Kreativitás II.

A múltkoriban elgondolkodtam a kreativitáson... nem merném azt állítani, hogy ennek mérésére én volnék a legalkalmasabb, de tettem egy próbát. 5 kérdés - mit veszthetek vele? Még a végén jól elszórakozunk, s hátha nem mellesleg valamit meg is tudok a "tizedika"-ról.

Gondoltam, illendő a dolgot valamiképp bevezetni, talán hogy ne érezzék egy tudásmérésnek, egy tz-nek, semmi kötelező íze ne legyen. Körberagoztam szépen, hogy nincs tökéletes válasz, mi több, még az is előfordulhat, hogy 33 különböző és egyformán jó válasz is létezik minden kérdésre.

Az első kérdés az volt: Sorolj fel minél több sárga színű dolgot! Záporoztak a kérdések. "Milyen sárga legyen? Citromsárga? Narancssárga?" Láthatóan meg akartak felelni, vagy csak nem értették, mire megy ki a játék. Azt feleltem, hogy végső soron mindegy, asszociáljanak bátran, arra volnék igazán kíváncsi, mi minden jut eszükbe egy-egy kérdés kapcsán. Az ötletesebbek: (az idézeteknél helyesíráson sehol sem változtattam) fanta, avas testápoló, mosattlan fog, pisi, vanilliáspuding, pottyolapitypang, aranyhal, gumikacsa." A sárga színű dolgok száma 5-12 között volt. A legtöbben 9 sárga "dolgot" neveztek meg. Mindenkinél szerepelt a citrom, a banán, a villamos.

A második kérdés: Mi lenne, ha a Nap keringene a Föld körül? Ennél nagyon elgondolkodtak. Mi lenne az adekvát válasz? Ismét tisztázni kellene, hogy nem a természettudományos választ várom, hanem ötleteket, szabadon, mindenféle tudományos megkötöttség nélkül. Azért még nem értették teljesen a feladatot, mert többen nem válaszoltak, vagy azt írták: "Nem tudom, nem értek hozzá." Talán kezdték azonban sokan megérteni mi volna a lényeg, így több, nagyon érdekes, jópofa választ kaptam. "Mi lennénk az Univerzum központja:-)" "Semmi. Melegebb lenne."  "Naponta változnának az évszakok." "A Földön nem kéne mozogni, és jól elhíznánk." "Felborulna minden." "Nem lenne szél mert a föld nem forogna." "Elszédülnénk."

A harmadik kérdés: Mi lenne, ha a férfiak is szülnének gyereket? Ez jobban tetszett nekik, már hajlandóak voltak eljátszani a gondolattal - bár elég komolyan vették a kérdést. "A nők szerepe lekissebbedne, a férfiak nőiesednének" "Az apák is anyák lennének." "Menstruálni nem akarnak?" "Megtudnák mi a fájdalom. És talán jobban figyelnének a gyerekeikre." (Jelzés...) "Tehermentesítené a nőket."  "A nők sokkal erősebbek lennének és elnyomnák a férfiakat." "Akkor mi különböztetné meg a nőt a férfiaktól?" "Az tök jó lenne mert akkor én tuti a férjemre "sóznám" h. ne kelljen átélni azt a fájdalmat." "Ugyanannyi gyerek lenne mint most, mert a férfiak nem lennének rá képesek." "Felborulna a biológiai rend és még több lenne a homokos." "Nem lenne szükség nőkre..." "Több melltartót kellene gyártani." "a nők háttérbe szorulnának még jobban és már nem is lenne ránk szükség a földön" "Ha menstruálnának is, még hisztisebb lenne a férfi nem." "Kizárt, hogy ha lehetőségük lenne, vállalnák a vele járó szenvedést." "Fuj, ez tiszta természet ellenes, a férfiak nem arra lettek, hogy gyereket szüljenek." "Ez vicces lenne, és akkor be kell vezetni az apák napját is."

Voltak a válaszok közt erősen hagyománytisztelők, viccesek, aggodalmasak... Ahogy megismertem őket, leképezték az otthoni "erőviszonyokat".

