Nemzeti hitvallás

http://hvg.hu/itthon/20111006_nemzeti_hitvallas_iskolasok#rss

Ha valaki elolvassa a fenti cikket, igazán nincs is mit hozzáfűzni a dologhoz. Hacsak nem annyit, hogy igazán kíváncsi volnék, mennyibe "fáj" ez nekünk, dolgozóknak. Minthogy nem emlékszem rá, hogy ezzel kapcsolatban bármelyikünket is megkérdezték volna. Arra is kíváncsi volnék, melyik marketinges gondolta ki, hogy ideje elkezdeni a leendő szavazók képzését kisiskolás körben is. 

A füzetke elején-végén dicső múltunkra emlékeztető fotók találhatók... A szöveg viszont...

Kíváncsi volnék, például a következő ígéretnek mi a határideje: "Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét."

"Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit." - no igen. Ezért szűnnek meg iskolák, és/vagy vonódnak össze. Ezért került az alsós 4.-es lánykám tankönyvcsomagja 13.000,- Ft-ba, a többi járulékos költségről nem is szólva. Igaz, sehol sincs leírva, hogy az oktatás ingyenes volna. S ugyanezért nem támogatja az állam pl. a solarpanelek, a geotermikus energia lakossági felhasználását.... 

Nem vagyok ugyan alkotmányjogász, de hogy kerül a csizma az asztalra??? " ... mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki. " 

Kétszer futottam neki a következő mondatnak - egy általános iskolás nyilván elsőre megérti majd: "Hazánk 1944. március tizenkilencedikén (nem 19-én - sic!) elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének."

Áthallásos a dolog... valamiért egy múltbéli kifejezés jutott az egész olvastán eszembe: "lózung" - csak így magyarosan írva.  

Nem gonoszkodom tovább. A végére csak ennyi: nézzük a körülményeket, ahogy megkapták a gyerekek. Nem tudják miért, mi ez, csak annyit: ne dobjátok ki. Tényleg ne...

Ez több mint érdekes...

http://maria.blog.hu/2011/09/25/anonim_nepszamlalas_muhaha?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2011_09_25&utm_campaign=index

Ehhez alighanem nem fűzök kommentárt. Mindenki elolvashatja, s elgondolkodhat...

Ez nagyon jóóóó!!!

A minap hálálkodtam egy bloggernek, amiért a következő ötletet kaptam tőle: a Westend aljában található egy - akárki is találta ki, nagyon jól tette - üzlet, mely könyveket kölcsönöz. Mondhatnánk, hogy ez nem egy nagy ötlet, ez a könyvtár. Azt pedig már a XIX. század óta ismeri az emberiség. Ez az ötlet viszont új is, jó is: bemész, kiválasztod, elolvasod (nem eszel rajta reggelit/ebédet/vacsorát), majd visszaviszed, s az eredeti árból levonnak 500 Ft-ot, s már választhatod is az újat. 

A vállalkozás neve: Első könyvsiker kölcsönző.

Sok sikert, jó böngészést!

Jó nekünk...

Reggelente olvasgatok. Igaz, nem szépirodalmat, ahogy az célszerű volna - már csak azért is, hogy ne idegesítsem fel magam kora reggel. De sosem voltam logikusan gondolkodó, ezért aztán idegesítem magam minden áldott reggel. Ma az első cikkek egyike a következő volt:

http://hirszerzo.hu/publicisztika/20110705_komment_blog_seres#rss

Idézném a végét... csak mert olyan szép és bíztató... 

"A jó szándékú, felvilágosodott uralkodó egyelőre mindenkit megnyugtat: "bár a törvény lehetőséget ad arra, hogy a szabályok érvényesülését" hivatalból vizsgálják, műsorfigyelő osztályuk "július elsejével nem egészült ki 'lapolvasó' vagy 'netolvasó' osztállyal és nincs is erre vonatkozó terv. Sőt a médiatanács a szabályok betartatását szakmai szervezetekre kívánja bízni társszabályozó szerződések alapján (…)". Akkor jó, mindenki hátradőlhet. Egészen addig, amíg kitart a felvilágosodott uralkodói jó szándék, valamint a reálisan létező törvényi lehetőségek ki nem aknázása."

