"A" blog

A történet számomra valamikor 2009 október tájékán kezdődött, amikoris Tenegenista lettem. Nem állítom persze, hogy nem tudtam a műfajról, de ez úgy a semmi és a valami határán mozgott. Mindenesetre az olvasás nekem a könyveken kívül a mek.oszk.hu-ra korlátozódott.

Jött a kihívás, írj blogot. Gondoltam, ez se lehet nehezebb, mint jópofa dörgedelmeket vésni az ellenőrzőkbe, legfeljebb némileg több időt vesz igénybe.

Azután észrevétlenül rákaptam, hogy ha valami történik, hát leírom. Nálunk amúgy ketten nem figyelnek rám: az egyik a gyerek, a másik a kutya - mert ennyiünkből tevődik össze a háztartás. A blog pedig meghallgatott...

Mindezek után rákaptam Évi dnaplójára, Erikáéra (házon belülről),  azután jöttek a többiek. A tanárblogosok, az ellenőrző, nem sorolom tovább.  Most viszont, hogy újra egyfajta kutakodás tárgyát kell képezze a téma, elkezdtem megnézegetni, a gyerekeim közül ki kit olvas.

57 tanítványomat kérdeztem meg, az eredmény meglepett. Mindössze négyen olvasnak blogot, s csupán egy ír is közülük. A miértre annyi volt a válasz, hogy nincs rá időm, minek olvassam. Amire kíváncsi vagyok, msn-en úgyis megtudom, örökké azon lógok. A négy blogolvasó küzül viszont egyikük sem tudta megmondani a blogcímet, tehát nagyon nincsenek rákattanva a dologra.

Azért egy kíváncsi természetű kutatónak elég érdekes lehetne az okok pontosabb feltérképezése.

Szépen lassan, ahogy egyre több blogot láttam-olvastam, feltűnt, hogy nem csupán témájukban, képi megjelenésükben, betűtípusukban különböznek. Alighanem az irodalom egy új válfaját testesítik meg - legalábbis azok, melyekkel "gazdájuk" komolyabban foglalkozik.

Némelyik tudományos, mások szórakoztatnak, megint mások közérdekű ügyekkel foglalkoznak, s akadnak olyanok is, amelyek az egyén önkifejezését szolgálják - talán nem is egészen öncélúan.

Ha most tanítanék műfajelméletet, alighanem ezen komolyabban is elgondolkodnék. Kialakulóban a digitális-kortárs irodalom.

Valamikor már említettem, hogy csereberélek "kötelezőt" néhány tanítványommal. Az egyik "kötelezőm" épp egy blog papíralapú reinkarnációja volt. Kíváncsi volnék, a szerzők azzal a céllal adták-e ki, hogy ezzel elérjenek egy másfajta beállítódású réteget, amelyik még a Gutenberg galaxisban szocializálódott, avagy csupán jól megfontolt anyagi vonzata volt-e a dolognak...

Mindenesetre tisztességes magyarszakosok ne olvassanak tovább! Vannak ennek a műfajnak gyöngyszemei. Még akkor is, vagy talán pont azért, mert nem illeszthetőek bele egyetlen "hivatalos" irodalomelméleti kategóriába sem...

Érdekes a "kivitel" is... olvastam randa, de nagyon jó tartalmú blogokat, illetve gyönyörűeket, szemnek-érzékeknek gyönyörködtetőeket, mégis üreseket... Nem állítanám tehát, hogy a forma mögött mindig áll tartalom és fordítva.

Nem hazudtolván meg magam, csapongó vagyok. Ezért aztán rendszeresen csupán 2-3 oldalra járok vissza - a választék bőséges, s még csak most kezdem feltérképezni igazán.

Kényes kérdések

http://www.slideshare.net/juditmacska/knyes-krds1

Egyik régebbi bejegyzésem tanúskodik arról, mi mindennel foglalkoztam a legutóbbi osztályfőnöki órámon. Vannak dolgok, amiknek nem árt, ha híre megy házon belül. Ez épp az a kategória - csakhogy megkeresett egy kolléganőm, hogy megnézhetné-e, megmutathatná-e ő is azt az anyagot (csak frissítésként: a Gina-fű témájút). Nem vagyok egy irigy természet, odaadtam neki - is... Valahol még örültem is neki, hogy más is profitál belőle, legalább nem hiába szenvedtem.

