Ahogy tanárként magam is időnként megnézek egy-egy Facebook-profilt, ahonnan egyből tudom mi történik a tanítványaimmal, a saját gyerekünk életéről is olykor többet tudhatunk meg, ha megnézzük őket vmely közösségi oldalon, mintha felhívjuk telefonon.
"A fejlődés megállíthatatlan" - láttam a 3D-s Nemzeti Tankönyvkiadós biológia könyvet. Ami nyilván látványos, figyelemfelkeltő, "csocsodás"... de melyik iskola fogja tudni megvenni? S felvetődik egy másik kérdés is: mennyi idő után válik ez is unalmassá a gyerekek számára? A technika - úgy vélem - segítség lehet, de önálló módszerként értékelni, tanárhelyettesítőként alkalmazni legalábbis hiba volna...
(Megvenni? Iskolába?? Minek? Kedves Judit! Az még nem jutott eszébe, hogy ezeket a kütyüket az MS-fiúk gyermeki lelkükkel igazából maguknak csinálják? :-) Tudja milyen uncsi lehet reggeltől estig Windows-t programozni?? Squash helyett viszont ez sokkal izgibb, hm? - FP)
Utópiát is hallottam: "Egy komplett férfigeneráció fog felnőni, aki képes lesz végre többfelé figyelni" - minthogy a mai gyerekek multitasking üzemmódban működnek. Erre befizetek:-))))
Microsoft - társ a tanításban. A 10 éves projekt innováció-elősegítést, munkahelyteremtést, továbbképzéseket tűzött ki célként. (Ez itt a reklám helye...)
Ami leginkább hiányzik: az a jó ötlet - erre talán megoldás lehet például ez a konferencia is.
A második előadó:
Molnár Gyöngyvér egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem, Neveléstudományi Intézet.
Előadásának címe: Lehetőségek és kihívások a számítógép alapú mérés-értékelés területén.
Változtatni kell - új tanulási folyamatok, új elméletek születnek. Változnak a kommunikációs- tanulási szokásaink egyaránt. Éppen ez a technológia generál egy oktatásbeli változást is.
Ennek a fejlődésnek azonban veszélyei is vannak - hiszen a gyerekek forráskritikája fejletlen. Tudniuk kellene, hogy mely források hitelesek, melyek nem. De nem elég, ha csak a gyerekek változnak. A tanároknak is kellene, hiszen már nem a tanár a tudás egyedüli birtokosa.
Pontosan emiatt jelentek meg új tanuláselméletek is, illetőleg új technológiák, melyek átalakíthatják az oktatást. Önmagában a technológia nem fog jobb vagy jó eredményeket hozni, a módszertan a lényeg, amit mögé teszünk. A mérés-értékelés jelenlegi modelljei nem alkalmasak az eredmények mérésére. Rengeteg új lehetőség van, ám új kihívások is. Nem szabad, hogy a technológia cél legyen, csak eszköz maradjon.
Amit nem tudunk mérni, azt nem tudjuk fejleszteni sem. Ezért mérnünk kell a gyerekeink teljesítményét, hogy tudjuk hol vannak azon pontok, amelyeken javítani lehet, kell. A papíralapú mérések ideje lejárt - az idő hosszúsága, s a költséghatékonyság okán egyaránt. Itt most nem feltétlenül arról van szó, hogy az üzleti szféra felkínált vmit, inkább egyfajta szükségletet elégítenek ki az IKT-alkalmazások az oktatási mérés-értékelés területén.
Hallhattunk az adaptív tesztelési módszerről, melynek egyik pozitívuma, hogy a képességekhez igazítja a feladatok nehézségét. Rövidebb idő alatt határozható meg az "alany" tesztelése mint a papíralapú teszteléssel. További előnye, hogy a gyereket nem frusztrálja, hogy túl sok nehéz feladatot kap, illetőleg a jó képességű gyerek pedig nem unatkozik a nem neki való feladatok megoldása miatt.
A motiváció növekszik, megváltozik a mérés-értékelés folyamata, a visszajelzés gyors és pontos.
Baseballsapka, kapucni és ami mögötte van -
Dr. Nagy József pszichológus előadása
(háttérinformáció: az előadó ex-túsztárgyaló) Az iskolai erőszak egyre nagyobb teret nyer, saját iskoláinkban is tapasztalhatjuk.Ezeket már "normális" módszerekkel nem igazán tudjuk kezelni.