Kivéve a szövegkörnyezetből, azt gondolhatnánk, hogy valamikor a múlt században keletkezett írasból idézek, de nem... Sajnos nem. Valahol olvastam a kommentbűnöző létezéséről, ami már-már jogi kategória. Nem tudom, hogy azt higgyem-e, ami valaha, úgy huszonévekkel ezelőtt létező paranoia volt, s valahogy így szólt: azt hiszem figyelnek... és tényleg. 

S ha már erőt vettem magamon, hogy összehozzak valamilyen írást, akkor álljon itt egy tegnap cikk linkje, amihez a legautentikusabb hozzászólásom annyi lehet csupán: no comment...

http://www.nyest.hu/hirek/informatikaoktatas-informaciohiany
"Hoffmann R. nyilatkozata szerint ugyanis „az informatika tanítása fokozatosan kivonul az oktatásból”. Szerinte csak azok számára kell tanítani a jövőben az informatikát (= a gépek be-és kikapcsolását stb.), akiknek nincs otthon számítógépük!!!!"

Pedagógusnap

Elég rég nem jártam itt... Most is csak egy gondolat erejéig "ugrottam be", de ha valaki még olvasná-keresné a blogomat, várom a véleményét, melyet előre is köszönök.

Múlt héten kérdeztem az osztályomat, vettek-e már virágot az őket tanítóknak pedagógusnapra. A válaszok mindegyikét nem idézem, egy-egy álljon csak itt illusztrációként:

"Mi közünk hozzá?"

"Én sem kapok virágot, mert bejárok."

"Azért kapja a fizetését."

Válaszlehetőségek:

1. Igazuk van

2. Elértéktelenedtünk

x. Nem érdemeljük meg

A Facebook-jelenség II.

Megvolt a második "menet". Meglepetés volt számomra, még akkor is, ha túl sok mindenre nem is maradt időnk, lévén hogy leragadtunk a jelenség vizsgálatának majdhogynem egyetlen szempontjánál, azaz "Hová lesznek a szavak, amiket kiradírozunk". Sok tanítványom rájött már, hogy időnként önálló életet élnek a mondatai, s már ha akarják, akkor sincsenek hatással ezek utóéletére. Az utóbbi időben egyre több olyan hírt olvastak ők is, mely szerint az adatvédelem, az adatok sorsa meglehetősen aggályos. 

Igazából ők tereltek egy másik jelenség felé, s úgy gondoltam, jobb, ha hagyom magam. Nevezetesen: meddig tart az őrület... A kérdés feszegetése úgy kezdődött, hogy valaki felvetette, hogy azt olvasta, hogy nemsokára a játékoknak nem csak bizonyos részei lesznek majd fizetősök. Sokan  mondták, hogy ez csak azoknak lesz érvágás, akik mostanság kezdik a Facebookra-kattanást.

No ez a rész érdekelt.... hogyhogy mostanság? Merthogy ennek lejárati ideje is van? Egyöntetűen válaszolták, hogy igen! Minthogy amíg újdonság volt a dolog, addig minden apróságról tudósították virtuális környezetüket, de amint elmúlt a varázs, egyre inkább tényközlésre szorítkoznak.

A játékok egy idő után unalmassá válnak, a tanulmányi eredmények figyelmeztetővé... Kértem, próbálják meg meghatározni, mennyi időbe telt mindez, s a válaszok 1-1,5 évben határozták meg a dolog újdonságértékét.

Délután utánanéztem, hogy mennyire csökkent az aktivitásuk az elmúlt időszakban, s van némi igazság az állításaikban.... 

Azt hiszem az első rész némileg "izgalmasabbra" sikeredett a másodiknál, de úgy vélem, talán az életkor is szerepet játszik abban, hogy a legfontosabb helyről a megfelelő helyre "szorult" az oldal használata.  

A Facebook-jelenség

Mostanában nem jeleskedem újabb és újabb bejegyzésekkel. Az elmúlt héten bemutató osztályfőnöki órát tartottam egyetemistáknak. Sokat töprengtem, milyen témát keressek, nem akartam sem túl sematikus, sem pedig túl irányított órát tartani.

Adta magát a téma: Facebook. Annál is inkább, mert a Social Network c. film, mely Mark Zuckerberg eddigi "ténykedését" vitte mozivászonra, 8 Oscar-jelölést tudhat magáénak, s azért is, mert már tavalyi kutatási eredményeink alapján is több órát töltenek online csevegéssel gyermekeink.

