárgyhoz segítségként. A válaszhoz nincs szükség diagramra: 0 volt az igen válaszok száma:-(

A fenti ábrát talán magyarázni sem kell, mindenki tudja, hogy a torrent-oldalak és a közösségi portálok a leglátogatottabbak a 12-18 éves korosztályban. Ami meglepett, hogy az e-mail nem szerepel "előkelő" helyen. A google használata is nagyon alacsony szintű, ami az internet-használat minőségére utal. Egy későbbi diagramban a közösségi oldalak szerepelnek, ez talán érdekes lehet.

A heti szinten használt oldalak megoszlása eléggé egysíkú: 23% google, 25% torrent-oldalak, 52% Startlap. Ebben talán az a meglepő, hogy az előző diagramon látszik, hogy a napi szintű használat kiemelkedő torrent-használatot mutatott, a heti ennél jóval alacsonyabbat. Ez alighanem egy rosszul sikerült kérdés volt:-(

Erre a kérdésre, illetve a válaszokra már előre borzasztóan kíváncsi voltam. Meglepett, hogy a nod nem szerepelt, inkább az ingyenes vírusirtókat preferálják. Magas a médialejátszók  használati aránya - nem meglepő -, s kiemelkedő az msn-é. Azt hiszem, eszükbe sem jutott, hogy megnevezzék az általuk használt böngészőt, minthogy az Explorer senkinél sem, a Mozilla pedig csak néhányuknál szerepel. Ez valószínűleg sokaknál olyan magától értetődő, hogy meg sem említették. Érdekes azért, hogy az msn-használat megelőzte a torrentoldalakat. Talán levonható ebből az a következtetés, hogy a kapcsolattartás fontosabb mint a letöltés. Ennek a minőségét boncolgathatnánk természetesen, hiszen mindenki számára ismert, hogy saját "újmagyarjuk" van, amit egymás közt használnak, pontosan értik is, mégha telistele van tűzdelve rövidítésekkel, animációkkal, hangulatjelekkel, s ha tippelnem kellene, úgy 300 szóból állhat:-( Viszont tökéletesen alkalmas arra, hogy mindazon dolgokban eszmét cseréljenek, ami érdekli őket.

Természetesen ebből a kérdőívből nem derül ki, hogy a valóságban olyan gyakran használt káromkodások sajnos megjelennek az msn- és chat-kommunikációban is, s minthogy ezek a felületek kontroll nélküliek (néhány chat oldal moderál ugyan), riasztóan gyakran használják. Sokszor nincs mögötte indulat, de már annyira megszokták, hogy használják nyakló nélkül. (folyt.köv.)

Ken Robinson

Hihetetlen élmény volt végignézni/hallgatni. Annyi mindenben van igaza, mindezt magától értetődő természetességgel, humorral adja elő. Alighanem jó volt anno a "Seneca-tanszéken". Egyfajta önbírálatra is késztetett, némi malíciával meg is állapítottam, hogy bizony velem is előfordul, hogy elkövetem azokat a hibákat, melyekre rámutatott. Időnként sokkal könnyebb egyformára alakított gyerekanyaggal dolgozni, mint meghallgatni, reagálni harmincegynehány különböző individuum számtalan felvetését, rendszerbe szervezni a különbözőségek ellenére mindazt, amit meg kellene tanulniuk. (Nem állhatom meg, hogy keserű szájízzel meg ne jegyezzem, hogy kedvenc oktatáspolitikusaink már ezen osztálylétszámokat is túl alacsonynak tartják, s 40 felett határoznák meg a jövő évtől az egy osztályban tanítható gyerekek számát... Ha ezt keresztül is viszik, akkor aztán elgondolkodhatunk sok-sok mindenen.)

Kérdés továbbá az is, hogy a sokat emlegetett kreativitás vajon érdem vagy átok? Ha a mai állapotokat vesszük figyelembe, iskolai szinten bélyeg. A későbbiekben a multinacionális cégeknél szintén nem lesz túl sok haszna belőle, a végrehajtás, a nem gondolkodás szinte előfeltétel. Nagy szerencse kell ahhoz, hogy a kreatív beosztottat a főnök ne érezze "fejére nőni" kívánónak, pozícióharcnak.