Az egyén nem hagyható ki a megoldásból - az iskolai agresszió már a saját testi épségünket is veszélyezteti.
"Engedjék meg, hogy sokkoljam Önöket... 2002. január 16. USA, Grundy, 2002. október Arizona, 2004. Hollandia, Hága, 2007. április, USA, Blacksburg - iskolai lövöldözések, vérengzések. (a sort sajnos folytathatnánk) Önsorsrontás, bátortalanság - olykor ezen cselekményekben csúcsosodik ki.
2009 Magyarország - Káloz - gonoszkodó diákok rendszeres verései, rugdosódásai...
"Nem mindenki rendelkezik azzal a technológiával, hogy virtuálisan vágjon valakit szájon.. merthogy az még a jobbik eset. Azon versengeni, melyikünknek nagyobb a nézettsége, még mindig jobb - bár ez a saját maguk gyönyörködtetésére irányuló agresszió. Amelyik nem rendelkezik - vagy nem elég okos, az ezt a valóságban teszi meg::-(
Kaposvár - Táncsics Gimnázium - 2 hétig készültek a 14-16 évesek a gyilkosságra. Késsel nyakon, hátba is szúrták társukat.
2009 - a Széchenyi István úti Iskola igazgatóját, igazgatóhelyettesét már fegyverrel végzik ki. (Nem diákok!!) (FP) Még mindig 2009 - G. Ákos a Pécsi Tudományegyetemen lövöldözik. Az igazi okokra azóta sem derült fény... (comment by FP)
2010 - 22 embert akar kivégezni egy budapesti egyetemista....
Ezekre a dolgokra mindenki felkapja a fejét. A környezet a legutóbbi esetnél figyelmeztetett, de mégsem volt elegendő. Ezeknek az elkövetőknek nincsenek barátaik. A haver, a span más kategória. Ezek a gyerekek beilleszkedési nehézségekkel küzdenek, ami miatt kisebbrendűségi komplexusaik lesznek. Kisgyermekkorban különösen jellemző, hogy a depresszió fő tünete az agresszió... Gondoltak arra, hogy az Önök osztályában is van ilyen gyerek??? Vannak kiközösítettek? Akiket burkolt v. nyílt támadások érnek? Ennek logikus következménye lehet a kontrollvesztés...
Agresszívebbek vagyunk mint 10 éve? Agresszívebbek vagyunk mint 50 éve, vagy a középkorban? IGEN! Én még Varázsceruzán meg Lolka Bolkán nevelkedtem. Ma otromba és durva rajzfilmeket néznek a gyermekeink...
Ha ezt logikusan végiggondoljuk, akkor nem biztos, hogy annyira agresszívak lettünk, hogy ez legyen az eredmény. Inkább a gátló funkciók megszűnése lehet az ok. A fékek, melyek az indulatokat szabályozzák, nem igazán működnek sajnos. A többi meg jön magától. A hajunkra kenhetjük azt a tudásunkat, hogy pl. azt tudjuk, hogy a szociális háttér miatt agresszív a Pistike. Ha elindul a 90 kilójával meg egy késsel a táblához, biztosak lehetünk abban, hogy nem derékszögű háromszöget akar rajzolni rá...
Lehetőségeink: hivatalosan azt mondják, kezdeményezzünk társadalmi párbeszédet.... csináljátok... csak értelme nem lesz. A resztoratív technikák jók, csak nem mindig lehet leültetni a két felet. Ha két kölyök üti egymást, nem mondhatom azt, hogy álljatok csak meg, hívok egy moderátort... ez se működik. Akkor mit is tehetek? Hisz' ma már az sem meglepő, hogy az agresszív apuka borítja rám, a tanárra az asztalt. Hívjak neki moderátort? Nem lesz rá időm:-(
A konfliktusok mindig interakciókban jönnek létre, tehát a megoldás is csak így jöhet létre. Konfliktust megoldani csak intimitásban lehet.