S ha már itt tartottunk, megkért, hogy nem próbálnám-e meg, hogy terhesség/nemi betegségek tárgykörében is csináljak valami effélét? Nem szívesen beszélünk ezekről a dolgokról, pedig kellene.

Ennyi hát az előzmény, a bemutatót megcsináltam - legalább gyakoroltam kicsit:-)

ELTE II. Oktatás-informatikai konferencia - előadásom

http://addat.hu/604e325d/Előadás-1.-rész.pps.html

http://addat.hu/32da7d56/YouTube--Budapest-Business-Region---Get-Engaged.avi.html
 
http://addat.hu/7876a2ff/előadás-2.-rész.pps.html

http://www.ted.com/talks/lang/hun/joachim_de_posada_says_don_t_eat_the_marshmallow_yet.html

Valahogy nem bírok leállni....

http://www.port.hu/hulyek_paradicsoma_idiocracy/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=86995

"Magasröptű" alkotás... de valahogy mégis ez jutott az eszembe... Valamikor régebben láttam, de azóta sem hagy nyugodni... Tanév elején, mikor még nem kezdődött el úgy komolyan a tanítás, megnéztem a gyerekekkel... valamiért magukra ismertek. De mégsem történt semmi...

Időnként megnézem azokat a "színvonalas" lapokat, amiket olvasnak, hát azoknak a szókincse is úgy 500 szó... vajon szándékos lebutítás áldozatai, s ez így kényelmes nekik? Mi pedig csodálkozunk, hogy nem olvasnak, vagy ha igen, olyasmiket, amiket mi sosem vennénk a kezünkbe?

Ennek kapcsán nem tudom nem elmesélni egy alkumat... Van néhány tanítványom, akik eddigi szemléletem szerint csupa szemetet olvasnak. Úgy október tájt jött az - akkor még komolytalannak gondolt - ötlet, hogy ha ők elolvasnak valamit az én kedvenceim közül, én is elolvasok egyet az övék közül. Az első ajánlatom Daniel Keyes: Virágot Algernonnak c. könyve volt, cserébe kaptam (elfelejtettem a szerzőt) Hogyan öljük meg a férjünket? A második "kör" részemről: Robert Merle: Malevil, részükről: Twilight. A harmadik (s eddig utolsó) részemről: Saint-Exupery Kis hercege, részükről: Szakitshabirsz...

Vagy hülyülök, vagy közeledem:-) Némelyik egész olvasmányos, bár a legutóbbinál időnként azt éreztem, ezt a nyelvet nem igazán beszélem...

Valahogy megint nem tudom mit gondoljak... leginkább azt, hogy (köpjenek le az igazi magyarszakosok) legalább olvasnak...

ELTE konferencia

Hát megtörtént - huhh.... Elmentem, meghallgattam, engem is meghallgattak. Legelőször is, ahogy az Oscar-nal is szokták: köszönöm Hartyányi Marikának, aki Tenegenes születésem napja óta mellettem áll tanácsokkal, bíztatással, aki kapacitált, hogy egyáltalán részt vegyek ezen az egészen... Köszönet Bessenyei Istvánnak, törzsolvasómnak, aki előadásom témájának ötletgazdája is volt.

Tény ami tény: ennél jobban még életem első megtartott óráján sem izgultam.. Az anyagom beszélt remélhetőleg  helyettem.

Ami azonban a két napos konferencia után lecsapódott bennem, nem tudom nem leírni.... Az első nap jellemzően a prof-ok, egyetemi tanárok előadásaiból állt, s az általam hallgatottak többnyire a konnektivizmus elméletét boncolgatták... Undok, rosszindulatú, kicsinyes vagyok... Döbbenten hallgattam sokmindent, egyszerre voltam - csakúgy mint az osztályom az országimázsos videó után - szomorú, büszke és döbbent egyszerre.

