2009. december 24., csütörtök

Békés, boldog karácsonyt mindenkinek!

Mennyi minden történt ebben az évben.. pedig még nincs vége, hisz' "csak" karácsony van, de az ember azért itt-ott mégis összegez.
Idén sikerült megvalósítani a rohanásmentes karácsonyt.... 8 évesem arca magáért beszélt. Hagytam romhalmazzá varázsolni a konyhát - az atomcsapás utáni állapot némi mézeskalácssütés után következett be. Ügyes ujjacskák, nagy igyekezet, első lépések ezügyben... A legszebb mézeskalácsunk nekünk van, az tuti!
Efféle karácsonyi élményeket, hangulatot, minden jót kívánok mindenkinek!

2009. december 20., vasárnap

100 csoda

Hát elmentünk! Megnéztük. Vannak olyan véletlenek, amelyek kezére játszanak az embernek, akaratán kívül. (http://100csoda.hu/) Ha még emlékszik valaki, az identitástudat volt az osztályfőnöki óra "feldobott köve", a vitához az alapot a youtube-on található videó adta. Azután  jött a keresgélés, a többszöri témafelvetés, ha valamilyen napi híradás újításról, feltalálókról is szólt. Már azt is eredményként értékeltem, hogy a hírfolyamból kiemelték ezeket a híreket, felfigyeltek rá.
Borzasztóan kíváncsi voltam, hogy fogadják majd a kiállítást. Sikerült olyan időpontot megbeszélni a szervezőkkel, amikor más nem volt a helyszínen. Így szabadon "megszagolhattak, megtapogathattak, megízlelhettek" mindent. Eleinte aggódtam... az alsó szinten érdekes dolgok voltak ugyan, ám nem igazán érdekelte őket, hogyan oltja el a különleges hab a tartálytüzet, vagy olajfaló baktériumokkal viszonylag gyorsan, nagy területhetek tisztíthatók meg különböző szennyeződésektől.
Az emelet viszont már sokkal jobban érdekelte őket - különösen, hogy megjelent két feltaláló, akiknek meg is nézhették, ki is próbálhatták a találmányait. Borzasztóan érdekes volt (vagy inkább lehangoló?), hogy részletes tájékoztató volt minden kiállított tárgy mellett, de semmit nem olvastak el, inkább kérdeztek...

Végső soron pozitív tapasztalatokkal, jó érzéssel mentünk vissza az iskolába - megannyi sikertörténettel találkoztunk. Végre valakiknek fontos, hogy azok is kapjanak segítséget, akik ugyan rendelkeznek egy bizonyos területen rengeteg plusszal, ám önmenedzselésből nem jeleskednek. Sok újdonság már gyártás alatt áll, kerestek szponzorokat, gyártót - sok segítséget adnak.
S hogy mennyire fontos a személyes kapcsolat? Visszafelé megjegyezték: "Ezek a pasik nem a földön járnak... valahogy tök másként gondolkodnak... mintha nem is a földön élnének..." Hm... tényleg érdekes két emberrel találkoztak, megcáfolták ugyan a sztereotípiákat, alkottak helyette újat:-) Hogy ezt miért írtam? A legelején megjegyezte az egyik tanítványom: "Elképzelem, hogy egy szemüveges, cingár pofa görnyed az asztal felett és egyszer csak kipattan az agyából valami..." Egyik feltaláló sem volt szemüveges, cingár, mi több: elementáris humorral megáldott - minden kérdésre válaszoló (szerintük lexikon) emberekkel találkoztunk.

Hm... aki teheti, nézze meg, jó ötlet, jó kezdeményezés, szórakoztató program!

2009. december 13., vasárnap

A hálózat alapú tanulás

Olvasok... Kulcsár Attila blogját... "Jegyezd meg: soha nem indokolt érdektelen információkkal foglalkozni!" - és naná, hogy megint találtam olyasmit, amivel nem tudok azonosulni. Mert: mi az érdektelen információ? Jelen pillanatban ennyi idősen sokszor még mindig nem tudom mi lesz az, amit valaha hasznosítani fogok tudni. A diákjaim épp a minap mondták, hogy tök felesleges tudniuk a ctr+enter kombinációt, hisz' sosem használják a word-öt... Ettől én még azt gondolom: fogják, ha nem is hiszik...
Alighanem a szerző által leírtak a felnőttképzésben megállják a helyüket, már amennyiben nem vizsgaköteles a dolog, s nem kőbe vésettek a határidők. Valahogy utópiának érzem az ilyen cikkeket... persze: jó volna, ha mindenki a saját ütemében tanulhatna meg bizonyos dolgokat, ideális lenne. De amíg minden kurzus kötött, addig ezek azt hiszem szép dolgok, de nem igazán járnak a realitás talaján....
Önképzéshez viszont megfontolandó, hasznos tanácsok ezek.

"Ahhoz, hogy a legtöbbet profitálj egy-egy közösség tudásanyagából, mindenekelőtt aktív részese kell lenned az adott közösségeknek. Minél többet osztasz meg a többiekkel, és minél inkább odafigyelsz arra, hogy olvasható és felhasználható legyen az általad szervezett tudásanyag, annál többet profitálsz a közösségből." - ez viszont mennyire igaz! Hihetetlen pezsgő élet folyt a tenegen-en is... megannyi vélemény, megfontolandó tanácsok, ötletek! Elképesztően jó volt, mindennap többször kényszer volt benézni, belső kényszer, mert nagyon nem akartam lemaradni semmiről!


Mahara

Hartyányi Marika segítségével ide is eljutottam:-) A név olyan, mint egy titokzatos keleti maharadzsa... viszont kedvesebb, kezelhetőbb mint a Wiki - így már van két félig (vagy harmadig?) kész portfólióm, ui. megkíséreltem megalkotni egyet a Wikiben is, de ott egy-két dolog meghaladta a képességeimet. Ezzel együtt valahogy leültem kicsit... az elején nagyon nagy aktivitással vágtam neki mindennek. Annyira félév vége van bent is. Megtámadott minket a cocaflu is, lázrekordot döntött a lányom (40,2 fok), aztán mire ő jól lett, a vírus bennem, s a minket segítő barátnőmben tombolta ki tovább magát. Ahelyett hogy megfeleződött volna az átkozott, hihetetlen aktivitással rombolt le minket is. Na mindegy, ezen is túlvagyunk...
Találtam egy-két érdekes anyagot az új modulhoz... remélem lassanként azokat is el tudom majd olvasni.