A harmadik kérdés: Mi lenne, ha értenénk az állatok nyelvén? Ezt már kevésbé vették véresen komolyan, de elég heterogén válaszok születtek.

"Annak örülnék, mindig is érdekelt miről nyávognak a macskák." "Például ha értenék a szúnyogok nyelvén, megmondhatnám nekik, hogy más vérét szívják vagy felajánlanám más vérét." "Minden egyes eltaposott bogarat elkellene temetni/siratni." "akkor sokkal előrébb lenne már a tudomány." "több állat barátom lenne és nem ölnének meg annyi állatot." "egyszerűbb megérteni mit akarnak." "Jobban figyelnénk a környezetünkre." "Legalább szólna a kutyám ha sietős dolga van:-)" "Szerintem kevesebb lenne az állatkínzás, sokmindenkinek lenne állata..." "tudnánk mi történt 100 éve" (???) "sok mindent megtudnánk a múltról" "Idegesítő lenne és nagy hangzavar az erdőben." "Lehet, hogy átvennék az uralmat a Földön :D)" "beszélgetnék a kutyámmal feltéve ha ő is megért..." "Nem dobnánk ki milliókat olyan kutatásokra, amik az állatokról szólnak." "vegetáriánusok lennének sokan, mert megsajnálnák a könyörgő tyúkot, mások meg szópárbajoznának velük." "meg tudnánk milyen hülyeségeket mondanak rólunk" "Állandóan az állatokkal beszélne néhány ember, szégyenlősebb lenne a világgal." "Tudnám, mikor kell levinni a kutyát." S végül az "aranyérmes" válasz: "Megkérdezném a hím állatokat, hogy miért mindig bunyoval döntik el kijé legyen a nöstény"

Lökött magyarszakos megállapítása: mondatkezdő nagybetűk ritkán... tán nem is akkora gond...

De úgy vélem, itt már jobban eltöprengtek, hogy tényleg értékelhető válaszokat adjanak.

A harmadik kérdés: Egészítsd ki az alábbi rajzokat úgy, hogy egyértelmű legyen mit ábrázolnak!

Vizualitásban egészen jók... igaz, közgazdasági szakközépiskolába járnak, de akkor is:-)

A következő rajzok születtek:

1. ábra: útelágazás, rózsa, létra, fenyőfa, bogár, villamos, haltetem (a legtöbben villamost rajzoltak belőle)

2. ábra: virág, denevér, harkály a fán, antenna, locsolókanna, fa, pálcikaember, csirke, arc, tengelyes tükrözés (a heti mateklecke nyomán gondolom:-))) repülő belerohan az ikertornyokba, tv, pillangó (a legtöbben virágot rajzoltak belőle)

3. ábra: szomorú arc, repülő csészealj, egér, labda, gőzölgő étel, kutya fejjel lefelé, ufó, Kisherceg-szerű lefordított gyümölcsöstál, belül gyümölcsökkel:-) hal, szem, elem

Ha pszichológus lennék - de nem vagyok -  mindenféle kényszerképzeteket tudnék belemagyarázni, frusztrációkat és vágyakat....

4. kérdés: Mit ábrázolnak a rajzok?

1. kép: emberfej - mindenki ezt írta egyetlen kivétellel: ő rájött, hogy ha forgatja, akkor földrész, kontinens

2. kép: gomb, az Edda frontembere hiányzik a kép közepéről:-) kerekasztal 4 tányérral, (a díjnyertes) 4 pálcika ember benéz a kútba,

3. kép: bácsi szemüveggel, magzat, szemüveg elferdülve, trombita, spermiumok, a méhecske feje,  bicikli, (díjnyertes uaz, mint a 2. képnél) összeakadt 2 hímivarsejt,

4. kér: kerék, szemgolyó, céltábla, csavar felülről, üres csésze alátéttel, gabonakör a Jelek c. filmből, gáztűzhely gombja, távcső, webcam, slag vége, üveg fentről nézve

