Osztályblog

Peches ember ne menjen a jégre:-)))

Gondolom, mindenki ismeri a viccet, amikor a cowboy beleül a kaktuszba... majd vigyorogva közli a miértekre kérdező barátaitól: elsőre jó ötletnek tűnt...

Stáció 1: Érkeznek a bejegyzések... nem finomkodóak, inkább mocskolódóak... Reakcióm: Anyám! Én nem ilyen lovat akartam!:-)

Stáció 2: Ellenreakciók - ki is az a névtelen? Ki az anonymus? Ki a monyó? S most akkor ki ki ellen is van tulajdonképpen? Reakcióm: Lehet, hogy ez a ló mégis az enyém?

Stáció 3: A társaság ismét (régi olvasóim tudják már, hogy nem először) kezd spontán önszerveződni. Reakcióm: Enyém a ló...

Osztályfőnöki óra: sejtettem, hogy nagy várakozással néznek elébe, hátha valamiféle további pankrációra lehetőség nyílik:-)

Of faarccal bevisz egy paksaméta papírt, s megkéri az osztályt, hogy legyenek oly jók, s olvassák el. Egyet még kér: mindenki alaposan figyelje meg a saját reakcióit, miközben az anyagot olvassa.

Aljas of tömérdek töprengés után az óra előtti éjszakának évadján készít egy anyagot arról, hogyan tanulhatsz meg gyorsolvasni (minthogy magyarszakos lévén valaha tanulta ezt), hogyan alakíthatod át olvasási szokásaidat. A lap másik oldalán található anyag arról regélt, mennyi minden lehetőség adott arra, hogy mégsene tanulj... Azután arról, hogy lehet ezen némiképp úrrá lenni.

A megkönnyebbült osztály végtelenül jót beszélgetett a semleges témáról... No comment...