Végigrágtam magam a témán... ajjajj... ez kemény dió lesz... pláne december 31-ig... január 15=félévzárás... a suliban elhalálozott az internet... a szervergép is makacskodik... a gyerekek témazárókat írnak folyamatosan, kisebb gondjuk is nagyobb lesz annál, minthogy ebbe most aktívan belekapcsolódjanak... de igyekezni fogok...


Valahogy az élet adja mostanság a kapcsolatokat... aki olvassa a bejegyzéseimet, talán emlékszik rá, hogy az osztályommal megnéztük a Magyarország imázskampány részeként készített videót benne sok-sok találmánnyal. A napokban ráleltem a neten a 100 csoda című (mai magyar feltalálók) kiállításra - pénteken viszem a csibészeket. Nagyon várják...


És most nézem... szállingózik a hó...

Hová tűnnek a szavak, amiket kiradírozunk?

A cím egy graffiti... ami miatt eszembe jutott, az egy nemrégi történet, mely egy kollégámmal esett meg, s valamiért nem tudom nem leírni...
A történet röviden: kollegám a Mérei Ferenc Pedagógiai Intézet tanácsadójaként szervezett egy Bécs Városismereti Vetélkedőt. Elég régóta ismerem, ezért aztán tudom róla, hogy akkurátus ember, ha valamit csinál, akkor azt rendesen csinálja. Egy teljes nagy busszal utaztak budapesti középiskolák német nyelvet tanuló diákjai és kísérőtanárai - előzetes programterv és versenykiírás után. Saját tanítványaim is voltak többen, utóbb beszámoltak róla, hogy nagyon érdekes volt, tetszett nekik, mindamellett kaptak szabadidőt arra is, hogy megnézzék Bécset Advent idején. A történet ez idáig nem is érdemelne két sort sem... Hacsak...

Rákaptam az Elllenőrző olvasgatására (http://www.ellenorzo.blog.hu/), aholis 2 nappal a verseny lezajlása után érdekes nyitóbejegyzésre lettem figyelmes. Nem lehetett eldönteni, hogy szülő, tanár - ki szerzette az ominózus anyagot, a lényege annyi volt, hogy a verseny teljességgel szervezetlen volt, előzetesen nem lehetett tudni sem az indulási, sem az érkezési időpontokat, sem azt, mi lesz a nap programja. Ezért aztán a szülők nem merték elengedni a gyerekeiket, aggódtak, stb. stb. (ha jól rémlik, november 28-i a bejegyzés).
Valamiért nem akartam eltitkolni kollegám elől az olvasottakat, ő nem egy "netbetyár", ezért kommentekkel együtt kinyomtattam neki a teljes napi anyagot. A kommentek azért érdekesek, mert néhány szülő nem volt rest, s megírta ellenvéleményét, miszerint igenis tudtak mindenről már jóelőre, majdhogynem órára pontosan ismert volt a program, minden teljesen rendjénvaló volt.
Kollega nem kicsit volt bosszús a bejegyzés olvastán - ami miatt viszont "idehoztam" a történetet, az az a tény: másnapra a pozitív bejegyzéseket egyszerűen elfújta a szél a blogról...
P.S. Sherlock nyomozott... kiderült, hogy egy pedagógiai intézetes kollega írta az alapkommentet.... no comment

2009. december 8., kedd

Advent

Az adventi időszak az előkészület, várakozás, reménykedés ideje - talán a megnyugvásé is. Mindenkinek kívánom, hogy békésen, valódi várakozással teljen ez az időszak.

"Egy  holdas éjszakán egy költő hirtelen azzal a kérdéssel fordult a tanítványaihoz, meg tudnák - e neki mondani, miért olyan szép a Hold?
Azok csak bólogattak, egymásra nézve hallgattak.  Ekkor a költő így válaszolt. A Hold azért szép, mert mindenkié, azaz senkié. Irigységnek, hatalomnak, gazdagságnak nincs felette hatalma. Ezért ragyog ilyen kedvesen...
Emiatt olyan nagy érték az igazság, a béke vagy a szeretet. Legnagyobb érték mégis az Isten. Mert mindenkié, a tiéd éppúgy, mint az enyém. Az Isten Országával is így vagyunk, csak akarnunk kell és szeretnünk. Bennünk van, a miénk."(
Béky Gellért) 

2009. december 7., hétfő

Bessenyei István: Napló a hálózati tanításról

Hihetetlen kíváncsisággal "estem neki" az olvasásnak. 2004 tájékán igencsak újszerű lehetett ez a kezdeményezés. Azért hozom a szokásos formámat... vannak dolgok, melyek mellett azért nem tudtam szó nélkül elmenni. Nem kritikának szánom ezt a bejegyzést, inkább csak "elindult az agyam"... Elképesztően tetszett az "információs közlekedési dugó" kifejezés. Vizuális típus lévén el is képzeltem... elborít az információ - s hogy lesz a káoszból rend végül.
A tudástérképekkel kapcsolatosan (vállalati tudásmenedzsment CTM) - az itt írtak vajon megegyeznek-e majd a leendő munkáltató elvárásaival? A nyíltság nem válik-e később a leendő munkavállaló gyilkosává? A vezetők jórésze (különösen a középvezetői réteg) nem igazán kedveli a mögöttem jött be, de előttem megy ki típusú beosztottakat...
Azután eszembe jutott szinte csak ötletként: nem alkalmas-e - vagy nem arra a legalkalmasabb - egy ilyen projekt, hogy rávilágítson, kire mely szerep a leginkább illő? (szervező, koordináló, vezéregyéniség, feladatmegoldó) Nyílt titok, hogy az alapképességek ugyan fejleszthetőek, ám a habitus marad. Vannak olyan alkalmazottak, akik valódi beosztottként örömmel oldanak meg részfeladatokat, de a teljes mátrixot sosem fogják átlátni, akik számára az ambíció ismeretlen... ők a kiváló végrehajtók. Egy "leader"-t viszont vétek ugyanerre használni.