Sok beszédnek sok az alja - tartja a mondás. Ken Robinson szarkasztikusan emlegette a kivénhedt múmiákat a disco-ban. Nem ismerős a kép számunkra is? Mindenről (és annak az ellenkezőjéről) íratnak tanulmányokat, tanulmányköteteket iszonyatos honoráriumokért, s mindezek hozadékaként történik valami változás? Nem sok sajnos. Az elvek, a szólamok szépek - valaki végre kíváncsi lehetne a való világra is. Erre talán eklatáns példa: sok-sok éve tudjuk, hogy a gyerekek olvasástudása, szövegértése csapnivaló. Számtalan értekezés, kutatás, tanulmány témája volt már ez. :-(

Kompetencia - fejlesztés

Nem tudok kibújni a bőrömből. Utálom ezt a szót. Ezt is azon megfoghatatlan hívószónak érzem, melynek köntösébe csodamód sokmindent bele lehet burkolni, miközben nem változik semmi, illetve inkább szétesik, kaotikussá válik.

A kérdést persze értem, foglalkoztatott is a közelmúltban már, így próbálkoztam saját tehetetlenségem okán azzal, hátha másoknak akadtak már jobb ötleteik. Sajnos kevés pozitív példát találtam. A Sulinet egy jó kezdeményezés, ám számomra is használható ötletet keveset találtam. Az Apertus kezdeményezése tűnt még alkalmazhatónak, de a kivitelezés elég kezdetlegesre sikerült. Mondom én, aki még csak nem is kíséreltem meg hasonló anyagot létrehozni... hja kibicnek semmi sem drága.

Időnként azt érzem, hogy természetesen fejleszthetők a gyerekek. Annyira mássá vált a kapcsolattartásuk, sokszor a szülők is e-mailban, msn-en, sms-ben nevelnek, hogy a középiskolás korosztály kiéhezett az emberi szóra, hús-vér szereplőre az életében, aki szeret, irányít, s akár még követel is. Ezért gondolom, hogy  első dolgunk, hogy elfogadtassuk magunkat, mert utána már könnyebb a módszereinket is megszerettetni. A felhasznált eszközök (feltételezve, hogy a technika rendelkezésünkre áll, s a használni tudás szintén) ettől kezdve már sokfélék lehetnek. Nem hinném, hogy egyedüli üdvözítő módszer, platform létezik/létezhet. Inkább ezek ötvözete lenne igazán hatékony.

Lehet, hogy régimódi vagyok, de elég nehezen tudom elképzelni, hogy pl. a Bánk bán-t felteszem a világhálóra, majd házi feladatként ők megnézik, s utána bármilyen módszerrel számonkérjem. Pedig itt már ötvöztem kétféle technikát. A számonkérés pedig kötelességem, tetszik vagy sem, pedig jobb volna egy élményből mindazt kivenni, amitől azzá vált vagy válhat annak, aki magától nem élte meg. Olyat viszont már csináltam, hogy színház után a felmerülő kérdéseket msn-en megbeszéltünk. Azt gondolom, ez az elemzőkészséget, a vitakészséget feltétlenül fejleszti. S ha mindezen folyamat végén  érthetővé vált számukra, már nem követtem rossz utat. 

Nem szabadna egyetlen módszert, lehetőséget, eszközt - sorolhatnám a végtelenségig - egyedülállónak, kizárólagosan alkalmazhatónak nyilvánítani. Arról nem is szólva, hogy két párhuzamos osztály is teljesen eltérő lehet érdeklődési körben, előképzettségben, irányultságban, s ami az egyiknél tökéletes megoldásnak tűnik, a másiknál  bukás.

Zanza: a felvetés természetesen időszerű, de idő-, pénz-, képzettség-hiány miatt egyelőre csak illúzió egy átlag magyar iskolában akár az e-learning, akár más számítógéphez, net-hez kapcsolódó oktatási formák használata.

Iskolai keretrendszer:-(

Megtisztelő - legalábbis ami engem illet - a feladat megfogalmazása. Mármint, hogy elméletben és gyakorlatban sok tapasztalatot szereztem volna keretrendszer-témában. Végülis ahhoz képest, ahogy indultam, valóban. De úgy érzem, igencsak botladozom a dologban, ennél jóval átfogóbb ismeretekkel kellene ahhoz rendelkeznem, hogy bele merjek vágni. Illetve ennél jóval több szabadidőre is...  Már a címben nem véletlenül használtam a negatív hangulatjelet. Nem a saját hozzáállásomat szerettem volna ezzel érzékeltetni, nekem hihetetlenül tetszik, óriási lehetőséget látok benne. Ezért is "lógok" itt ennyit, a számítógépem ennyit még nem látott, mint amióta ebbe belefogtam. Ettől függetlenül ehhez iszonyatosan sok idő, e témában sokkal több tapasztalat, s nem utolsó sorban technikai feltételek kellenének.