Nincs jogom- tudáshiányom okán - bírálni senkit, nem is tisztem. Azt éreztem, mintha a Holdon ülnének mindahányan, s csak emlékképeik volnának a Földről, mint egy másik bolygóról. Magamat pedig úgy éreztem, mint a gazdi által büntetett kutya, amelyik érzi ugyan a velőscsont illatát, de elérni sosem fogja tudni.

Szép-elfogadható-önmagukban igaz dolgokról volt szó, de egyszerűen képtelen voltam elvonatkoztatni attól, hogy mindez a valóságban több okból is megvalósíthatatlan. Addig, amíg a NAT-ot betűhíven be kell tartanunk, addig amíg - pl. a saját iskolámban is, pedig legjobb tudomásom szerint nem rosszul felszerelt iskola vagyunk, liberális vezetéssel - 6M az internetkapcsolat, számítógéppel a gyerekek csak informatikaórán találkoznak, a normál tantermekben nincs, addig amíg a tanárok továbbképzésére nincs pénz, nincs lehetőség, amíg havi 100e forint a fizetésem úgy, hogy 27 órát tanítok - szóval addig miről beszélünk???? Azt csupán gyanítom, hogy ők ezt nem érzik, nem látják... talán nincs is tudomásuk róla...

Szép dolog, gyönyörű elmélet ez a konnektivizmus. Kicsit viszont olyannak érzem jelen pillanatban - figyelembe véve minden sajátosan magyarországi "hozzávalót" -, mint a fejben úszást...:-(

Hihetetlen bámulattal adóztam a szombati előadóknak... ők a gyakorlatban valósítottak meg valamit, amiben tömérdek munkájuk van, viszont a "sétatéri" tanár számára az alkalmazása utópia....

Ami külön elszomorít, hogy ugyan nagyon élvezem a Tenegen-es munkát/tanulást, de épp tegnap mondta a 8 éves, hogy ő már mindjárt 3H-s... azaz halmozottan hátrányos helyzetű... mert vele sosem foglalkozom. "Bedarált" a dolog kár volna tagadni. Azt már elképzelni sem merem, mi volna, ha lenne lehetőségem minden órámon ilyesfajta dolgokat alkalmazni.... Ahhoz a 48 órás nap sem volna elegendő....

Zanza: 1. nap - hallgatás, 2. nap elképedés (pozitív értelemben)

Power point-om felhasználása

Eléggé el nem ítélhető módon úgy döntöttem, hogy ha már annyit kínlódtam a PowerPoint-tal, amint alkalmam nyílik rá, fel is használom. Az osztályozó értekezlet miatti 30 perces órákat nem igazán tudom kihasználni - de most végre megtöltöttem tartalommal. Nem is akármilyennel... Levetítettem a mesterműnek végképp nem nevezhető alkotásomat.

http://addat.hu/56ec7c52/Gina.pps.html

Még sosem volt ilyen csend... Lehet, hogy nehezen tudom elmagyarázni a dolgot mindazoknak, akik nem látták a bemutatót... Igazából azért csináltam, mert egyre komolyabb fenyegetés a GHB, közismertebb nevén Gina, de legalább ennyire veszélyes terep a kortárs közösség által veszélyesnek egyáltalán nem minősíthető füves cigi szívása.

Nem tettem mást, mint néhány slide-ban összefoglaltam mi is ezen szerek általános hatása, aztán sok-sok neten való bolyongás után találtam néhány tizenévesek által írt blogot, fórumot, ezekből idéztem. Olyannyira szöveghűen, hogy sem az elütéseket, sem a hibákat nem javítottam ki - ezek mellé igyekeztem olyan képeket illeszteni, amelyek nem elrettentenek, ámde talán sokatmondóak. A zeneválasztás igencsak tudatos volt, a Trainspotting c. kultfilm egyik betétdala, a Perfect Day.

A bemutató végére mindössze három pontot, s három kérdőjelet biggyesztettem...