Az nyilvánvaló volt, hogy némi moderálásra szükség lesz, ha el szeretnék jutni A-ból B-be.

Megvolt tehát a stratégia, várakozással gondoltam az órára, milyen vélemények, hozzászólások fognak elhangzani. 

A felütés  az volt, hogy létezik egy 2004-től működő sikeres vállalkozás, mely talán egyedülálló módon behálózza az egész világot, s melynek tagjai 8-tól 88 éves korúak, bár a fiatalabb korosztály a dominánsabb. Természetesen azonnal kitalálták, miről van szó (okosak). 

Minthogy a témát eleve 2 tanórásra terveztem, most még csak az első "felvonásról" tudok beszámolni, azaz: miért olyan népszerű, mi állhat mögötte, vannak-e veszélyei, lehet-e függni tőle...

Azt nem utasították el, hogy függőségbe lehet tőle kerülni, de sokan számoltak be arról is, hogy "minden csoda 3 napig tart", azaz sokan észrevették már ennek a jeleit, s akár egyik napról a másikra is, de képesek voltak függetlenedni a Facebook-tól. Többen meséltek arról is, hogy már nem trendi minden buliból arról beszámolni, hogy milyen jó, illetőleg arról, hogy ciki időnként, hogy valaki minden hülyeségről apróra beszámol, olyasmikről is, amik a világon senkit sem érdekelnek.

Szerintük elindulóban van egy folyamat - bár még mindig az az "ember", akinek van profilja a "fészen" -, melynek az a lényege, sikk nem Facebook-ozni. (Bárcsak egyre több ilyen gyerek lenne - sic!)

Számomra is meglepő volt, hogy több tanítványom nehezményezte, hogy már kisebb testvéreik, unokatestvéreik is számítógépeznek ahelyett, hogy kimennének az udvarra, bicikliznének, stb. Némiképp mulatságos volt azt hallani, hogy pl. "Amikor én gyerek voltam, engem nem engedtek este tv-t nézni, nem számítógépezhettem." "Nekünk gyerekként még eszünkbe se jutott, hogy a gép előtt kockuljunk, vagy idióta sorozatokat bámuljunk, koriztunk meg fociztunk." "Ezek a mai gyerekek már azt sem tudják, hogy a szobán kívül milyen az élet." (Nocsak! Generációs konfliktusok kialakulóban:-) 

Ezzel összefüggésben többen megemlítették (11.-es az osztályom), hogy a mostani 9.-esek érdektelenek, neveletlenek, buták, s hogy állandóan a Facebook-on lógnak, még mobilról is, ami már-már nevetséges. Sokan kiemelték, hogy a "kicsik" (lásd: 9.-esek) már éjszakai bulikba járnak, ami az ő idejükben (!) még elképzelhetetlen volt, hogy pl. az elhíresült szórakozóhelyen is javarészt 13-14 évesek voltak...

Eljutottunk az adatok kezeléséhez, az adatbiztonsághoz is. Meglepett, hogy többen beszámoltak arról, hogy voltak kezdeményezések arra nézvést, hogy aki nem adta meg a telefonszámát, különböző praktikákkal, de mégiscsak megszerezzék.

Önkritikát gyakorolva néhányan bevallották, hogy meg is adták, amit utólag bánnak nagyon, de ugye a tanulópénz...

Volt egy megjegyzés arra vonatkozóan is, hogy akad-e valaki, aki elolvasta az adatvédelmi és egyéb szerződéses feltételeket, avagy egyszerűen ráklikkelt, hogy ok, elfogadom. (Sajnos senki sem - habár valljuk be, felnőttként sem olvassuk el az összes általunk aláírt szerződés minden alpontját...)

Tudom: nem szabad általánosítani. Valahogy az óra végére az a megnyugtató érzésem támadt, hogy nagyot fejlődtek a "gyerekeim" az utóbbi 1 évben. Ugyan még mindig az az általános, hogy nagyon sokat unatkoznak, s erre igazán jó megoldás a Facebook-on található alkalmazások, játékok javarésze, de már kezdenek leszakadni róla, már nem napi 24 órában fontos a jelenlét. Tényleg minden csoda 3 napig tart??? Remélem...