Volt egy megjegyzés "Hiányzik a személyes kommunikáció hatása" ebben a fajta tanulási módszerben. Ennek a veszélynek a valóra válása látszik már a TISZK-eknél. Modulrendszer, változó tanárok, változó osztálytársak - a diáknak pedig hiányzik az állandóság, a kötődés igénye magasfokú, ezért magas a lemorzsolódás, alacsony a hatásfok.

A rengeteg információban nem biztos, hogy el kell veszni. Nem alakul-e ki észrevétlenül egy speciális tudás, képesség? A rendszer átlátásának a képessége. A rengeteg bejövő információ egyszercsak rendszerbe szerveződik az agyakban. Már legalábbis az arra alkalmasakban.

"A hagyományos tankönyvek didaktikai céljai gyakran kibogozhatatlanok, a tankönyvek nem tartalmaznak tanulási célokat, feladatokat..." Hm.. tudjuk mi lesz a holnap elvárása ismeret, vagy tudásszinten? Ezt senki sem látja, láthatja előre..

"Ezzel a tanári hatalmi pozíció és identitás egyik fontos oszlopa omlott össze." Kell, hogy ez létező legyen? Nem egyszerűen a támogatásunk, a jelenlétünk, szervezőkészségünk a fontos? Az életkor pedig feltétlen előnyünkre válik - ezt sosem veszíthetjük el. A tapasztalat talán egyetemes...
Ha nem alakul át féltékenységgé az új típusú tudással rendelkezők irányába, alkotó folyamat válhat belőle - bár lehet, hogy a régi reflexek túl jól működnek...

"A régi fogalmak fogságában..." Sokszor már a középiskolásokban is működnek mindazon beidegződések, - melyek a szüleikben is - már "idomítottan" érkeznek hozzánk, ez az egyszerűbb út is egyszersmind, ha mégoly sivár is. Megkapni egy bizonyos tudás- vagy tananyagmennyiséget adatok formájában, berakni a memóriába, s a kívánt időben reprodukálni. Kevésbé fárasztó, mint saját maguknak megkeresni a forrásokat. Azért a lustaság meglehetősen jellemző erre a korosztályra, az egyéni kezdeményezések szinte kihalófélben lévőnek számítanak sajnos.

"A hálón a munkájukat totálisan ellenőrizni tudom - nem kelt-e szintén félelmet?" Talán azért használjuk még mindig a behaviorista módszereket, mert sokkal inkább alkalmazhatóak a tömegre, még akkor is, ha ezerszer tökéletlenebbek mint a többi alternatíva. Cserébe viszont kevesebb a buktatója, a számomra szimpatikus emberekkel pedig tudok konstruktívan együttműködni. Igaz, az alkotás, a kreativitás ebben a fajta oktatási módszerben nem jut szinte egyáltalán szerephez, de a globalizáció ezt amúgy is kevéssé igényli. Hajtsd végre amit kitaláltunk. Ne gondolkodj! Mi megtesszük helyetted is... a taylorista rend úgy tűnik, még mindig életképes.

"On-line - az információs társadalom és az oktatás - Komenczi Bertalan" - a link már nincs fent. Ez tehát valóban egy korlátja az ilyen típusú oktatásnak - ahogy a szerző is megjegyzi valahol.

"Adat, információ és tudás közti különbséget értelmezni" - szükséges ez? Nem elég alkalmazni tudni? Szociológusképzésben talán érthető volna, de számomra ez nem különösebben praktikus információ. Megkockáztatom: felesleges tudás, melynek gyakorlati haszna kétséges. Erre megy az energia, ahelyett, hogy alkalmazható, piacképes, eladható tudást szerezne...
Valamiért azt érzem, hogy túllihegett valaminek a fontossága. Olyasmikről értekezni, ami jó esetben magától jön, s értékes időt áldozni rá...

Heller Ágnes: Bicikliző majom "Lányok, gondolkozzanak! Ez volt a lényeg." Ha mindent túl mélyen analizálunk nem pontosan ez vész el?
Kertész imre: kiirtás - 50-es 60-as évek - kiirtani szellemiséget is lehet... sajnos ez nem évszámfüggő.

Csak egy kérdés: hol terjed az a gyakorlat, hogy a munkahelyek az egyéni kompetenciákat figyelembe veszik?

"Egy kudarc története - ha valaki a mindennapi életben nem tud tervezni, akkor nem tud a hivatásában sem." - annyira emberi volt ez a megjegyzés, nagyon tetszett...

Egy beillesztett link - ami megvolt, és hihetetlen volt, hogy Kelen András 2004-ben írta mindezt. "Az új gazdaság és akik nem akarják." "A forradalmi potenciál megakadása nem az Internettel fordul elő először a kultúrhistóriában." Lehet, hogy a konstruktivista módszerek felett sem járt el egyértelműen az idő? Avagy az emberi elme sajátosságai és korlátai...

"Folyamatosan lazulnak a médiabirtoklás versenyszabályai." - Mégiscsak perszonalizált a világ? Esetleg mégsem?  Lásd: Sláger és Danubius - felháborodás-tömegrendezvények-állásfoglalás-hűségnyilatkozatok. Azután eltelik 1-2 hét, s a régi hangok szépen visszaszivárognak az éterbe. Új adó, régi nevek... A pénz mindenekfelett? A kedélyek megnyugodtak, a pénz győzött, az eszmék/hitvallások elfelejtődtek...

"... az internetezés miatt ma összességében kevesebbet tévézik a lakosság." - ez igaz is lehetett a tanulmány írásakor. Gyanítom, ma inkább már szimultán csináljuk, de mindkettőből a bulvár került ki győztesen sajnos.