Nos hát... elképesztő csendben olvasták végig - ők, akik 2 percig sem veszteg, sem pedig csendben nem bírnak maradni. A bemutató végén maradt a csend. Aztán egyvalaki megjegyezte: "Tök passzolt a dologhoz a zene." Másvalaki: "Miért néztük ezt meg?" Erre jobb reakcióm nem lévén, visszakérdeztem: szerintetek miért?

Elég tétován indult a beszélgetés, láthatóan nem tudták, mi fog ebből kiderülni, vajon milyen álláspontot képviselek majd. Azt várták - mint később kiderült -, hogy következik a "hegyibeszéd" arról, hogy soha-senki-semmikor-eszetlen-ostoba.... stb. stb.

Amikor rádöbbentek, hogy semmi effélén nem gondolkodom, elkezdtek mesélni. Először arról, hogy mindenkinek van a baráti körében olyan, aki "spurizik" (kokaint használ), aki "spanglit teker" (füves cigit szív) - még mielőtt valaki azt gondolná, hogy én ezt úgy ab ovo tudtam, el kell mondjam, a blogok-fórumok olvasása során jöttem rá a terminus technicus-ok jelentésére - aki ragasztózik, higítózik, öngyújtó gázt szív. Megannyi pszichedelikus hatást elérő dolgot soroltak fel... többet sajnos nem jegyeztem meg:-(

Végighallgattam... egymás szavába vágva sorolták, mennyire káros, mennyire ártalmas, mennyire, mennyire, mennyire...

Mígnem valaki vette a bátorságot, s közbeszólt: "Baromság! Vagy beszélünk valamiről, vagy se. Nem is tudjátok miről beszéltek, csak mondjátok, amit hallani akarnak tőletek..."

Incognito off.... döbbent csend, akitől hallották, arról sem ők, sem én nem gondoltam volna, hogy pont ő lesz az, aki használta/használja, még csak azt sem, hogy ki merte volna próbálni. Az incognitót megőrzöm, erre ígéretet tettem az óra végén, tehát még csak nem is utalok a személyére.

Minthogy még mindig ódzkodtam attól, hogy véleményt nyilvánítsak, hát folytatta - nem idézem, de a mondanivaló lényegén nem változtatok. Úgy 3 éve kezdett füves cigit szívni, azóta nagyjából 3 havonta egy-egy nagyobb bulin azóta is él vele. Nem gondolja, hogy rá lehetne szokni, ez alkat kérdése, hisz valaki a cigarettára szokik rá, valaki az alkoholra, van aki pedig egyikre sem. Szerinte ez csupán olyasvalami, amitől ha "lenn van az ember", kicsit feljebb kerül, már nem látja olyan sötéten a világot. Innentől az abszolút elzárkózó magatartás megváltozott. Sok-sok történetmorzsa került elő. Szülőkről, akik időnként füves cigit szívnak, testvérekről, akik külföldön élnek, ahol "vajon miért? de legális, és mégse lesznek tőle zombik."

Nem is ők lettek volna azonban, ha nem kényszerítenek színvallásra. Bevallom, nehéz helyzetbe kerültem, szerettem volna elkerülni a dolgot. Elmondtam, hogy nehéz olyasvalamiről nyilatkozni, amiről csupán olvasmányélményem van, testközeli semmi. Viszont minthogy jómagam dohányzom, olyasvalaminek képzelem, mint ezt. Eleinte az embernek nem hiányzik, a társaság kedvéért rá- rágyújt ugyan, aztán a következő fázisban már önmaga kedvéért teszi - azután pedig nincs megállás. Jöttek példák pro-kontra. "A fű előszobája a komoly anyagoknak." "A nagybátyám 20 éve füvezik, mégis egy multinál főkutya."

Miután elfogytak a történetek, rákérdeztem, hogy a fű-témát kiveséztük. De csak erről szólt az anyag? Innentől az ő szavukjárása szerint: Enyém volt a döbbenet. Úgy 4-5 éve ismert-használt kábítószer a Gina.... de csupán hárman hallottak arról, hogy ez már "rendesen" utcán van, mi több: szinte minden fővárosi szórakozóhelynek volt már áldozata. A három lány elmesélte, hogy a szüleik hívták fel rá a figyelmüket. Arról viszont ők sem tudtak, hogy a szórakozóhelyeken a pultosok segítségével csempészik bele a gyanútlan áldozatok poharába, üvegébe a GHB-t. S voltaképpen az jár jól, akit a kábulat ideje alatt "csak(!)" kirabolnak...