5. kérdés: Írj le, mutass be egy narancsot egy marslakónak! (Térj ki a narancs ízére, színére, stb.) "finom tesó"  "Sárga valami, ami ha a szemedbe fröccsen, csíp." (hja kérem, az empirikus tapasztalatok:-))) "A héját ne edd meg, nem finom!" "Narancs íze van" "Az illata magáért beszél" "Kóstold meg és meg tudod milyen" "Magos de azt ki lehet köpni" "Fán terem" "Magyarországon nem terem az éghajlat miatt, és csak télen lehet kapni." "Édeskés és egyben savanykás is" "kemény a héja de le lehet kaparni" "Cikkekre lehet szétszedni" "a színe olyan, mint amikor nagyon közelről látod a napot." "egy ehető dolog amit gyümölcsnek hívunk és azon belül is narancsnak. Az ize pazar ezt nem lehet elmondani inkább kostóld meg." "A narancs 3D-s narancssárga színű gyömölcs. Sokaknak a karácsony jut róla eszébe." "Gömb alakú, a színét saját magáról kapta." "A héjja nem ehető csak a belselye"

Csak egy impresszió a végére.. Valamiért azt éreztem, hogy a verbális kérdések nehézséget jelentettek nekik. Viszont borzasztóan élvezték! Amikor a végén megbeszéltük, egymást túlordibálva mesélték, kinek milyen eszetlen megoldása volt az adott kérdésre... Lehet, hogy folytatom?

"Eldobom az agyamat!!!"

Mit eldobom? Eldobtam... Idézek a mai (2010. február 19.) Magyar Nemzetből...

"A kormány nemrég kiadott rendeletével titokban úgy módosította az óvoda nevelés országos alapprogramjáról szóló jogszabályt. A rendelet értelmében ugyanis a következő nevelési év kezdetéig úgy kell módosítani az óvodai nevelési programokat, hogy a jövőben az óvónők tudatosan kerüljék a nemi sztereotípiák erősítését."

"A szakmai szervezeteket megkerülve a kormány arra kötelezte az óvodákat, hogy módosítsák nevelési programjaikat és tudatosan kerüljék a gyermekeknél a nemi sztereotípiák erősítését. A református egyházi oktatási szakértő szerint a cél a hagyományos családi minta megsemmisítése, a gyermekek apa- és anyaképének lerombolása."

"Mi a gender ideológia? Az angol nyelvben a gender társadalmi nemet jelent. A radikális genderfenministák, a melegszervezetek zöme szerint a nem teljességgel a társadalom terméke. Az ember nem férfinak és nőnek születik, hanem csupán a család és társadalom elvárásai nevelik őt férfivá és nővé. A gender mainstreaming szerint az ember valamiféle semleges lénynek születik, és alapvető joga és képessége, hogy mag határozza meg nemét, szexuális kapcsolatainak formáját, az utódok létrehozásának pedig nem egyetlen útja a hagyományos házasság. Szerintük a nemek közötti egyenlőség elérésének feltétele a férfi és ni nem, illetve a házasság és család intézményének megszüntetése. A szakemberek szerint a gender ideológiának megfelelő kormányzati intézkedés volt a gyes és a gyed lerövidítése is, hiszen a szélsőséges világnézet szerint a gyermek rabszolgává teszi az anyát, ezért lehetővé kell tenni, hogy ő minél hamarabb megszabadulhasson a gyermek és a család okozta terhektől."

"... a mesében nem apának és anyának, hanem egyes és kettes szülőnek kell hívni a családot... a jövőben be kell avatkozni a gyermekek játékába, ha a kislány túl sokat babázik. Ebben az esetben meg kell próbálnunk rávenni, hgoy játsszon inkább a markolóval. Nemi sztereotípia a lányos öltözködés, a szoknya, a hosszú haj, a masni és a lakkcipő is...."