"Az internetes hirdetések megszelidülnek: elveszítik minden tolakodó jellegüket és személyre, sőt kontextusra szabottakká válnak." - nekem úgy tűnik, a net-marketing tán még sosem volt ennyire erőszakos, mint most. A tigrismarketing ehhez képest kisinas.... Több helyen előfordul, hogy egy tartalomhoz csak akkor jutunk hozzá, ha előbb megnézzük a reklámot. Az már egy másik kérdés, tisztában vannak-e a reklámcégek azzal, hogy bizonyos célcsoportok ezt a típusú agressziót milyen mértékű elutasítással kezelik? Amely rávetül negatív árnyként a reklámozott termékre, szolgáltatásra. Valószínűleg pontosan tudják, az azonban csupán valószínűsíthető, hogy számukra nem ez a célcsoport az elérendő. Ők a kevéssé potenciális fogyasztói réteg - a rebellis gondolkodó - mely réteg a ma Magyarországában mintha egyre kevéssé lenne jelen.
Egyre inkább erősödni látszik azonban a böngészési/navigációs szokások által feltérképezett kínálat-generálás.

Érdekes azonban, hogy sehol nem esik szó a tartalomszűrésről, mely elvileg nem létezik, csupán szigorúan szabályzott keretek mentén, a gyakorlatban azonban érdekes módon villámgyorsan eltűnnek érdekes írások, anyagok...
Kelen András hihetetlenül tisztán látja már 2004-ben, hogy mennyire nem érdeke a politikának a szélessávú internet elterjedése. Az azóta eltelt időben némi verseny azért már látható, de még ez sem az igazi.
Azért az is elképesztő, hogy az iskolák többsége 6 megabites hozzáféréssel rendelkezik, s jó esetben ez a sávszélesség megoszlik 50-100 felhasználó között. Wlan? Ugyan!
Ahogyan az is még mindig igaz - sajnos -, hogy az államigazgatási szervek neten való megjelenése/tájékoztatási színvonala siralmas. A Népszabadság 2009 november végén megjelent cikkéből viszont kiderül: "...a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet 2010 novemberéig több mint 7 milliárd forintot" költhet el elektronikus tananyagok fejlesztésére. "Ennek eredményeként mintegy 3000 olyan tartalomelem jön létre, amely az új OKJ-nak megfelelő, iskolai rendszerben oktatható szakképesítésekhez kapcsolódik." Jajj... de örülök... de előbb nem eszközök kellenének? Képzett tanárok, hogy mindezek elérhetőek legyenek az intézmények számára? Bosszankodom...

Visszatértem Bessenyei István naplójához... "1. Az online játék mint vitatéma" Érdekes a felvetés - ami érdekli a gyerekeket, azt szenvedélyesen teszik. DE! Ami pedig érdektelen, az nagyon az. Sokszor mindegy is mi az, csak ne tanulnivaló legyen... Bevallom: sokszor fogalmam nincs, hogy motiváljak...

"Háztartástervezés" - hogy ez a téma miért nem jutott nekem eszembe? Elképesztően jól körbejárható - modellezhető. A mai gyerekek tudják még mi az? S a szüleik?

"Személyes tudástérkép. A diákoktól általában az explicit, definíciós tudását kérik számon." Mi mást? Nem ez az alapja az implicit tudásnak? (Ezt valóban kérdésnek szántam... ) A szociális képességek fejlesztését már általános iskolában meg kellene kezdeni, ehhez képest már középiskolába úgy érkeznek, hogy ezen képességeik javarésze "formára nyírott", elnyomott. A sorból kilógni büntetendő, de legalábbis nem éri meg...

Meglepő, kedves és ritka volt az őszinte kitárulkozás "a negatív iskolai élmények feldolgozási kényszere" - mely miatt nem igazán érezte magát Bessenyei István otthon az osztályteremben.
Úgy vélem, mindannyian hullámzó emóciók fogságában tanítunk. Emberek vagyunk, nem gépek. Az otthoni gondok is ránk telepszenek, legyenek azok anyagiak vagy magánéletiek - s ne tagadjuk: akad ilyen bőven. Az aszinkronitásról pedig még nem is beszéltünk, amikor a tanár épp "fenn van", a diák pedig indiszponált akár családi problémái, akár bármi más ok miatt. Bonyolult, leírhatatlan, sokszor megszervezhetetlen munkafolyamat a tanulás-tanítás nincsenek benne állandók, csupán változók. E tulajdonsága miatt oly érdekes és szerethető számomra.
Néha azt érzem, sokszor az iq-nál az eq jut nagyobb szerephez - de talán utóbbi fontosabb is.

"Az egyetemi rendszerben a tanárok ismerik a hallgatók előzetes (explicit és implicit) tudását és a tanulási utakat eszerint (egyénileg) tervezik." Lehet e ezeket ismerni? Sokszor maga az érintett sincs tisztában vele, máskor pedig egy adott szituációban döbben rá, fedezteti fel vele saját rejtett képességeit.
Hány fős az a csoport - maximum -, ahol még fizikailag is lehetséges, időben is megoldható a tanulási utak egyéni szervezése? Hol fonódik össze a csoport haladási üteme az egyénével, ha egyáltalán összefonódik?
Az eltérő haladási ütem lehetővé teszi, hogy időben ugyanakkor érjenek egy-egy feldolgozandó anyagrész végére? Vagy ez nem is fontos? Úgy tudom, a Montessori iskola csinál valami hasonlót...

"A tanár-diák viszony nem hatalmi monopóliumokon és büntetésen alapszik. A diákokat nem adminisztrációs kényszer, hanem az érdeklődés, a szakmai ambíció motiválja az egyetemi munkára." Ha ez anno nálam is így történt volna, magamat ismerve, úgy napjainkban talán már diplomáznék is:-) Mit tagadjam: lusta voltam. Tudom, magamból kiindulni nem túl szerencsés, ám tartok tőle, hogy sok hasonló diák üldögél a padokban még mostanság is...

"A tanárok kinevezése nyilvános minőségi kritériumok szerint történik." Sajnálom magam is de ettől a hideg veríték is kivert... Móricz Rokonok-ja semmi a ma uralkodó közállapotokhoz képes, Zsarátnok pedig maga a Kánaán... Sok, ma "praktizáló" kiváló pedagógus már rég nem lenne a pályán, ha ez megvalósulna...