Lehet, hogy túl negatívan állok a témához, de amíg minden nap 7 órám van, utána szaladok magántanítványozni, azután az iskolához, nehogy "kicsapják" a gyereket legelni, s mindezek mellett 20-a után már igencsak elgondolkodom azon miből vásároljak be, hát kétségesnek  érzem a sikert.

Mindettől függetlenül a gyerekek eleinte biztosan élveznék, de gyanítom: hamar ráunnának, visszatérnének a kevésbé "munkás" tevékenységekhez. Ha be lehetne építeni a szokásos - értékelhető - iskolai tevékenységek közé, akkor tudna működni.

Egy szó mint száz: látok benne fantáziát, perspektívát, ám picit olyan érzésem van, megelőztük a lehetőségeinket, a korunkat ezzel az ötlettel.

http://www.ziizo.com/; Creative Commons

Megnézve az oldalt, igazából nem tudom, mennyire lenne egy ilyesfajta látogatott, fel tudná-e váltani pl. a Startlap-ot, amelyen keresztül azért már most is el lehet érni némileg hasonló tartalmakat. Lehetséges, hogy rosszul értelmezem, de mintha ez egy blog kibővített variációja lenne, melyről szerzője úgy gondolja, másokat is érdekelhet. Ha pedig jól értettem, akkor sajnos nem igazán tudnék olyasmit közzétenni, ami szélesebb érdeklődésre számot tarthatna.

Tanítványok a net-en... pokoli jó elképzelés, azonban ahhoz tömegével kellene rendelkezésemre állnia olyan anyagoknak, melyek ezen a módon is használhatóak. A másik oldalról a jelenlegi "nem virtuális" tanítványaimnál inkább a lustasággal, az érdektelenséggel küzdök, mihelyt olyasvalamire próbálom rászedni őket, amihez nem fűlik a foguk. Ha mindezt csendes magányukban kellene a gép segítségével a fejükbe tölteni... hát kétségesnek érzem a végeredményt. Az idősebb (18+) korosztályban már több esélyt látok a sikerre.

A Creative Commons már érdekesebb kérdés - legalábbis számomra. Nagyon jó volna, ha ezen az alapon tudnának működni a dolgok. Szép elképzelés, csak valahol az nem átlátható számomra, hol érné mindez meg a szerzőnek?

Fejlődőképes vagyok(?)!

Azért ez nem semmi... Összevetettem a kérdőívre adott első heti válaszaimat (már azért megveregettem a vállamat, hogy megtaláltam hogyan kell) a 2. hetivel - vannak szegmensek, ahol határozottan javulok. Fejlődőképes volnék??? No azért még mielőtt halálra dicsérném saját magam, be kell ismernem, hogy időnként még mindig csak pislogok, amikor eltűnik az oldalról valami, ami pedig "esküszöm tegnap még ott volt" - és nem tudom mindig hitelt érdemlően eldönteni, hogy jól emlékszem, avagy valahogy másképp jutottam oda. De semmi se megy rögtön.

Mindent azonban még mindig nem találok. Jelesül: kerestem a 2. feladathoz tartozó videót, de elbújt:-((

Kérdőív: Az internet-használat szokásai

Egy statisztika sosem lehet támadhatatlan, ha a készítője ismeri a válaszadókat. Ezért a meglátásaim itt-ott valószínűleg nem nélkülözik a szubjektivitást. Ettől azonban még talán lehet tendenciákra következtetni belőle.

Amikor értékeltem a beérkező kérdőíveket, néhol meglepődtem még úgy is, hogy a saját osztályomat (budapesti közgazdasági szakközépiskola, 10. osztály) kértem meg válaszadásra. Azt hiszem, a többséget egészen jól ismerem - nem csak az iskolai létük vonatkozásában, hanem egyébként is.