Hát tényleg eldobtam... nem kell többé agy nekem... Laár-ék után szabadon: nooooormális? Én, az első és egyetlen számú rabszolgája egyszem leánygyermekemnek - vagy kettes gyermekemnek??? - ehelyt kijelentem, köszönöm szépen, de nem érzem magam rabszolgának. Sokkal inkább érzem azt, hogy megint hülyének vagyok nézve...

Vagy csak engem idegesített fel ez ilyen mértékben???

S még valami: anno, valamikor a múlt században édes szüléim nyilván tudhattak már erről a gender ideológiáról, mert nem vertek orrba, ha az unokabátyáim kisautóit nyűttem, hideg téli napokon nem habos-babos szoknyácskákban jártam, s miután gyűlöltem fésülködni, helyes "Pisti-frizurát" kreáltattak nekem. Nem volt szentségtörés, ha apa főzött, s vakart ki minket a játszótéri koszból, igaz, anyukám sosem szerelte meg az autót... Úgy látszik itt romlott el minden végleg.... mert még mind a mai napig nőnek érzem magam...

Kreativitás

Hartyányi Marika felvetette a kreativitást mint témakört valamelyik fórumon. Akkor gondolkodtam el - s döbbentem rá -, hogy hányszor használjuk ezt a kifejezést, de sosem határoztam meg pontosan mit is értünk alatta. Azon meg pláne nem gondolkodtam el, hogy akkor ki is a kreatív? Miben is nyilvánul ez meg?

Vagyis a szó köznapi értelmét természetesen ismertem, de sosem néztem mögé... Hát itt volt az idő:

Guilford szerint:  „A kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését. A divergens gondolkodás teszi lehetővé egy probléma több oldalról való megközelítését annak megoldása során, illetve olyan elemek összekapcsolását, amelyeket rendszerint egymástól függetlennek, vagy össze nem illőnek tartunk. A divergens gondolkodást segítő feladatoknak egyszerre több helyes megoldása is létezik. ”

Cropley szerint viszont a kreatív elme jellemzői a következők:

"Változásra törekvés
Merészség

Impulzivitás (kevésbé képes kontrollálni magát)
A fegyelmezetlenségre való hajlam, az általuk elért cél érdekében
Nyitottság az új elképzelések iránt
Nonkonformizmus
A tekintély megkérdőjelezése
Gyors, rugalmas reagálás az új helyzetekre."

Felmerült bennem a kérdés: ezen összes kritériumok teljesülése esetén beszélünk-e kreativitásról, avagy valamely jellemző külön megléte valakiben már önmagában megtestesíti a kreativitást magát???

Folytatván a töprengést, megnéztem azokat a gyerekeket, akiket kreatívnak tartok, vagy tartottam valaha is. Vajh megfeleltek-e minden kitételnek, esetleg a felsoroltak közül csak néhánnyal bírtak?

Egyet biztosan eldöntöttem: a merészség, a fegyelem alól való kibújás kényszere, a nonkonformizmus és az impulzivitás mindegyikükben tetten érhető volt csakúgy, mint a tekintély megkérdőjelezése, s a gyors reakció bizonyos helyzetekben. Nem tudom jól ítélem-e meg a dolgot, de a nyitottság az új elképzelések iránt inkább csak bizonyos részterületeken jellemzi őket. Néha bigottul tudták a saját elképzeléseiket akárhány oldalról is védelmezni - mégis úgy vélem, kreatívak.

Innentől valamiért megfordítottam a dolgokat: azok a gyerekek, akik évről-évre idegesítőek, vajon ennek okán azok? Kerestem jónéhány példát az elmúlt évek "idegesítői" témaköréből (beleértve a saját csemetémet is) - az eredményre nem vagyok büszke:-(

Szinte kivétel nélkül mindenkiben megvoltak a fentiekben megjelölt hajlamok - csak nem hagytam/hagytuk őket kiteljesedni...

Az okok... szerecsenmosdatásnak tűnne kizárólag arra hivatkoznom, hogy de a tananyaggal haladni kell, illetve nem lehet harmincakárhány gyerekkel egyénileg foglalkozni... Ha nem saját magam felett ítélkeznék, máris mondanám: "parasztvakítás"... Ahogy az is...