"Az oktatók oktatási teljesítménye megmérettetik és a fizetésben megjelenik." DE! Hogyan? Ha a tanulás egyénileg szervezett és nem a definíciós tudást kéri számon, akkor a diák teljesítménye alapján nem ítélhető meg a tanár. Ugyanígy ingoványos talaj, ha bevonjuk az emocionalitást, s aszerint soroljuk be, állapítjuk meg a teljesítményt. Mi lenne a mérés alapja? Kihez jár több gyerek? Kit szeretnek jobban? Ez úgy vélem, túl szubjektív volna így.
Megkockáztatom, hogy az sem mindegy, ki milyen tárgyat tanít: nehezebbet, könnyebbet, gyakorlatiasabbat, elméletit stb.
Az is fontos, hogy egy jó képességű csoporthoz van-e szerencsém, velük könnyebben elérhető a kiváló eredmény. Ezek szerint akkor jó tanár volnék? Ha pedig egy gyengébb képességű csoport jut, de sziszifuszi munkával elérem az alsó limitet, akkor pedig nem vagyok jó tanár?
Talán ezek nem abszolút kategóriák... az almát sem hasonlítjuk össze a körtével csupán azért, mert az egyik is gyümölcs és a másik is...
Talán itt van értelme megemlíteni az iskolákban jelen lévő/működő informális hierarchiáról... Nem városi legenda, hogy a vezetők holdudvarához tartozókból lesz tanácsos, főtanácsos... Ezt a kérdést talán nem is feszegetném tovább....

"Minden tanárnak módjában áll továbbképeznie magát..." Lehet, hogy ez a tétel egy egyetemen nem utópia, de egy átlagos magyar középiskolában mindenképp. Sem pénz, sem munkaidőkedvezmény, sem idő nincs rá. Ma pedagógusbérből élni amúgy is felér egy túlélőtúrával. Vagy van jól kereső férj-feleség, vagy marad a másodállás, magántanítványok vállalása. Mindezek után pedig már azt is eredménynek könyvelhető el, ha a fej a víz felett tud maradni (nem a vízfejre utaltam:-) - ha csak 1 cm-re is... (Rossz kedvem volna ma?)

Mindettől függetlenül hihetetlenül élveztem a rendhagyó napló minden sorát. Itt-ott - bevallom - irigykedtem is, hisz' nem mindennapos, hogy valakinek megadatik egy ilyen lehetőség, amikor talán kicsit tanár is, diák is, kísérleti nyuszi is úgy, s a végén nincsenek vesztesek.

Azt éreztem az egész naplóból, hogy mindenki nyert: tapasztalatot, tudást. Mindenki kapott valami plusz tudást, élményt, tapasztalatot.
S amiben talán a legbiztosabb vagyok: ez a kurzus lehetett az, melyből praktikus tudást nyertek, melyet későbbi karrierjük során bizonyosan fel tudnak használni, s profitálnak belőle.

Az emociális "haszon" sem kevés - mert ha csak ez a pozitív hozadék (valamiért biztos vagyok abban, hogy nem csak ez), már akkor is megérte.

Sokszor az ember saját magát ismeri legkevésbé - s mire rádöbben, évek, lehetőségek mentek el mellette visszavonhatatlanul... Ez a "kísérlet" - ahogy látom, az öndefiniálásra is alkalmat adott.
Köszönöm az élményt!










2009. december 4., péntek

Az oktatás vége?

Fantasztikusan figyelemfelhívó - 2007-es anyag ugyan, de úgy tűnik, készítői már akkor látták a trendeket... meglepően jól (nem ez a jellemző a kutató cégekre).
Tudás-készség-szocializáció... szép kis hármas. Ha megnézzük magunkat, egyiktől a másikig futunk... hogy mindhármat valamilyen szinten képesek legyünk fejleszteni. Soha véget nem érő maraton...
Az persze más kérdés, mennyire rémisztőek az általuk felvázolt tendenciák - csak egy példa - az emberek több mint 50%-a kevesebb mint 5 éve dolgozik jelenlegi munkahelyén. Az én olvasatomban: mire igazán átlátná, már megy is... miért? Mert mennie kell? Mert talált jobbat?
"Olyan állásokra készítjük fel tanulóinkat, amelyek még nem léteznek" - nem biztos, hogy ez tragédia. Az sokkal inkább, ahogyan készítjük fel őket. Szerencsésnek érzem magam, hiszen alig 5 éve csatlakoztam újra az oktatáshoz, 10 évi versenyszférában való ténykedés után. Még emlékszem, tőlem mit vártak. Remélem, nem felejtem el... Igazából semmi különlegeset: gyors reakciót, a határidők pontos betartását, a felmerülő gondok villámgyors megoldását, alkalmazkodóképességet, jó kommunikációs készséget. Minden egyebet megtanult az ember menet közben. A probléma talán inkább az: a magyar iskolarendszer még mindig statikus dolgokat, elméleteket akar beleverni a diákba, aki pedig tiltakozik ész nélkül...
Valóban... egy napi "adatbevitelünk" több, mint 100 éve egy egész életé... a mai gyereket a szelektálásra kellene megtanítani. Arra, hogyan használja a rendelkezésére álló eszközöket. Miért is kell tudnia százezer évszámot? (Miért kell nekünk a tesztben tudni a rövidítések jelentését? -  kicsike, de gonosz megjegyzés) Már a kérdőívben megfogalmazta valaki: néha a Google az ember legjobb barátja.

Szomorú talán csak azért vagyok, mert valóban megszűnni látszik a hagyományos család intézménye... alapok nélkül pedig bármit szeretnénk is építeni, eléggé felemásra sikeredhet. Ezen azonban az oktatás nem változtathat - maximum a károkat enyhítheti...

Néha úgy érzem: a suliban is majd egyformán vagyok anyuka és tanár. Annyiféle egyéni baj, gond van, ami mellett nem lehet, nem szabad, s nem is bírnék elmenni, s amelyeket régebben a családok oldottak meg... Ilyenkor eszembe jut: remélem, a saját lányomnak nem a tanárával kell majd ezt megbeszélnie, ha akkora lesz...