Azt természetesen tudtam, hogy mindenkinek van otthon számítógépe, internethozzáférése egy kislánynak nincs csupán. Ő az egyike azoknak, aki olyan családban él, ahol már a mindennapi létfenntartás is kemény küzdelem. A 2. kérdés (Ismered-e a Sulinet-et?) válaszai megleptek, mert a döntő többség nem-mel válaszolt. Ex-marketingesként azt hiszem, az e célra fordított pénz javarésze rossz helyre került:-(

A napi szinten használt internetes oldalak viszonylatában elég nagy volt a szóródás. Azt tudtam, hogy szinte mindenki tölt le filmeket, zenét, játékokat a netről, a válaszok a torrent-oldalak használatában megfeleltek az elképzeléseimnek. A google alacsony arányú felhasználása kicsit meglepett - órákon már tapasztaltam, hogy tartalomkeresésben elég gyengék, de ennél kicsit nagyobb számra számítottam.

A közösségi oldalak nagyon népszerűek - ez ismert tény -, ezeket napi szinten használják is. Az már magáninformáció, hogy mire: meglepő módon sok esetben társkeresésre. Erre egy ízben rá is kérdeztem már a múltban, hogy ennek mi az oka. A válasz tulajdonképpen kézenfekvő volt: az általuk hetente látogatott helyeken hétről-hétre, hónapról-hónapra ugyanazok az arcok jelennek meg, nagy választék tehát nincs. Szintén háttérinformáció az is, illetőleg a fórumok, agorák olvasása kapcsán nyílt titok, hogy itt beszélik meg az iskolai pletykákat, itt cserélnek véleményt, sok információt osztanak meg egymásról iskolai és magántermészetűt egyaránt.

Az osztály nagy része napi átlagban 3 órát tölt a gép előtt. Ez sem lepett meg túlságosan, ám ha ezt összevetem azzal a kérdéssel, hogy hányan használják tanuláshoz az internetet, az arány lesújtó. 32-ből 26-an a nem választ jelölték meg. Felmerül a kérdés: nem tökéletesen elfecsérelt idő-e a napi 3 óra a gép előtt?!?

Némi kozmetikázást éreztem a válaszokban annál a kérdésnél "Szoktál-e csetelni? Ha igen, kivel?". 25 tanítványom válaszolta erre azt, hogy csak barátokkal, ismerősökkel. Egy időben elég sok helyen publikáltak rémisztő eseteket a net-es ismerkedések kapcsán bekövetkező tragédiákról. Két gondolatom támadt: vagy ez hat rájuk, vagy nem vallják be, hogy a népszerű chat-oldalakon természetszerűleg ismeretlenekkel beszélgetnek. Gyanítom inkább ez utóbbi a reális...

A közösségi oldalakon való jelenlét hihetetlenül magas arányt mutat. Ami a diagramokból nem derül ki (a válaszokból viszont látszik), hogy 50% feletti azoknak az aránya, akik szimultán több közösségi oldalon is aktívan részt vesznek. Vajon miért nem választanak ki egyet? Erre egy kisebb gyerekközösségben azt a választ kaptam, hogy szelektálódnak a felhasználók. Ki ezt az oldalt favorizálja, ki azt. A szelekció alapja banális: pl. animések nincsenek az iwiw-en, a myvip-en sok a plazapussycat stb. Sokan pedig nem akarnak kimaradni egyetlen eseményből sem, ezért mindenhol aktív a jelenlétük.

Megfelelt az utolsó kérdésre (Van-e ötlete, hogyan volna a net használható a tanuláshoz) adott válaszok aránya is. Hárman válaszolták, hogy gyűjtőmunkához, a többiek nem reagáltak a kérdésre érdemben.

Gyanítom nem is ismerik a lehetőségeket, amiket az internet rejt, ám ha erre okosan rávezetjük őket, hajlandóak erőfeszítéseket tenni.

Egy biztosnak látszik azonban: teljesen másra használják a gépet, a net-et mint mi, tanárok. Ez persze nem egyértelműen rossz, vagy elítélendő - de mindenképp változtatásra kellene sarkallni őket.

Mi is az a kreativitás?

Megint volt az Agora-n egynéhány hozzászólás, ami elgondolkodtatott...

Jónéhány pszichológus, filozófus meg az ég tudja csak milyen szakember próbált már jó definíciót találni a kreativitásra. Nekem valamiért Arthur Koestler-é tetszett, aki (nem fogom tudni pontosan idézni) azt sejteti, hogy az az ember kreatív, aki összegzi a bejövő információkat, és többet vesz ki a végén az egészből, mint amennyit az elején belerakott. Lehet elemezni persze a különböző irányzatok igazságait, tévedéseit, de az ördög mint tudjuk: a részletekben lakozik.