Ezekre a gyerekekre szinte kivétel nélkül rákerült a "bélyeg": problémás. Csupán mert másképp gondolkodik. De én sem szántam rá időt, hogy megértsem. Az ő önérvényesítő képessége pedig még nem olyan erős, hogy a képembe vághatta volna, hogy jó reggelt...

Ettől persze még nem lesz automatikusan minden rossz gyerek kreatív, ne adj' Isten zseniális... de talán érdemes revidiálni a nézeteinket, s megkísérelni a kulisszák mögé is benézni..

Néhány anyag zárásként, amit átböngésztem a témával kapcsolatosan, hátha valakit érdekel rajtam kívül is:

http://www.youtube.com/watch?v=2Dudq_C1Zls

http://www.cons.hu/index.php?menu=cikk&id=119

http://www.c3.hu/~prophil/profi053/garaczi.html

http://szubjektiv.halmaz.hu/velemeny/kreativitas-arnyekos-oldalan.php

http://web.interware.hu/banan/krea/lullenstyd_hatteranyag.doc

Olvasgatok...

http://www.fn.hu/oktatas/20090908/rossz_oktatas_pofon
http://www.fn.hu/oktatas/20090911/magyar_iskola_csak_gyermekmegorzo

Nem tudom már hogyan-honnan jutottam el ezekhez a cikkekhez... Mindenesetre érdekesek...

"A mai magyar iskola már egyáltalán nem alkalmas a műveltség átadására, de a gyermekmegőrző és a szelekciós funkciói még úgy ahogy működnek – állítja Knausz Imre oktatáskutató. Az egyetemi docens szerint ma már sokan azt is megkérdőjelezik, hogy van-e értelme iskolába járni. "

Először "húzósnak" éreztem a felütést... Aztán elgondolkodtam: van ebben valami azért - sajnos:-(

Különösen a következő mondattal tudtam messzemenőkig egyetérteni:

"Az iskola nagyon fontos funkciója a szelekció. Az, hogy igazságos módon eldöntse, kik azok, akik sikeresebb pályákra érdemesebbek a képességeik, szorgalmuk alapján."

Az természetesen már csak költői kérdés ezek után, hogy miért mondjuk csak mi, iskolai "szakmunkások" fogjuk fel, értjük meg, hogy valamit tenni kellene. Azt hiszem a magunk módján még ideig-óráig próbálkozunk.. Csakhogy ez kevés.

Még egy részlet a cikkből:

"Másrészt én régóta mondom, hogy az iskola által közvetített tudás és a gyerekek hétköznapi kultúrája között egyre szélesedik az olló. Egyre kevésbé érzik azt, hogy a tanultaknak haszna lenne az életben. „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulsz” – mondták régen. Ma egyre inkább az látszik, hogy nem az életnek, hanem az iskolának tanulunk. Nem érvényes az életben az a tudás, amit az iskolában szerzünk."

Fájdalmas... de igaza van. Nem ezért unatkoznak olyan rettenetesen a gyerekek? Valamit sejtenek - másrészt pedig a középiskolába pedig már arra szocializáltan érkeznek, hogy az érdektelenség alap. Szabad, lehet, majdhogynem kötelező művelni... Felrázni őket az apátiából egyenesen művészet...

"Fel kellene ismerni, hogy mind politikai, mind gazdasági szempontból kulcskérdés a jó oktatás. Demokráciát ugyanis nemigen lehet műveletlen emberekkel működtetni, és a gazdasági kilábalás szempontjából szintén elengedhetetlen a kiművelt emberfők tömeges megjelenése."

Nagyjainknak nincs olyan, hogy kötelező olvasmány???

Vagy pont ez ellen dolgozunk? Buta ember hallgat.. buta ember nem vitatkozik... buta ember nem kérdez...

Osztályblog

Peches ember ne menjen a jégre:-)))

Gondolom, mindenki ismeri a viccet, amikor a cowboy beleül a kaktuszba... majd vigyorogva közli a miértekre kérdező barátaitól: elsőre jó ötletnek tűnt...