"Az 1. kör" vége

Hát elkezdem a 2.-at ... nem mintha úgy érezném, hogy az elsőt befejeztem volna:-( Pokolian sok dolog lenne - maradt - még, amivel még érdemes lenne foglalkozni, de itt a következő. A záróteszt undok... utálom a mozaikszavakat - nem másznak bele a fejembe. Lehet, hogy azért, mert utálom őket??? Látszik, hogy semmit sem változtam: a fogalmakat se tanultam meg még mindig... Az sem volt az erősségem sosem:-(
Mégis dínó vagyok...
Nyugdíjas akarok lenni - vagy háztartásbeli - vagy eltartott - vagy valami efféle:-(

2009. december 2., szerda

Mikulás és tsa

Nemsokára itt a Mikulás! Szegénykém nem tudom hogy viseli el ezt a kavarodást, ami körülötte megy az utóbbi években. Anno átkeresztelték télapónak, de azt túlélte. A hét végén a Vörösmarty téren jártunk - kerestük az adventi hangulatot. (Meglett.) Az egyik sarokban állt egy hatalmas Mikulás, integetett, rázta méretes hátsóját (puttonya nem volt - nyilván ő csak egy reinkarnáció), s a mellé applikált hangfalból iszonyatos hangerővel ordított a trance... Ellenpontként a 10 méterre elhelyezkedő színpadon a Készenléti Rendőrség fúvószenekara muzsikált :-)

Tegnap a lányom (a 8 és 1/4 éves) - illúzióit még megőrizte - azt kérdezte, hogy ha a kéményen jön be, és ennyire kövér, hogy nem szorul be. Minden szülő szorul sarokba efféle kérdések kapcsán - okos válaszom nekem sem volt, annyit nyögtem ki: nyilván behúzza a hasát, a mi kéményünk meg elég nagy.... Láttam a gyereken, hogy ismét megkérdőjelezte szülőanyja értelmi képességeit, fantáziátlanságomról nem is szólva. A Mikulás (alias Joulupukki) már egy ideje tudja mi az a Web 2.0 - évek óta nézzük élőben - webcam-en - mi történik az otthonában. Tavaly megmutattam az akkor 9.-es osztályomnak is, csak úgy érdekességként. Meglepett a reakció: utólag otthon elmesélték, hogy rá- rájártak egész karácsonyig az oldalra, mert annyira meghitt, annyira megnyugtató - jó hinni az illúziókban. Az idén írtak is Joulupukkinak.... mert jó gyereknek lenni? ... mert jó hinni? ...

2009. december 1., kedd

A netgeneráció és a TV

A kérdőívek elemzése, a diagramok készítése után arra döbbentem rá, hogy egyfelől velük rémálmodtam, másfelől számtalan kérdés merült fel bennem.
Az világosan kiderült, hogy minimum 2 órát ülnek a gép előtt. Kíváncsi voltam, a másik "mákony" mennyi idejüket rabolja el, illetve mely műsorokat favorizálják.
Az idő vonatkozásában az a jellemző, hogy 1,5-2,5 órát tévéznek naponta. Meglehetősen sorozatfüggők, s ha mégsem sorozat, akkor leginkább horror-kedvelők.
Költői kérdés: ha 2 órát számítógépeznek, megközelítőleg ugyanennyit tv-znek, akkor mikor tanulnak?
A minta ismét nem mondható reprezentatívnak, összesen 90 tanítványomat kérdeztem meg (budapesti közgazdasági szakközépiskolások). A kérdés így szólt: Mondj 3 filmet, amit mostanában láttál, vagy rendszeresen nézel.
9. osztályosok: 39 fő, 10. osztályosok 33 fő, 11. osztályosok 18 fő.


Talán jól látszik a diagramból, hogy 9.-ben "nyerő" a Született feleségek, a Szökés fej fej mellett a Barátok közt-tel (amit ők egymás közt Anyátok közt-nek hívnak). A további eredmények elképesztően szórtak - viszont mind a könnyű műfajból valók.

10.-ben szintén a Született feleségek a  listavezető, aztán Barátok közt, majd Dr. House. A Family Guy és a Showder Klub érdemel még említést, de talán még szórtabb a lista alsó szegmense. A bulvárjelleg azért itt is feltűnő.


A 11.-eseknél szintén no1 a Született feleségek, a Szökés fej fej mellett a Barátok közt-tel, a 2. esély szintén a Kés alatt c. sorozattal.


Az összesített eredmények mindezek után nem meglepőek. 1. helyezett: Barátok közt, 2. helyezett: Született feleségek (2 szavazattal lemaradva:-), 3. helyezett: Dr. House.

Ők azt mondják, kell a kikapcsolódás... Nem tudom ezek helyett a sorozatok nem volna-e jobb azt az ominózus piros gombot megtalálni a távirányítón...

2009. november 29., vasárnap

Már megint a kérdőív...

Még az elsődleges feldolgozáskor tűnt fel, hogy a többiek diákjai által adott válaszok néhol eltérőek. Nem hagyott nyugodni a gondolat, kíváncsi voltam, mely témakörökben mutatkoznak vajon eltérések. Ezért szűrtem az adatokat úgy, hogy csak a szakközépiskolás válaszadókat lássam. Úgy gondoltam, ha benne hagyom a főiskolás/egyetemistákat, általános iskolákat, torzított adatokat kapnék az életkor, a szokások eltérő volta okán.
Várakozásaimat nem minden esetben igazolta az újabb feldolgozás, azt hiszem azonban, hogy az a megállapítás mindenképp megállja a helyét, hogy az adott közösségek internetezési szokásai meglehetősen homogének. Úgy vélem, egymásra vannak hatással, vannak trendek, amiket egy-egy közösség követ.

Az adatokat összehasonlító diagramokban vetettem össze, a saját diákjaim által kitöltött 95 választ hasonlítottam össze a total-lal, a 280 szakközépiskolás diák feleletével.



Az erre a kérdésre adott válaszokban úgy tűnik, nem tapasztalható eltérés. A saját diákjaimnál csakúgy a 2-4 óra gép előtt eltöltött idő a legjellemzőbb, mint ha az összes szakközépiskolást tekintjük. Sok-e ez vagy kevés... Ezen persze lehet vitatkozni, de a gép előtt eltöltött idő minősége volna talán fontosabb kérdés.