Ahogy a fórumon is próbáltam jelezni, a pedagógia jelenleg a többségnek sajnos azt jelenti, hogy felülről megmondjuk, betöltjük, kinyilatkoztatunk, a gyerek pedig egyfajta munkadarabként, habitusától függően teljesít. Avagy lázad... a lázadót pedig be/meg/le kell törni, mert kilóg a sorból. Deviáns vagyok én is azt hiszem. Amióta csak tanítok, mindig ezek a lázadók voltak a kedvenceim. Akik nem hagyták magukat, sokszor szembe mentek az árral, de mindig voltak eredeti ötleteik.

Érdekes megfigyelésem, hogy sokszor saját társaik előtt is szégyellik, hogy nem uniformizálódtak eléggé. Van egy kislányom, akiről az idei kiránduláson, teljesen véletlenül tudtam meg, hogy tervez. Ruhákat, kollázsokat - és végtelenül tehetséges. Néhányan kicsit lesajnálóan jegyezték meg, hogy amíg ő ezzel foglalkozik, elmegy mellette az élet. Érdekelt, mit jelent ez a kitétel. Kiderült, hogy csupán annyit, hogy emiatt ez a lány nincs ott a hétvégi bulik többségén, nem bódítja magát, nem közéjük való.

Ismét szembesült azzal, hogy kilóg a sorból. Tanárai szemében éppen annyira, mint a kortársai szemében.

Elképesztően sajnálom, hogy egyre kevesebb van belőlük... Ennél talán csak azt sajnálom jobban, hogy a "gyárilag" kreatív 8 évesemből már most látom, hogy próbálnak "zombit" csinálni... Bosszantó a tehetetlenség anyaként megélni, csakúgy mint tanárként. Ám sem a Montessori-t, sem egyéb magániskolákat megfizetni nem tudom, így egyfajta ballanszként próbálom itthon helyrehozni a saját lányom önértékelését, a suliban pedig a "gyerekeim"-ét. Annyira jó volna, ha nálam volna a bölcsek köve, s tudnám hogy oldjam meg...

Netgeneráció az elektronikus tanulásról

Érdekes az anyag. Aki készítette, nagyon precíz igyekezett lenni. Azt gondolom, óriási eltérések lehetnek/vannak vidéki felmérések és fővárosiak közt. Ha még ezt is tovább bontjuk, akkor iskolatípusok (Budapesten akár a "divatos" és kevésbé "divatos" iskolák) között is óriási különbségeket fogunk találni. Mire gondolok? A mi iskolánkba jellemzően a közép-középosztálybeli gyerekek járnak. Ismerőseim tanítanak olyan helyen, ahol az alsó középosztálybeli gyerekek vannak többségében, de van saját tapasztalatom magánsuli ügyben is. Ha csak ezt vetem össze, máris más-más eredményekkel számolhatunk. Up date információim természetesen csak a saját diákjaimtól származóak vannak.

Foglalkoztatott már tavaly is a kérdés, ezért sokat beszélgettem a saját osztályommal ezekről a dolgokról. Konkrét felmérést persze nem készítettem, ezért a véleményem végképp nem tekinthető reprezentatívnak. Egy azonban biztos: sokkal jobban szeretik ők is a "konzervet", vagyis szeretik kézhez kapni egyértelműen azt, amit másnapra bebiflázhatnak - egy hét múlva persze hűlt helye az információknak. Ebben végülis megegyezik a vidéki gyerekekkel az eredmény.

Rettentően meglepődtem viszont azon, hogy 7. 8. osztályban már tanulnak informatikát (a többség persze 5.-től), de ha csak olyan egyszerű dolgot vársz el, hogy adott könyvtárba adott file-néven mentsen el egy anyagot, min. 40%-uk bután bámul. Az ECDL vizsgák után 2 hónappal pedig szintén hiába várod el tőlük, hogy az ott kapott tudást alkalmazzák, vagy akár csak emlékezzenek rá.