Stáció 1: Érkeznek a bejegyzések... nem finomkodóak, inkább mocskolódóak... Reakcióm: Anyám! Én nem ilyen lovat akartam!:-)

Stáció 2: Ellenreakciók - ki is az a névtelen? Ki az anonymus? Ki a monyó? S most akkor ki ki ellen is van tulajdonképpen? Reakcióm: Lehet, hogy ez a ló mégis az enyém?

Stáció 3: A társaság ismét (régi olvasóim tudják már, hogy nem először) kezd spontán önszerveződni. Reakcióm: Enyém a ló...

Osztályfőnöki óra: sejtettem, hogy nagy várakozással néznek elébe, hátha valamiféle további pankrációra lehetőség nyílik:-)

Of faarccal bevisz egy paksaméta papírt, s megkéri az osztályt, hogy legyenek oly jók, s olvassák el. Egyet még kér: mindenki alaposan figyelje meg a saját reakcióit, miközben az anyagot olvassa.

Aljas of tömérdek töprengés után az óra előtti éjszakának évadján készít egy anyagot arról, hogyan tanulhatsz meg gyorsolvasni (minthogy magyarszakos lévén valaha tanulta ezt), hogyan alakíthatod át olvasási szokásaidat. A lap másik oldalán található anyag arról regélt, mennyi minden lehetőség adott arra, hogy mégsene tanulj... Azután arról, hogy lehet ezen némiképp úrrá lenni.

A megkönnyebbült osztály végtelenül jót beszélgetett a semleges témáról... No comment...

Nem is tudom... blog... talán

Most akkor mi történt?

Történt egy s más az osztályomban... nem vagyok rájuk büszke, aljas húzás volt néhányuk részéről. A lényeg végülis pár szóban megfogalmazható: csúnya pletykák kezdtek keringeni, felnőttmódon (e kifejezésen gondolkodtam azért) "csinálták ki" egymást, s kóstoltak meg engem is...

Holdbéli tájon éreztem magam, nem igazán tudom kezelni az efféle helyzeteket, lévén jómagam eléggé egyenesen bele tudom mondani a másik arcába, ha nem tetszik a rendszer...

Jobb ötletem nem volt, mint eléjük álltam, kiterítettem a lapjaimat, hogy ezzel sem együttélni nem szeretnék, sem folytatni nem szeretném. Nem ragozom tovább a történetet..

Ami miatt szóbahoztam, csupán az, hogy létrehoztam egy blogot a "drágáimnak", hátha ott kiadják magukból a feszültséget. Mert a suliban olyan nagyon kevés időnk van egymásra...

Azután összehoztam egy kör email-t, mindenkinek elküldtem a blog címét, s vártam. Mint randa pók a hálójában... a legyek pedig jöttek!

Nehéz szavakba önteni.... furcsa érzés volt. Leginkább persze jó. Hogy írtak, valaki életében először post-olt... Már az első este kaptam egy saját készítésű videót (meg lehet nézni, felraktam azt is), azután hihetetlen gyorsan kaptam két társszerzőt is. Néhány ötlet is érkezett...

S hogy ne felejtsem!!! Korrepetálni fognak a lányaim, hogy a saját blogom is szebb legyen... Így tanul a tanító:-)

http://tizedika.blogspot.com/

Voicethread

http://voicethread.com/share/896202/

Megtaláltam ezt is... kipróbáltam, müxik:-)

Számítógépes játékok az oktatásban

Annyira nem akaródzott óravázlatot írni.... végre kiszenvedtem magamból valamit... Ehhez képest a megvalósítás teljesen másképp alakult. Elterveztem magamban - jócskán az óravázlat keretein túl, mi mindent, hogyan fogok csinálni...

Felvetettem a témát, már előre látszott, hogy egy kis lógás tetszik mindenkinek. Volt aki felajánlotta, hogy bemutatja az Ikariam-ot, akadtak, akik a Hódítót preferálták. S akadt egy "vendégjátékos", akit már nem tanítok, de ha lukasórája van, időnként bekéredzkedik hozzám, mert az jó...