Ahogy azt is, hogy egyszercsak rájönnek, hogy unalom ellen vannak más megoldások is, nem csupán egy közösségi oldal.

Érdekes módon véleményüket némileg az is alakította, hogy a Social Network c. filmben nem igazán hízelgő képet festenek a tulajdonos jelleméről, az ügyeskedésnek ez a fajtája jellemzően nem tetszik nekik. Még akkor sem, ha pontosan tudják, hogy ez a siker eléréshez vezető egyik lehetséges út... (No comment.)

A képet többen említették, mint egy jellemző fotót... Íme! 

ELTE Oktatásinformatikai Konferencia II.

Folytatódik a közvetítésünk a konferencia második napjáról. (FP)
Csapjunk is rögtön a közepébe. A nap nyitóelőadását kezdte éppen Z. Karvalics László, a Szegedi Egyetem Könyvtártudományi Intézetének tanszékvezetője. Hogy miről fog beszélni? Majd előbb-utóbb világossá válik, egyelőre angol nyelvű betűszavak értelmének fejtegetése zajlik, a tőle megszokott (számomra mindig érdekes) stílusban. Mindez PPT nélkül!
Szóval Learning by Collaborative Research - a közoktatás jövőjére függesztett tekintetek egyik fókusziránya...(!)
Nagyon fontos, hogy nem minden tudományos terület alkalmas erre.
Ahogy látom, ezt nem igen tudom közvetíteni, márcsak azért sem, mert a követése is kb. 120%-os koncentrációt igényel. Így egyelőre próbálom megérteni és élvezni, amiről szó van...
Alakul. A diákok bevonható-e és milyen módon a tudományos kutatói tevékenységekbe? A példa egy angol iskola diákjainak publikációja méhekről szóló témában - színes nyomtatásban felmutatva néhány illusztrációt:-) A következő példa Németország, mikrotörténeti kutatás a koncentrációs táborok túlélőivel kapcsolatban...
A cél: "a scientific literacy iskoláztassék a résztvevőkben". És magyar példák. Kutatódiák mozgalom, és mások.
Végül az igazán jó példák a Learning by Collaborative Research-re::
Klímabuborék program (Manchester)
Bio-tagging (Manchester szintén).
Dot07 - ökológiai lábnyom mérése diákok által.
Szintén az Egyesült Királyságból. Lehet a neten rákeresni és utánaolvasni. Nos, azt hiszem, a mai napi leckét már is megkaptuk Lacitól (sok éves ismeretségünk kapcsán merészkedem...). A nap felvezetése megvolt, csak így tovább - jöhetnek a szekciók.

A Gyermekinformatikai szekció a kiválasztott, remélem, a nézők sem fognak csalódni. A más témákat preferálóknak az online közvetítést tudom javasolni.:-)

A szekciót Kőrösné Mikis Márti (aki egyébként például az ISZE elnöke is) kezdi és vezeti. Előadásának címe: A digitális kompetencia gyermekkori fejlesztése műhelymunkával. Egyúttal azonnal felmutatta azonnal a sárga (5 perc van vissza) és piros lapokat (1 perc), hogy minden előadó tudja majd, mire számítson:-) időtúllépés esetén.
A Gyermekinformatikai Műhely célja: "a jó gyakorlatok átadása". Azt gondolom, a Műhely léte önmagában is egy kiváló "jó gyakorlat"! A Műhely produktumai az Informatika és Számítástechnikai Tanárok Egyesületének oldalán érhetők el. Pár fontos kulcsszó: Cohen-pedagógia, LOGO-pedagógia.
Márti által felvetett kérdések: A játék irányítja a gyereket vagy a gyerek a játékot? Nyitott végű szoftverek használatának fontossága (szoftverválasztás!). Az alkotás fontosságára hívja fel a figyelmet!!!
A másik kindulópont az OFI honlapján található Gyermekinformatika rovat.
 És a hab a tortán: ajándékkönyvek a gyermekkori informatika iránt érdeklődőknek. MÁRTI! Köszönet!