Elég negatívnak tűnik eddig a véleményem, talán árnyalnom kellene a képet. Ők nem annak az eszköznek tekintik a számítógépet, az internetet, mint mi. Mennyivel gyorsabb számunkra a google-ből kikeresni egy információt, minthogy vaskos fóliánsokat lapozgatnánk. Számukra a dolog a szórakozásról szól - egyértelműen arról. Talán azért (erre a 8 éves lányom kapcsán gondoltam első ízben), mert kicsi koruktól van számítógép a látókörükben. Az általános iskolák többségében a számtech óra a játékokról szól, ritka hely az, ahol komolyabban foglalkoznak mással is. Ezért keresni sem tudnak, nagyon nehezen válogatnak a rengeteg információból, nem tudnak mit kezdeni az egy-egy keresés kapcsán kapott kb. ezres nagyságrendű találatból.

Itt jön talán a képbe, hogy a szövegértésük, az olvasási készségeik meglehetően alacsony szintű.

Vissza a tanulmányhoz: számtalan kérdőív kitöltetése után "megvilágosodtam"... Nagyon otthon vannak a világban. Annyira értik/érzik, mit várunk el tőlük. Nem mindig őszinték a válaszaik, mert pontosan tudják, hogy az számukra valamiképp hátrányos lehet.

A szerző is rádöbbent arra, hogy a gép felváltotta a hagyományos kommunikációt. Kialakult egy sajátos msn-nyelv, amit mindenki ért, hisz' ha nem tenné, kitaszítottá válna ebből a sajátságos társadalomból. Amin viszont meglepődtem, hogy kimondottan magas arányban használják társkeresésre (!) a hálót. Azt gondoltam, hogy miután minden hétvégét a számukra kultikus helyeken töltenek, ott ismerkednek hagyományos módon. (Talán ez is budapesten igaz csak igazán.) Erre több osztályban rá is kérdeztem, s az volt - a tulajdonképpen kézenfekvő - válasz, hogy azokon a helyeken nagyon nehéz, hiszen hétről-hétre, hónapról-hónapra ugyanazok az arcok vannak. 

Játék: csak úgy kíváncsiságból hagytam egy órát arra, hogy honfoglalózzanak - a mi gyerekeink kedvelik a játékot. Feljegyeztem azonban a kérdéseket, s egy hét múlva egy számítógépes adatlap-kitöltéssel megnéztem, vajon mire emlékeznek. Sokaknak a kérdések sem voltak ismerősek. A válaszok pedig úgy 15-20%-ban voltak mindössze helyesek. Így nyitott maradt a kérdésem: miért élvezik a játékot, ha a későbbiekben szinte semmi információ nem tapad meg???

Szörfölés: nagyjából ugyanazokat a tartalmakat keresik, amit a nyomtatott médiában. Százszorszép, Cosmopolitan, szabadidős programok. Tudom ajánlani, ha még bárki nem látta volna az Idiocracy c. filmet. Ott tökélyre fejlesztették a 300 szóból álló szókinccsel való kommunikációt:-(

Természetesen mindez csupán egy korántsem reprezentatív kutatás, szimplán érdeklődésem kapcsán megszületett impressziók sokasága. Netgenerációnak hívjuk őket, holott talán az elveszett nemzedék kifejezés jobban illene rájuk. Nagyon sokat vannak otthon egyedül, a szülők a létfenntartásért küzdenek. Lassacskán elvesztik a valóságban kommunikálás képességét. Mennyivel egyszerűbb például úgy ismerkedni, hogy a reakciókhoz van idejük - a másik a saját gépe előtt megvárja. Szemtől szemben (mondta egy nagyon jóképű 17 éves tanítványom) mindig "gyökér" címkét kap a lányoktól. A net-en ő lehet a király. De nagyon messzire kanyarodtam ismét.

upsz2

Hogy ma mire jöttem rá (tudom, hogy-gyal nem kezdünk mondatot)!!! Úgy tudok a tenegen-honlapon online lenni, hogy közben egyszer már kijelentkeztem:-) De ügyi vagyok:-)))

upsz...

Igyekszem a hangulataimat a színeimmel jelezni... Megint belefutottam a egy csapdába, s még csak nem is értem mi történik. Tuti öregszem, vagy a virtuális világ öltögeti rám a nyelvét. Olyan szépen kigondoltam, milyen jó lesz, ha némileg előre dolgozom. Elolvastam rendben a következő feladatot. Meg is értettem. Hozzá is olvasgattam. Aztán meghánytam-vetettem magamban a dolgot, s úgy döntöttem, empirikus tapasztalatokat is szerzek. Minthogy őszi szünet lesz a jövő héten, gondoltam alkotok egy szépséges kérdőívet, s elküldöm a gyerekeimnek e-mailban. Tán lesz annyi idejük, hogy válaszoljanak nekem. (Bízom persze abban is, hogy kedvelnek annyira, hogy ki is töltik, vissza is küldik.)
De hol a csapda? Egyre másra jönnek vissza a "This is the mail system at host mail02a.mail.t-online.hu. I'm sorry to have to inform you that your message could not
be delivered to one or more recipients. It's attached below. For further assistance, please send mail to postmaster." típusú üzenetek. Mind-mind a citromail-es gyerekektől. Erre szokták mondani, hogy értem én, hogy villamos... De miért sárga???