A "célközönség" tehát megkísérelte a maga módján bemutatni nekem, miért jók ezek a játékok. Vendégjátékos (a továbbiakban egyszerűen Gergő) egy darabig hallgatta, aztán beleszólt: "Az Ikariam-nál hamar eljuttok oda, hogy ha nem fizetsz, sose lehetsz olyan jó mint az, akinél a lóvé van. A Hódítóban pedig én is fizettem, mert kaptam egy olyan szolgáltatást, amivel sokkal jobb lehettem a többieknél. Ráadásul ezekben a lökött játékokban sosem tudtam találkozni senkivel, gondolkodást, logikát fejleszt ugyan, de a legtöbben arcoskodásra használják, no meg baromi sok időt elvesz."

Innentől nem saját jószándékomból kerültem parkolópályára, bár az óra végére kicsit sem bántam. Most értettem meg igazán, hogy Bessenyei István, Hartyányi Marika, Gelencsér Anikó miről beszéltek, amikor fujjoltunk a játékok kapcsán.

Ha most azt mondom, hogy ezen az órán egyszer és mindenkorra meggyőzettem, kicsit sem túlzok. Bárki, aki elolvassa az alábbiakat, biztosan meg fogja nézni a játékot... pláne akkor, ha az ajánlja teljes szívvel és meggyőződéssel, aki akár még pár héttel ezelőtt is lángokat fújt mint Wawel sárkánya, ha arról volt szó, hogy számítógépes játék...

Akkor csapjunk bele... (Úgy a 3. mondatnál kezdtem el jegyzetelni... mire jó, hogy hajdan tanultam gyorsírást:-)))

"A Hódítóban volt olyan például, hogy egy meghatározott időben fel kellett kelnem, pl. volt olyan is, hogy akár hajnal 3-kor, hogy elküldjem a csapataimat. Voltam annyira zápult a játéktól, hogy megtettem. Másnap meg a padon aludtam."

"Mindez tartott addig, míg az Álomvilágot meg nem ismertem (http://www.alomvilag.hu/ - ez itt a reklám helye). Ez nem is igazán játék, inkább afféle fórumos szerepjáték. Varázslóvilág, ami ráadásul teljesen ingyenes. Egy olyan iskola, ahol órákra járunk, házi feladatokat csinálunk. A jutalom, ha ügyes vagy, s elég régóta tag, akkor tanár lehetsz. Velem ez szerettette meg a tanulást. Táborban is voltam a nyáron... ott megmutatták mindazokat a növényeket, amelyekkel gyógynövénytan órákon megismerkedtem. De itt bármit tanulhatsz, te választod meg a tárgyakat. Semmi sem kötelező, de ha valamiben ügyes vagy, az pontot ér a Házadnak, csakúgy mint a Harry Potterben. De azt hallani, hogy jövőre megszűnik a pontozás, mert nagyon rivalizálnak a házak, és ez nem túl jó. Meg aztán már azt se mindig bírjuk, hogy annyira nagyon hasonlít a Harry Potterre. Az életben még sosem alakult ki ennyire sok valóban emberi kapcsolatom.

Eddig sosem olvastam - utáltam. Itt viszont sokat kell olvasni, ezért megszoktam - és amit sosem hittem: megszerettem. Írást, helyesírást fejleszt, mert írni muszáj, a prefektusok pedig keményen szólnak a hibákért.

Viszont minél előbbre jutsz, annál többet tanulsz, meg írsz, meg olvasol, s egyre komolyabb tartalmakat is. És meg is érted. A tananyagfejlesztést - hogy ne legyen unalmas és jó sok legyen - a "tanárok" végzik, akik valamikor szintúgy diákként kezdték. Ez presztizskérdés. Igen, azt hiszem,elsősorban szerepjáték, mert a fórumokon zajlik, s a karaktered életét játszod az iskolában. Amikor először regisztrálsz, 5 féle tulajdonságot kell megjelölnöd, ami rád valahogy vonatkozik, így abba a házba kerülsz, ahol hasonló típusú emberkék vannak.