A lakhely szerinti megoszlást - bevallom - túl fontosnak nem érzem, minthogy az utóbbi 10 évben meglehetősen uniformizálódott ez a korosztály. Közös szokásaik vannak úgy öltözködés, mint egyéb életviteli kérdésekben. A nap nagy részét egymással töltik, így ez többé-kevésbé természetesnek is tekinthető.

Nagy meglepetés e kérdés vonatkozásában sem ért. Fejhosszal vezet a mozi, tv-műsor iránti érdeklődés. Ennek a kérdésnek a kapcsán készítettem egy - reprezentatívnak egyáltalán nem mondható kutatást (eredménye pár bejegyzéssel korábban látható a blogomban). Arra voltam kíváncsi, mennyit, mit néznek a tv-ben. Meglehetősen alacsony volt a tv előtt eltöltött idő, igaz, jobbára bulvárműsorokat néznek. Marad tehát az itteni magas arány magyarázata, hogy  moziműsort keresnek a neten. Jelentős eltérés mutatkozik azonban a sport oldalak látogatottságában. Lustaságom meggátolt abban, hogy a kérdőíveket szűrjem fiúk-lányok vonatkozásában is, így csak tippem van az ebben tapasztalható eltérés magyarázatára; az én iskolámban 1-2 fiú van osztályonként, valószínűleg a többi szakközépiskolában ez a szám jóval magasabb lehet.

Itt sem tapasztaltam kiugró eltérést, toronymagasan vezet a zeneletöltés.. érdekes volna tudni, mennyiben hasonló a zenei ízlésük...


Az msn a "nyerő", úgy látszik, ez a közösségi élet egyik fő fóruma, majd ezt a közösségi oldalak követik.
Ugyanezek az adatok %-ban kifejezve.
A mire használod az internetet kérdésben ismét elég homogén az eredmény. Jellemző a zenehallgatás, a letöltés.
Itt tapasztalható némi eltérés. A diagramból nem biztos, hogy jól látszik: saját tanítványaim nem kérnek netes segítséget tanáraiktól (az ok számomra legalábbis nyilvánvaló), de a Sulinet-en sem keresgélnek. Ettől még a total Sulinet-keresés arány is döbbenetesen alacsony. Nem hallottak róla, nem találják érdekesnek... sok oka lehet, a tény azonban tény: nem használják.
Egyetlen pontban van szignifikáns különbség... A nem használom a netet tanuláshoz kérdésben. Míg a saját diákjaim közül mindössze 1 nemleges válasz volt, a 280 gyerekből 100...
Nagyon egymás mellett vannak az adatok... no1 útvonaltervezés, menetrendkeresés.
Némiképp általánosítva: a 14-18 éves korosztály kedvenc közösségi oldala a MyVip, ill. az Iwiw. Bár a Facebook-ot tartják a világ legnépszerűbb ilyen oldalának, nálunk talán későn kapcsolódtak be, ezért a népszerűsége még korántsem akkora, mint az előző kettőé.
Ez a kérdés nem szerepelt a kérdőívben, ám a válaszokból kiszűrhető volt... Már a saját diákjaimnál is meglepődtem. Hja... aki kimarad, lemarad....

Már az első értékelésnél megdöbbentem, hogy erre a kérdésre mennyire nehezen válaszoltak. Sokan megkérdezték, mire gondoltak itt? Mi az: program? Volt, aki azt írta: sajátgép, az összesítésben azt a döbbenetes számot találtam: 19 válaszadó szerint semmilyen programot nem használ.... Volt, aki helyesírási programot.... a Word jellemzően mindenkinél "World"-ként jelent meg...  A médialejátszók vonatkozásában "vezet" a WinMediaPlayer, a vírusirtóknál a Nod32, de megjelent még az Avast, a Panda, a Virusbuster, a Norton Antivirus, valamint a Kaspersky is. Böngészők viszonylatában a Mozilla a "nyerő", ezt követi az Explorer, végül az Opera.
Itt sem ért meglepetés. Nagyon hasonlóak az ajánlások-szokások ennek alapján több középiskola vonatkozásában, mindegy, vidéki vagy fővárosi-e. Az azonban mégis érdekes, hogy megnézve a válaszadókat (a tanárok neve alapján) az ugyanabba a közösségbe tartozó gyerekek ajánlásai megegyezőek.
Döbbenetesen magas az aránya a "nincs válasz"-nak. Ennek oka persze lehet az is, hogy nem foglalkoztak a kérdéssel, használják - nem érdekli őket a megnevezés.
Ami érdekesebb talán: akik válaszoltak, voltak akik elég jól ráéreztek a szó jelentésére annak ellenére, hogy a válaszban közlik, hogy nem hallottak még ugyan róla, de azt jelentheti pl. az interneten felnövő generáció, v. akik 1989 után születtek.
Egy választ nem bírok nem idézni: "Az én generációm - degeneráció."
Voltak aranyosak is: "A sok kocka, aki a gép előtt nől fel." "Az internet szakaszait hívják így." "... a túlzott, korai internethasználat." "Röviden: mi vagyunk!" "Régebben már voltak gépek és egyre fejlődtek és fejlődni fognak."
Érdekesnek találtam inkább mindkét diagramot iderakni...
A nagyjából meg lehet bízni a netben válaszok az összesítésben jóval előkelőbb helyen végeztek, mint a saját diákjaim vonatkozásában. Legtöbben a kortárs közösséggel beszélik meg, ha valamiről úgy gondolják, nem valós. Viszont már látják, hogy attól is függ a megbízhatóság, hol találták az adott információt. Jellemzően a nagyobb hírportálokat, nevesebb, látogatottabb oldalakat megbízhatóbbaknak tartják. Voltak itt is aranyos válaszok, amiből arra következtettem, hogy nem értették meg teljesen a kérdést. "A neten mindenki más. Általában előbb megismerem jobban az embert, mielőtt megbízom benne." "Szerintem vírusos." "A pszichológusommal, jézusom!"
10 gyereknek nem volt véleménye, hárman mondták, hogy a könyv a megbízható forrás, egyetlen "nem olvasok a neten" válasz született.
Az e-learningről 210-en nem hallottak még.... Ennek ellenére nem érzem "tragikusnak" a számot annak fényében, hogy a netgenerációról sem hallottak, mégis egész ügyesen elboldogulnak ebben a világban.