A hipotézisekkel nem megyünk semmire. A konfliktushelyzet megoldásának záloga: helyzetismeret+feladatismeret. A kialakult helyzetet, szituációt kell felismerni - érzelmi asszociációk: voltam már ilyen helyzetben?? Ha van tapasztalatom, könnyen megoldom a helyzetet. Ha nem, kialakul az extrém stressz-jelenség.
Feladatismeret: ki tudjam választani mit és hogyan csináljak. Ezt nem lehet megtanulni elméleti síkon. Ezt gyakorolni kell. Saját élményt és kapcsolódó tudást kell szerezni.
Ne elméleti tudást szerezzünk, hanem gyakorlati példákon keresztül tapasztalatot, tudást!
Ami kell: testérzések, érzelmek, viselkedés, verbalizáció - ebből lesz használható tudás.
Eszkaláció vagy megoldás:
1. Eltérő vélemények vagy pozíciók
2. Kompetencia verseny
3. Jó vagy rossz kérdése
4. Rossz kommunikáció - beszéd helyett leveszem a zakómat...
5. Személyi kérdések. A személyt kezeljük és nem a problémát
6. Régi meg nem oldott problémák - 110-es a pulzusom: miért nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül??? Ha még egyszer szólnom kell, dolgozatot írtok... stb. stb. Jönnek a fenyegetések, s olyasfélék, amiket be is akarok váltani, akkor már 300 a pulzusom.
7. Fenyegetés - itt már lehetőleg jóízűeket káromkodunk, levesestányér a sarokban...
8. Szóbeli bombázás
9. Szociális szabályok felrúgása
10. Harc
Nincs különbség konfliktus és konfliktus dinamikája között. Elönti az agyunkat a düh... s olyasmiket teszünk, amiket jellemzően később megbánunk. Létrejön a frusztráció a feszültség... a gyerekben is. Az adrenalin, a noradrenalin, a cortisol elkezd termelődni a szervezetünkben akaratunktól függetlenül. Kialakul a csőérzékelés, ami miatt nem, vagy helytelenül értelmezzük a külvilág jeleit...
Az aktuális érzelmi állapot ezt fogja diktálni - aminél nem lehet tudni már mennyi ideig tart. Még az időérzékelés is semmivé válik. Hosszabbnak érezzük, mint valójában. Azt sem tudjuk megítélni immár, hogy viselkedtem, nemhogy ennek az idejét.
Elkezdünk ösztönszerűen viselkedni - addig jó, amíg a konfliktushelyzetben levő ordít, addig ugyanis nem tesz mást. Ha ezt lefojtjuk, akkor nem verbálisan, mozgás útján fog megnyugodni. Ezek a késztetések azt hozzák magukkal, hogy olyan dolgokat tesz, amiket később nagyon megbán.
Létezik erre - jó eredménnyel csináljuk már egy ideje - egy 30 órás tréning .- 30% elmélet, 70% gyakorlat. Olyan helyzeteket, szituációkat hozunk létre, melyekre nem lehet számítani, ott helyben nem lehet eldönteni, hogy a képzés része, vagy valóságos szituáció. Minden fizikális eredményt detektálunk. (Pulzusmérővel stb.)
Először önmagunkat kell eladni (A táncot a táncos alapján ítéljük meg.)
Négyszer kell eladni magunkat:
1. El kell érnem, hogy értsen engem, mert csak így tudom felkelteni a figyelmét
2. Ki kell vívnom a rokonszenvét, hogy elnyerjem az érdeklődését
3. El kell érnem, hogy higgyen nekem (hitelesség9,mert csak gy tudok benne vágyat béreszteni
4. Bíznia kell bennem, mert ez ösztönzi cselekvésre.
(Ellengyógyszertárosnak nem lehet lennem (antipatikus), akkor nem érek el semmit)
Azok a megoldások is kiválóak, amelyeket az agresszió visszaszorítására tesznek az iskolákban. Csak összefogva lehet az erőszakot kiszorítani az iskolából. Én meg vizuális típus vagyok, és elképzeltem, hogy szépen széles vállal szorítjuk ki azt az átok agressziót az iskolákból... elméletben nem lehet megtanulni biciklizni sem, hát még védekezni az agresszió ellen."
"Körbemutatkozás" következett - változatos tantárgyak, ötletek, általános, középiskolák váltakozva szerepeltek a bemutatkozások között.