Vannak aztán olyan fórumok, ahol a magunk által kialakított karaktert játsszuk. Életkorunknak megfelelően haladhatunk felsőbb osztályokba, de ha megbuksz, hiába vagy idősebb, maradnod kell...

A bukásért viszont nincs bünti. Hogy miért vagyok még mindig itt? Mert mihelyt felmegyek, a többiek ösztönöznek. A tanárnak meg nem az a dolga, mint egy sima iskolában, hogy betöltse a fejünkbe amit ő akar, hanem hogy az órák érdekesek, figyelemfelkeltőek legyenek. Olyasmiket raknak a tananyagba, amik őket diákként érdekelték. Tudják mi kell, mert ugyanabból a közösségből jöttek, ahonnan a jelenlegi diákjaik.

Az ember ezért ül neki házit írni, mert büszke lehet magára, meg pontot is szerez a házának. Az pedig, ha pontot szerzel, olyan mint a rendes suliban az elismerés. Egyszóval azért járok ide, mert több korosztály van, mindenkihez szól, összeköt és összefog. Van 11 éves és van 40 éves "osztálytársunk" is."

Igyekeztem mindent leírni, amit mondott... Engem meggyőzött...

Ez a szép új világ...

Ajh.... Kivarázslottam magamból egy szinopszist... Matúz Évi szavaival élve, szülni egyszerűbb volt. S milyen igaza van!!! Gondoltam, a forgatókönyv egyszerűbb lesz - de irgalmatlanul nem áll rá az agyam, hogy nekifogjak... Ráadásul elolvastam a híreket, a legfrissebb hozzászólásokat az Agora-n. Nem kellett volna. Káromlások olvashatók ottan... repkednek a html-ek meg mindenféle olyan dolgok, amik tőlem jelenthetnek akármit is.

Először bosszús lettem, aztán meg szomorú... Na, ez nekem nem megy. Beleolvastam ugyan egy szakanyagba, abban meg valami "röff"-ök voltak - aztán rájöttem, hogy href... de mindegy is. Ha nagy leszek, meg reinkarnálódom, majd ezt is fogom tudni.

Átsuhant a gondolat az agyamon: ezt érezhetik a diákjaim, amikor olyasvalamit magyarázok nekik, amit nem igazán "fognak agyilag"? Nyilván...

Úgy döntöttem, inkább olvasok, az még megy...  Régi "saram" Havas Péter cikke "A hálózatok szerepe a fenntarthatóság pedagógiájában".

Igazán érdekes a tanulmány... mondhatom: beleszerettem a dologba. "A hálózatok dinamikus szervezetek, amelyeknek életciklusuk van." Upsz! Ez ismerős... mint a marketingben a termékéletgörbe... Már van mihez kötnöm a dolgot.

Lehet, hogy könnyebben jutnék egyről a kettőre, ha ezeket a kötődési pontokat keresném meg a gyerekeknél? Mennyivel könnyebb lenne nekik pl. a Bánk bán, amivel eleddig hiába próbáltam őket összebarátkoztatni. Pedig bemutattam őket egymásnak: ez itt az osztály, ő meg itt a Bánk bán... De nem történt semmi...

Azután ismét olvastam egy tételmondatot: "Nyilvánvaló, hogy a saját maguk által kezdeményezett hálózatokkal tudnak a leginkább azonosulni..."

Megjött az aha-élmény... de az azonosulási pontok megtalálása a legnehezebb pontja talán az egésznek.

Ahogy olvastam tovább, rájöttem, kár beleszeretnem, messze van ez még... "A központosított tantervi rendszer megváltoztatása..." "A tanterv továbbfejlesztése..." és akkor arról még nem is szóltam, hogy ehhez nyilván ismernem kéne ezeket a "röff"-öket és társait.. Amikre legalább akkora a sanszom, mint hogy repülő szőnyegen utazzam...

De azért szurkolok...