Lakosné Makár Erika folytatja Kaposvárról (Kaposvári Egyetem, Gyakorló Iskola és Gimnázium). Téma: IKT technológiák alkalmazása- hogy híd legyen a tudáshoz. Erika is óriási gyakorlat és tapasztalat birtokában beszélhet nekünk. Rögtön egy új fogalom: a pedagógus IKT-lázgörbéje.(!!) Különösen IKT-fertőzött pedagógusoknál érdemes vizsgálni.:-) Komolyabbra fordítva a szót, nekem nem túlságosan tetszenek ezek az elnevezések, főleg, mert a láz elmúlik, a túlfűtöttség meg a magyar nyelvben szerintem valami negatív értelmet hordoz... Ráadásul a fertőzöttség ellen előbb-utóbb immunitás is kialakulhat...De legyen a szóhasználat  a legnagyobb bajunk.
Egy kulcsmondat: "A hallgató úgy tanít/akar tanítani, ahogy őt is tanították!" Bizony, jelentős változtatásokra van/volt/lenne szükség a pedagógusképzésben - jó rég óta! Azt hiszem, ha csak Erikán múlna, a dolgok egy csapásra megoldódnának.
Egy nagyon érdekes beszélgetés alakult ki a végére, bár a helyet korántsem rózsás.

Pányiné Segesdi Nóra: Lehetőségek az IKT széles körű alkalmazására kisiskolás korban címmel folytatja, egy tatabányai általános iskolából érkezve (korántsem kezdőként). Hihetetlenül szélsőséges a kép szerinte az egyes osztálytermek közt az országban. (Ez mondjuk igaz!).
És jönnek a megvalósított ötletek, és jó gyakorlatok az informatikai ismeretek direkt és indirekt módon történő elsajátíttatásáról.Gyönyörű rajzokat látok Paintből, mi lenne, ha olyan progikat használnának, amik valóban ekkora gyerekeknek vannak ki találva? Mert rajzolni azt tudnak!
A szekciót egy kedves ismerős, Ujhelyi Jánosné: Esélyteremtés egy multimédiával gazdagított Montessori szemléletű tanulási környezetben előadása zárja. Pontosabban filmvetítése.
Rövid szünet és szekcióváltás következik, hogy lássuk, mit produkálnak az utánpótlás reménységei. Ideje kritikusabbra venni a figurát, mert még nem ismernek rám az olvasók. :-) Tehát következik:

Pedagógusképzés, pedagógusok és az IKT (KAZY 412. terem, elnök: Buda András)
Racskó Réka: A tanári munka erőforrásai a 21.században
Tóth-Mózer Szilvia - Lévai Dóra: Javítja-e a Facebook a tanár-diák kapcsolatot?
Tóth-Mózer Szilvia: A Facebook internetes médiareprezentációja
 Racskó Rékáé a szó...
A digitális  bevándorlók oktatják a bennszülötteket?? Naaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!
Ami végre érdekesebb: hogyan jelenik meg az IKT oktatásbeli alkalmazására való felkészítés az egyik hazai csúcsműhely, az Egri Főiskola gyakorlatában. Alig tudom rejtegetni azon kívánságomat, hogy velük dolgozhassak....Érdekes modell  a tanulótípusokról, mélyebb megfontolásra alkalmas. A SWOT-analízisben is vannak érdekes pontok, majd belinkelem az előadást.
Lássuk, halljuk Tóth-Mózer Szilvit (ELTE PPK), "na, de hová tűnt" Lévai Dóra? Bolognában?? Hoppá! Bejátszás hangban:-)
Tanár-diák viszony a Facebook-on. Picit kicsinek érzem még a mintát, de még folyamatosan növekszik az adatbázis. Szilvi Juditra hivatkozik a közösségi oldalak kapcsán:-) +1. Űgy tűnik az Ő mérésük alapján is, hogy senki sem akar kimaradni/lemaradni semmi fontosról, tehát Facebook nélkül nincs élet. Mondjuk az egyéniségeket nem nagyon látom...(Tudom, kéne már egy új szemüveg.)
És most halljuk Dórát. Nem rossz, de akár már videó is lehetne:-) A tanárok kb. 1/3-a használja diákjai szerint a Facebook-ot közösség szervezésre. Nem is lenne rossz... Vajon a teljes magyar tanár populációban eléri-e a mérhető határt ez a szám? Nagyon kíváncsi lennék...
Két érdekes szófelhő a Facebook szerepéről, és nocsak: Facebook=börtön?? Ha-ha-ha.
És ismét Szilvi, ezúttal a Facebook médiareprezentációjáról. Hááááááááát, érdekes! Mi mindent hordanak össze az újságírók a Facebook-ról. Nagyon érdekes kérdés. van-e helye a Facebook-nak az oktatásban. Szerintem lehetne keresni, de az sem kizárt, hogy hirtelen zuhanni kezdene a Facebook népszerűsége kis hazánkban(?!).
Szilvi jó kis összeállítást készített, gratulálok!