Cap fear...

Ugyan nem tisztáztuk, hogy magánbejegyzések szerepelhetnek-e a blog-ban, de ez valahogyan mégis kijött belőlem... Olybá tűnik, mintha egy ókori görög dráma szereplője volnék. Próbálom elemezni a jeleket... Vajon a felsőbb erők nem akarják, hogy elvégezzem ezt a kurzust? Tegnap kezdtem bele komolyabban átnézni az oldalon található információkat, amikoris az épphogy egy éves számítógépem gondolt egyet, s nemes egyszerűséggel kikapcsolt, s nem is akart visszatérni az élők sorába. Csekély számítógépes ismereteim birtokában az áramtalanítás volt az egyetlen kivitelezhető megoldás... utána kaptam szép induló képernyőt fekete pacával a közepén. Gondoltam, ez sem a megfelelő működési mód, hát telefonos segítséget kértem egy ismerőstől, aki azt mondta, hagyjam pihegni kicsit, nyilván elege lett belőlem... Ma reggel hajlandó volt elindulni a drága. Egyszóval: ez mostan akkor jel, avagy nem jel... :-) 

Üdvözlöm magam az új világban...

Röpke néhány nap alatt résztvevője lettem egy olyan "világnak", amelyet ugyan itt-ott élvezettel olvasgattam, de sosem éreztem késztetést, hogy szerepelnék is benne... Egyfajta monologizálás, melyet ha elolvas valaki, vagy egyetért az abban szereplőkkel avagy nem. Egy biztos: elgondolkodtatott a feladat... foglalkoztam-e e learning-gel. Nem - természetesen - ám ettől még hallottam róla. Hallatlanul izgalmas a dolog így, hogy némileg már benne érezhetem magam. Nem tudok azonban elvonatkoztatni attól, mennyire képes az ember lánya így 40 felett e témában fejlődni. Egy biztos: igyekezni fogok...
Egyet egészen biztosan tudok már néhány éve: a "gyerekeim" már nem akarnak hagyományos könyveket olvasni, nagyon be kell őket cserkészni ahhoz, hogy megtegyék. Nem akarnak könyvből tanulni, mert napjuk jó részét a gép előtt töltik. Ami önmagában még nem is volna baj, csak amikor ennek az időnek megnézzük a tartalmi részét, rádöbbenünk, hogy oktalan dolgokkal:-( Abban bízom, hogy ebből a tömérdek időből fogok tudni magamnak lecsípni egy részt azáltal, hogy itt kapok eszközöket, tudást hozzá, s a felesleges dolgok helyett rávehetem őket, hogy azzal foglalkozzanak, amiből profitálnak is.
Egy kicsit úgy érzem, mintha egyszerűen csak újra kellene csomagolnom mindazt, amit átadok nekik. Nem tudok szabadulni a képtől: másként eszi valaki az ebédet papírzacskóból és rohanva, mint egy szépen megterített asztal mellett jó társaságban...

Mindet kezdet nehéz....

Olyan jópofának tűnt ide jelentkezni... Természetesen azt gondoltam, menni fog ez, merthogy önbizalom nélkül - mint tudjuk - semmit nem kezdünk el. Aztán elolvastam a bemutatkozásokat. Egyből mínuszos tartományba kerültem önbizalom kategóriában, amikor láttam az "előéleteket", úgymint: informatikus, matematikus. Nekem a géphez való eddigi viszonyom leginkább az Uri Geller által elhíresült mondáshoz hasonlított: "mukoggy"..
De ha már belefogtam, nem adom fel az elején. Fejleszteni fogom a grafomániámat első körben. Második körben pedig feladom az utálatomat gép-ügyben. Eddig mindig az történt, amit ő akart... Rendszerváltás lesz, eldöntöttem...
Jut eszembe! Olvassa ezt majd valaki, vagy magamnak monologizálok?:-)))