Hazai adatbázisok
A könnyebb utat kellene választanom, de valamiért ismét nem teszem: írhatnék az SDT-ről, tömérdek anyag áll róla rendelkezésre. De csúsztatás volna, hiszen soha még egyetlen alkalommal sem használtam...
Ez nem jelent egyúttal minősítést, lehet, hogy csak nekem nem szimpatikus a dolog, csak én nem találtam számomra – a gyerekek számára – használható anyagokat rajta.
Voltaképp az is a baj velem, hogy kicsit későn kezdtem hozzá ahhoz, hogy feldobjam az óráimat némi számítógépes-internetes tevékenységgel, mondhatni: az abszolút kezdő iskolapéldája vagyok.
Talán az is problémák oka, hogy ahhoz a hibrid tantárgyhoz, amit jelentős számban tanítok, egyáltalán nincs segédanyag a neten. Az osztályfőnöki órákhoz viszont igyekszem olyasféle dolgokat kitalálni, amik a saját osztályomhoz illenek. Őket pedig én ismerem – így maximum ötleteket tudok „orozni” a netről.
Fenti linkre teljesen véletlenül találtam rá, amikor anyagot kerestem egy osztályfőnöki órához, amit „kötelező jelleggel” illett megtartani egészségnevelés témakörben.
Meg is lepett nem kicsit, hogy egy szakközépiskola nyíltan közzéteszi az anyagait, illetőleg hogy a honlapján efféle tananyagelemek találhatóak.
Nem csupán saját honlapunkat, de nagyon sok iskoláét ismerve ez számomra maximálisan pozitív tapasztalat volt.
Nem tudom, igazából nevezhető-e ez az oldal tananyagtárnak... de sok hasznos linket, rengeteg ötletet adott. Minden anyag szabadon hozzáférhető ezen az oldalon, így az ötleteket néhány órán meg is valósítottam, kicsit érdekesebbé váltak tőle az unalmasabb részek.
S hogy melyik az a hazai adattár, ahogy publikálnám saját digitális termékemet? A Tenegen-en:-)
Ennek igazából több oka is van: kezdőként az emberben felmerül, hogy amit csinál, az valószínűleg nem tökéletes.. ezért aztán egy olyan közegbe illő lehet csupán, ahol maximum építő jellegű javaslatokat, s nem durva kritikákat kapok akkor, ha más is beleles abba, amit „műveltem.”
Creative Commons
Valamelyik fórumon volt ez vitatéma... természetesen az emberre hatnak a többiek megjegy-zései, véleménye.
Meglehetősen kicsinek találtam első olvasatra az esélyt arra, hogy Magyarországon, pedagóguskörökben ilyen elterjedjen. Aztán revidiáltam a nézeteimet, hiszen pl. a Tenegenben egy egészen jó csapat hihetetlen mennyiségű jó anyagot publikált. Teljesen ingyen. Mondhatni kedvtelésből? Lehet, hogy a másságnak – már az itteni viselkedésünk másságának – az az oka, hogy egy ideje ismerjük egymást a fórumon közzétett megjegyzésekből, blogokból?
Arra vonatkozóan viszont, hogy ez országos szinten elterjedne nem túl sok esélyt látok – bár e megjegyzésem némiképp ellentmond annak, amit a tanítványaimnak mondogatok sűrűn: ne légy pesszimista...
Metaadatok vagy címkék?Jelzem: elolvastam a könyveket, kapcsolódó tartalmakat... Dacára ennek, eleinte azt sem tudtam, esszük-e, vagy isszuk-e... az aha-élményt akkor kaptam, amikor valahol azt olvastam, hogy ez olyasmi, mint egy könyvtári nyilvántartókártya...
Nekem ez kicsit bonyolult, ha rám lenne bízva, még mindig abacussal számolnánk... így tehát a kérdésre részemről adható válasz csupán egy lehet: inkább címkézés.