A mai nap végére a Kisgyermekkori informatika Kerekasztal marad, érdeklődéssel várom.
A végére egészen parázs vita alakult ki, de legalább hallhattunk különböző nézőpontokat. Érdeklődőknek ajánlom az online közvetítés megtekintését.

A konferencia szervezőinek nagy méretű pirospont (!) és köszönet, ez az év jól kezdődik szakmailag. Aki nem volt ott, erősen sajnálhatja! Köszönet az összes résztvevőnek, előadónak, a mindekinek, aki hozzájárult a rendezvény sikeréhez!

ELTE Oktatásinformatikai Konferencia

Nos hát, ez is eljött. Tavaly itt "debütáltam"... a történet a következő - ki emlékszik vajon rá?   

Volt egy feladat, még a kezdetek kezdetén. Ahhoz viszont nem álltak rendelkezésre magyar adatok, hát készítettem egy kérdőívet, amit a többiek kiegészítettek sok jó ötlettel, kérdéssel. Azután mindenki kitöltette a saját tanítványaival. 

Engem meg nem hagyott nyugodni a dolog, s értékelgettem, számolgattam tovább. Kíváncsi voltam, mi minden olvasható ki még a számok közül.

Kicsivel később Hartyányi Marika aztán  megkért néhányunkat - nagyjából tavaly ilyenkor -, hogy az ELTE II. Oktatásinformatikai Konferenciáján számoljunk be az eredményekről.

Megtettük. Dr. Fehér Péter itt hallgatott végig, s ajánlotta fel, hogy pontosítsuk, tegyük részletesebbé ezt a kutatást, s utána még egy vizsgálatot végeztünk.

Ennek az eredményeit ismertettük ma egy plenáris előadáson, s egészítettük ki a szekcióülésen.  Úgy érzem, sokakat érdekel a téma, már csak annak okán is, hgy gyakorló tanárokként hogyan, mi módon tudnánk "megfogni" tanítványainkat, erősíteni motivációjukat.

A második plenáris előadás nagyon érdekes - bár  legtöbbünk  nem mondhatja el, hogy rendelkezik bármiféle tapasztalattal ezen a területen, ui. az autisták képzésével, fejlesztésével foglalkozott az előadó. Mindenesetre nagyon érdekes volt, aki az Esőember c. filmet látta, valamiféle más kép rögzült az emlékezetében.

A szekcióülés másik témája az eLEMÉR, ami egy kitűnő mérési/önértékelési rendszer. Tartok tőle azonban, hogy ez is, csakúgy mint sok más iskolai IKT-használat sokszor eszközhiányba ütközik.

A készítő kollégák lelkessége, akadályokat áthidaló hozzáállása azonban példaértékű számomra is. 

Közben csak nézem (sajnos hallani nem hallom) Kulcsár Zsolt előadását a konnektivizmus alapelveiről. Ez a gond, amikor olyasmik "futnak" szimultán, melyek egyformán érdekelnének, s nem tudom eldönteni, merre tartsak.
Abban a szekcióban, ahol épp vagyok, egy VII. kerületi általános iskolai abszolút pozitív példát ismertet Wagner Éva. Laptopokkal támogatott 1:1 tanulási környezetről mondja el a tapasztalatait. Az ő iskolájában matematikát, fizikát szerettek volna így oktatni. Első körben 2 osztályt gondoltak bevonni a "kísérletbe", de amikor a többi gyerek megtudta, hogy "mi folyik itt", egyből követelték ők is. Sok támogatója volt a projektnek, a kolléganő abszolút pozitív tapasztalatokról számol be, nem titkolva el, hogy olykor kevésnek bizonyult a 24 óra a felkészüléshez, a kollegák fejlesztéséhez, továbbképzéséhez.
Minden tiszteletem az övék...