A legtöbben hasznosnak, jónak tartanák, ha infó órán kívül is használhatnának számítógépet. Mégis úgy érzem, félrevezető ez a szám... Sok olyan válasz is volt, amelyből kitűnik, hogy nem úgy gondolták, hogy tananyag-magyarázatra, inkább szabad "rablásra"... A diagramból is látszik, hogy 31-en mondták, hogy jó volna tanulás helyett netezni, 3-an válaszolták, hogy nincs nagy szükség rá. Egyvalaki szerint: "A tanár magyarázata jobb." Másvalaki szerint viszont: "A tanóráknak (informatikán kívül) nincs köze a számítógéphez." Ismét más szerint: "Nem, mert vannak nem publikus dolgok rajta." - ő alighanem arra gondolt, hogy a saját számítógépén vannak efféle adatok. "Nem, mert nem csinálhatnám, amit szeretnék." "Más órán nem is szoktuk használni szerencsére." "Nem, mert a suliban mindig lassú a net." "Elveszne a tantárgyak értelme." "Több a hátránya, mint az előnye." "Szem romlása, az emberek meg butábbak lennének."
Nagyjából 15 afféle válasz volt, amely szerint igazából nem érzik, hogy kapcsolódhatna a net a tananyaghoz, szintén megközelítőleg ennyien fogalmazták meg önkritikusan, hogy vélhetően másra használnák, mint amire kellene....
28% folyamatosan online... A jellemző talán az 1-2 órás csetelés - legfőképpen msn-ezés.
A legjellemzőbb, hogy fontos, mert bármikor kérhet a barátaitól segítséget. Sajátos jelrendszer, animációk, "újmagyar" nyelv, egyfajta zárt, belső kommunikációs formát alakítottak ki. Sok magyarszakos kollegám ettől "sikítófrászt" kap... Szerintem a dolog fakad egyrészt a kreativitásukból, másrészt abból, hogy folyton rohannak, tehát a kommunikációjuknak ehhez is igazodni kell. Mindaddig nem érzek ebben óriási veszélyt, amíg nem vesztik el a "normál" beszéd képességét. De a dolog érthető... hihetetlen mennyiségű információ éri őket óráról-órára. Ezt pedig feldolgozni nem kis dolog, hát segítettek magukon... (Alighanem ezért sokan megkövezési szándékkal fognak még felém fordulni...) Ettől még időnként - ha msn-en megkeresnek valami problémával - "állok, mint szamár a hegyen", nehezen dolgozza fel az agyam, melyik "izé" mit is akar jelenteni. Hosszasan gondolkodom, mire felötlik az agyamban a lehetőség: csak fölé kell menni az egérrel, s az okos gép "lefordítja" a rövidítést...
Kialakultak a kedvenc helyek, vannak kedvenc játékok. Azon tanulmányok, amik a közelmúltban e tárgyban készültek, sokkal magasabb arányú játékszenvedélyt mutattak ki. Talán ráuntak, talán elmúlt az újdonság varázsa? Nem tudom. Mindenesetre kevésbé fontos már a játék, előtérbe került a közösségi oldalak látogatása, a virtuális tér már nem a játékoké.
Ezt az állításomat látszik alátámasztani ez a diagram is. Nincs kedvenc játékom, ritkán játszom. A Honfoglaló érdekes, hiszen egy oldalról játék, más oldalról viszont egyfajta chat-lehetőség is, viszonylag állandó társasággal játszanak, ha felmennek az oldalra - egyfajta közösségépítő szerepet is ellát.
Azt hiszem ezen az eredményen sem lepődik meg senki. A legfőbb cél: a kapcsolattartás, az információ birtoklása. Talán egyszer ez is átalakul, mint a játékhoz való viszony...
Úgy vélem, a többség valóban képes arra, hogy "ne álljon szóba idegennel", ahogy azt még nekem a való világban való eligazodáshoz adták tanácsul a szüleim... Hihetetlenül nagy érzékkel szűrik ki a hamisat a chat-oldalakon, riasztják egymást, ha valakiről kiderül, nem az, akinek mondja magát. Van-e emögött valami saját rossz tapasztalat? Erre csupán a saját osztályomban kérdeztem rá. Azt mesélték, sok ilyen történet kering a neten, a kortárs közösségekben, ismertek szinte mindannyian olyan valakit, aki pórul járt már. Azt hiszem, tényleg elég jól eligazodnak ebben a világban.
Itt is megfigyelhető, hogy hasonlóan gondolkodnak a dologról. Az persze megint egy másik kérdés, hogy ez mennyire korrekt... De el nem ítélném őket érte, ez trend, élnek a lehetőségekkel.
A legtöbben azt mondják, a könyv mellé lenne jó kiegészítésként az internet. Nem tudom, ezt annak fényében nézve, hogy sokuknak még nem volt lehetősége multimédiás anyagok használatára, mennyire reális válasz...
A következő néhány diagramhoz nem fűznék semmit - beszédesek, tükrözik a korosztály szokásait - alighanem elég pontosan.











Ez a diagram talán nem is a válaszadókra nézvést gondolkodtat el... Talán arra utalhat, hogy az iskoláknak nem igazán van lehetősége arra, hogy ilyesféle anyagokat tudjon használni. Mellette persze nem vonatkoztathatunk el attól sem, mi magunk mennyire tudunk-tudnánk időt szakítani ilyen anyagok készítésére, illetőleg - ha jómagamat nézem -, képes volnék-e ilyen segítség adására? Más nevében persze nem nyilatkozhatom: de a már sokat idézett "dinóságom" okán aligha...
Végül, de nem utolsó sorban... talán aláhúzza fenti véleményemet azon válaszok sokasága, melyek szerint: nem ismerek ilyen anyagokat.
"A tanári magyarázat mellé szívesen használom " válasz a 2. helyezett... talán szükség van még ránk - szerintük is. Ez pedig vitathatatlanul jóóóó!

 

free site statistics