Hartyányi Marika felvetette a kreativitást mint témakört valamelyik fórumon. Akkor gondolkodtam el - s döbbentem rá -, hogy hányszor használjuk ezt a kifejezést, de sosem határoztam meg pontosan mit is értünk alatta. Azon meg pláne nem gondolkodtam el, hogy akkor ki is a kreatív? Miben is nyilvánul ez meg?
Vagyis a szó köznapi értelmét természetesen ismertem, de sosem néztem mögé... Hát itt volt az idő:
Guilford szerint: „A kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését. A divergens gondolkodás teszi lehetővé egy probléma több oldalról való megközelítését annak megoldása során, illetve olyan elemek összekapcsolását, amelyeket rendszerint egymástól függetlennek, vagy össze nem illőnek tartunk. A divergens gondolkodást segítő feladatoknak egyszerre több helyes megoldása is létezik. ”
Cropley szerint viszont a kreatív elme jellemzői a következők:
"Változásra törekvés
Merészség
Impulzivitás (kevésbé képes kontrollálni magát)Merészség
A fegyelmezetlenségre való hajlam, az általuk elért cél érdekében
Nyitottság az új elképzelések iránt
Nonkonformizmus
A tekintély megkérdőjelezése
Gyors, rugalmas reagálás az új helyzetekre."
Felmerült bennem a kérdés: ezen összes kritériumok teljesülése esetén beszélünk-e kreativitásról, avagy valamely jellemző külön megléte valakiben már önmagában megtestesíti a kreativitást magát???
Folytatván a töprengést, megnéztem azokat a gyerekeket, akiket kreatívnak tartok, vagy tartottam valaha is. Vajh megfeleltek-e minden kitételnek, esetleg a felsoroltak közül csak néhánnyal bírtak?
Egyet biztosan eldöntöttem: a merészség, a fegyelem alól való kibújás kényszere, a nonkonformizmus és az impulzivitás mindegyikükben tetten érhető volt csakúgy, mint a tekintély megkérdőjelezése, s a gyors reakció bizonyos helyzetekben. Nem tudom jól ítélem-e meg a dolgot, de a nyitottság az új elképzelések iránt inkább csak bizonyos részterületeken jellemzi őket. Néha bigottul tudták a saját elképzeléseiket akárhány oldalról is védelmezni - mégis úgy vélem, kreatívak.
Innentől valamiért megfordítottam a dolgokat: azok a gyerekek, akik évről-évre idegesítőek, vajon ennek okán azok? Kerestem jónéhány példát az elmúlt évek "idegesítői" témaköréből (beleértve a saját csemetémet is) - az eredményre nem vagyok büszke:-(
Szinte kivétel nélkül mindenkiben megvoltak a fentiekben megjelölt hajlamok - csak nem hagytam/hagytuk őket kiteljesedni...
Az okok... szerecsenmosdatásnak tűnne kizárólag arra hivatkoznom, hogy de a tananyaggal haladni kell, illetve nem lehet harmincakárhány gyerekkel egyénileg foglalkozni... Ha nem saját magam felett ítélkeznék, máris mondanám: "parasztvakítás"... Ahogy az is...
Ezekre a gyerekekre szinte kivétel nélkül rákerült a "bélyeg": problémás. Csupán mert másképp gondolkodik. De én sem szántam rá időt, hogy megértsem. Az ő önérvényesítő képessége pedig még nem olyan erős, hogy a képembe vághatta volna, hogy jó reggelt...
Ettől persze még nem lesz automatikusan minden rossz gyerek kreatív, ne adj' Isten zseniális... de talán érdemes revidiálni a nézeteinket, s megkísérelni a kulisszák mögé is benézni..
Néhány anyag zárásként, amit átböngésztem a témával kapcsolatosan, hátha valakit érdekel rajtam kívül is:
Judit hasonló dolgokon gondolkodtam én is mostanában - szerintem nem csak a rendszer rossz, hanem - igazad van - mi tanárok is eleve úgy vagyunk szocializálódva, hogy a kreativitás minden megnyilvánulása ellen ösztönösen fellépjünk-ahogy írod: észre sem vesszük. Én is találtam egy oldalt, ahol nagyon szakszerűen (úgy tűnik) elemzik általában a tanulási/tanítási problémákat, szét kéne nézni, ehhez van-e ott valami. Folytassuk a témát a fórumon!
VálaszTörlésRendben, folytassuk... Lehet, hogy már belénkivódott, hogy minden ami más, az ab ovo rossz is? Nem tudom igazán - csak töprengek...
VálaszTörlésKedves Judit!
VálaszTörlés>Ettől persze még nem lesz automatikusan >minden rossz gyerek kreatív, ne adj' Isten >zseniális...
ezt azert nem art hangsulyozni! Igen nagy tevedes lenne azt hinni, hogy minden problemas gyerek kreativ (bar jo emoge bujni:-). Hasonlokeppen nagy kamu a "mindenki tehetseges valamiben c. mondat. NEM, egy csomo ember nem tehetseges semmiben. Es akkor mi van? Lehet am elni enelkul is.
Mind a kreativitas, mind a tehetseg megnyilvanul valamiben, teljesitmenyben - nem arcban! A kreativitas pl. nem art, ha valami alkoto dologban.
Kulonben az a megnemertett kolto jut az ember eszebe, aki a nagy megnemertettsegben kiugrott a tizedikrol, aztan a masodiknal jutott eszebe, hogy meg nem is irt semmit...
:-) Aztan platty...
Valószínűleg a dolog bonyolultabb annál, semhogy azonnal kijelenthetnénk minden átok rossz kölökről, hogy kreatív - vagy fordítva. Egy azonban biztos: rosszaságok/csibészségek kitalálásában kreatív:-) Az energiáit miért nem máshol vezeti le? Azt hiszem megint adtam magamnak egy méretes gumicsontot...
VálaszTörlésCsak azt akartam mondani, hogy a kreativitas valami alkototevekenysegben nyilvanul meg, aminek eredmenye van. Amit On emlit, az maximum lelemenyesseg:-)
VálaszTörlésTehat az ilyen "nagyon kreativ, altal iskola altal elnyomott" gyermek jo edesanyjat erdemes megkerdezni, mit is produkalt eddig pl. a csodagyereke...
En egyebkent nem latom lepten-nyomon a kreativitas letoresere torekvo tanarokat... Bzonyara vannak ilyenek is.
Röviden nem fogok tudni reflektálni a felvetésre, de igyekszem:-)
VálaszTörlésMinden új osztályomnál felfedezem az ún. "kukaság-szindrómát". Mit is nevezek én annak? Ül harmincegynéhány gyerek az osztályban, s megkísérli felmérni a terepet. Vannak már emlékei, tapasztalatai, tehát óvatos. S az is könnyen belátható, hogy egyszerűbb is bután a semmibe meredő tekintettel üldögélni, mint adott esetben eltérni a trendtől, azaz tanulni, netán valamiben kiemelkedőt produkálni. Nagyon sok általános iskolában ez olyan "macsós" és/vagy "nőcis"... Idő kell ahhoz, hogy megismerjék valamennyire azokat, akik az elkövetkezendő 4-5 évben (mondjuk így) a főnökeik lesznek.
Eztán jön a saját tapasztalatom - amiért nem is vagyok egyértelműen büszke magamra -, hogy 10.-ben jöttem rá arra, hogy az egyik lányom tehetségesen ír, a másik pedig fantasztikusan fotóz. Ez már-már a kreativitás talán... nem??