Közben rápillantottam a közvetítésre, a "konnektivista tanszéken" már Ollé János beszél az oktatásmódszertanról. Ördögbe is! Erre is kíváncsi lettem volna:-(

Mindeközben a 3. szekcióban esélyegyenlőség, motiváló tanulás/tanítás, fejlesztő pedagógia a téma.

Kíváncsian várom, hogy a biztonságos internetezésről mit fognak mondani a kollegák. Kovács Márta - Horváthné Tóth Gabriella a témavezetők.
Egyikük a Budapesti Fejlesztő Intézet részéről, másikuk a gyakorlati tanítás oldaláról mutatja be a jelenlegi helyzetet.
EU Kids Online kutatás 2009 decemberében publikálták. 25 európai ország 9-16 éves gyerekeit mérték fel.
A magyar eredmények: átlagosan 9 éves kortól használják gyermekeink az internetet, csakúgy mint európai társaik.
A magyar gyerekeknél az európai átlagot tekintve a legintenzívebb a közösségi oldalak használata. A függőség jeleit azonban a magyar gyerekek nem érzik:-(
A szülői kontroll és támogatás azonban az európai átlag alatti, nem tudják a szülők, hol-merre szörföl a gyerek.
Igazán sem a szülőkkel, sem a társaikkal nem osztják meg aggályaikat.
A digitális írástudás kapcsán átlag alatti értékeket tapasztaltak: Európa=3.1, Magyarország=2.7

A magyar gyerekek a felmérés szerint nincsenek tisztában azzal, hogyan védjék személyes adataikat.

Ennek a kutatásnak a hatására szerveztek tanfolyamokat a gyerekeknek "Netre te gyerek!", hogy legalább némi változás tapasztalható legyen.
12 helyszínen 450 gyerek volt jelen ezeken a foglalkozásokon, melynek a kaleidoszkop.hu egyfajta melléklete, melyben értelmes/érdekes tartalmakra hívják fel a diákok figyelmét.
Kampányfilm is készült - melynek tesztelését saját tanítványaimon elvégeztem, eléggé szomorú eredménnyel. Azért némi önkritikával kell megjegyeznem, hogy ennek a kampánynak a híre hozzám se jutott el időben:-(

A foglalkozások témái: önmagunk védelme, a számítógép védelme, érdekes internetes oldalak, hiteles információk, a kommunikáció biztonságos szabályai, legális számítógép- és internethasználat.
(Igyekeztek felhívni a figyelmet arra, amiről a gyerekek erőszeretettel nem vesznek tudomást: a virtuális világnak is vannak szabályai...)

A Rózsakerti Általános Iskola tanára a megvalósításról beszélt. 2-4. évfolyamos gyerekeket igyekeztek toborozni a programokra.

Tematikát kellett módosítaniuk, mert a 2. osztályosok abszolút nem tudják kezelni a gépet - ez volt az általános tapasztalat...(ajjaj... Viktória című kislányom akkor igencsak megelőzte a korát... de ő sem arra és úgy használja a gépet, ahogy szeetném - sic(!)
A heterogén összetétel miatt differenciált csoportmunkát kellett alkalmazniuk. Komplex internetes feladatkészítés, keresőoldalak bemutatása, online adatbázisokra való figyelemfelhívás volt a cél.

Csak megjegyezte, hogy néhány alsó-felsőtagozat határán lévő gyerek már simán kicselezi a szülőket megnyugtatü védelmi programokat... (pff neki - méghogy nem értenek a számítógéphez... mondtuk Péterrel úgy másfél órája.... dehogyisnem! Egészen addig, míg érdekük/érdeklődésük úgy diktálja...)

3. évfolyamosok oldal-látogatottsága:
1. játék
2. zene
3. e-mail
4. közösségi oldalak
5. chat
6. kvíz
7. mozi
8. film
9. lexikon

Minél kisebb korban célszerű volna elkezdeni a gyerekek biztonságos internet-használatra nevelését.
Ehhez természetesen a tanároknak is fejlődniük szükséges. Módosítani kell hozzá a helyi pedagógiai programot, illetőleg a szülői értekezleteken kell a szülők figyelmét felhívni a létező veszélyekre.

"Konnektivizmus tanszék II."
A konnektivizmus tapasztalatainak hatása a pedagógusképzésben - Forgó Sándor - Racskó Réka

Milyen eszközöket használnak a világon leginkább az emberek? 1. hely: Twitter, ezt követi: YouTube, Google Docs, Delicious, Slideshare, Skype, stb.
Szót ejtett az előadó a tanári mesterség webkettes kompetenciáiról=gyök2:-))
Az identitásunkat elég nehéz átírni, de hát a net már csak ilyen, ezen felül még új kompetenciákat is igényel. Nem árt, ha tanár is ismeri a címkézést, mi több: használja is, ismeri és használja a közösségi oldalakat, kiaknázza az abban rejlő lehetőségeket.
Hol is tartunk? kérdi az előadó... kommentek, letöltés helyett feltöltés, online munkavégzés, kivonatolás, reflexióü, önálló alkotás... no ez lenne a jövő.
Szerinte sok diák "alapból" rendelkezik ezekkel a készségekkel/képességekkel... (no comment - szerző)

100 fős mintán a következő eredményeket kapták:
"napjaink problémája nem az, hogy a kívánt információ létezik, hanem az, hogy képesek vagyunk-e megtalálni és okosan használni (Magyar Gábor)
A pedagógusképzésben is paradigmaváltás szükséges, kellenek a szakmai tudás mellett egyéb IKT kompetenciák is.
Attitűd, viselkedésbeli jellemzőiknek is változáson kell átmenniük.
A kutatást egy fél éves tematikus kurzus előzte meg, majd a végén töltették ki a kérdőíveket.
Előzetes hipotézisek: a hallgatók többsége már min. 5 éve internetfelhasználó, motiváltak lesznek, s a hálüzatalapú oktatás tetszeni fog a hallgatóknak.
Cél: az eredmények további kutatások kiindulópontjai lehetnek...

Ollé Jánostól egy idézet: Létezik olyan tanár, akinek az iskolában is természetes a web2-es eszközök használata? Csak remélni merjük, hogy egyre több...
Felmérték az előzetes tudásszintet, s hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe.
A tanulás mai forrásai: az ismereteknek egyre inkább nem az iskolapad az elsődleges forrása.
Kitől sajátította el a web2-es alkalmazásokhoz szükséges ismereteket? - magamtól - mondják a legtöbben, s szinte senki sem jelölte meg, hogy szülőtől...
(Ebből mit kellene leszűrjünk??? Se tanár, se szülő, csak az internet, s saját maga... van még mit fejlődni?!?)


Nemsokára következik Fodorné Tóth Krisztina, magyarhangja: én... Már most elmondható, hogy a tartalom gazdag, alapos, érdekes:-))
(Megvolt... remélem nem égettelek le nagyon Kriszti... )

A következő előadó beszélt többek közt a CSCL rendszerekről is 3 példát hozott. Az 1. nem használható semmire:-) (egyértelmű kuncogás a teremben)
 Ezek szerint a másik kettő kicsikét jobban használható? A választ az imént megkaptam: használhatóság tekintetében nincs különbség a három közt:-) (Remélem, ez csak elszólás...:-))))
Nagyon tetszett az a megállapítás, hogy mitől lesznek együttműködőek azok, akik az interaktivitásra alkalmas eszközöket használják: hát ha motiváltak... (itt van a dakszli elhantolva)
Komolyra fordítva a szót:
A számítógépes interakciót is meg kell tervezni, s feltétlenül támogatnia kell a közösségi funkciót. A közösségi funkción belül a kultúra is fontos tényező (ami a környezet része).
Az újfajta interakciók csak a résztvevők együttes akaratával jöhetnek létre.A kulturális különbségek is fontosak lehetnek, hiszen akár egy országon belül is akadhatnak ebben is eltérések.
A CSCL-rendszerek használhatósága:
- a tanulási célokkal egységes keretben lehetne vizsgálni (szoftver-használhatóság és a pedagógia összehangolása, közösségi funkció)
- mérésre (soka kérdőíves eredmény, kevés a mért adat; együttműködés közbeni mérés kevés; szabad szöveges mérések összehasonlíthatósága)
- lehetne használni a használhatóság már kidolgozott metrikáit. (át kell gondolni, hogy a tanulás metrikáit hogyan lehet ezzel összehangolni)