Aztán jött a már várt kérdés: "Ugye most az jön, hogy akkor ne menjünk bulizni?" Erre valahol számítottam. Teljesen őszintén tudtam mondani, hogy nem. No pláne: feleslegesnek is tartanám, hogy megtiltsam, ahogy szülőként sem tenném. Mert úgyis megtennék. Ettől nekik jött a "kék halál"... "De akkor minek néztük meg?" Hm... hát azért, hogy tenni tudjatok ellene. Hogy ne hagyjatok őrizetlenül poharat, hogy ne menjetek bulizni egyedül, hogy ne fogadjatok el idegentől italt, hogy figyeljetek a barátaitokra, ne menjetek egyedül WC-re. Egyszóval: legyetek olyan okosak, amilyenek csak bírtok...

A csengetés abbahagyatta a témát... nem rohantak el... de a végén többen csak annyit mondtak: "Azért ezt tényleg köszönjük."

Zárszó szintén csak ennyi: úgy érzem, megérte...

Power point

Rágyógyultam a gépre:-( Némi google-s, meg baráti segítséggel végre sikerült meggyőznöm azt az átok PowerPoint-ot, hogy ne csupán csatolmányként lássa a zenémet, hanem beágyazott file-ként... Egész eddig valamiféle tévhitben éltem, hogy a halnak van filéje...a PowerPoint-ról meg annyit tudtam, hogy magvas gondolatok szoktak benne lenni, s a postafiókomban teremnek...

De végre készen van, a jövő héten ki is próbálom - remélem elérem vele amit szeretnék...

Elvileg sikerült feltornásznom a Tenegen-en a helyére... Hiába: a jó munkához idő kell, hát még az olyanhoz, amihez az ember lánya nyilvánvalóan nem ért...

Játék az órán - kontra power point

Ezen a héten éreztem azt, hogy nem ártana, ha a nap úgy legalább 28 órából állhatna... A jövő hétre már megnőhetne 30 órássá is akár... Igyekeztem próbálkozni - be kell valljam sok időt azért nem szántam rá -, hogy faggassam a gyerekeket a játék-szokásokkal kapcsolatban.

Nyakunkon a félév... mindezt tetézendő a bkv-sztrájk is rendes káoszt csinált, helyettesítések nyakra-főre, hiányzó gyerekek, elkészítendő statisztikák - nem sorolom tovább.

Odáig jutottam, hogy feltérképeztem, osztályonként nagyjából hányan játszanak. Olvasván a vonatkozó irodalmakat, azt gondolom, hogy a csekély számú játékos annak a ténynek is betudható, hogy több fiú játszik rendszeresen, mint lány. Nálunk átlagosan 3-6 fiú van egy osztályban, tehát az osztályonként játszók száma is ezen a tartományon belül mozog: 2-4.

Még ennél is kevesebb azoknak a száma, akik "rácsillantak" egyfajta játékra, s azt játsszák rendszeresen. Néhányukkal már kitöltettem a lecke anyagai közt szereplő excel-táblázatot, sajnos azonban még nem mindenkivel.

Ettől függetlenül körvonalazódott a fejemben, hogyan kellene ezt megoldanom... Aljas, sunyi módon kigondoltam, hogy posthumus óravázlatot fogok készíteni. A terv ugye készen áll, a megvalósítást is sejtem, hogy fogom lebonyolítani. Arról viszont halvány segédfogalmam nincs, hogyan reagálnak majd a gyerekek. Ezért aztán úgy döntöttem: nekifogok - fejben írt óravázlat birtokában -, meglátom hogy reagálnak, a félévzárás után ennyi pihenőt engedélyezek nekik, s a végeredményből készítek egy vázlat-feljegyzés-szerű valamit....

A jövő hét gyönyörűségei közt szerepel két nap tömény osztályozó értekezlet - Istenkém! de jó is azon vitázni, Karcsikának miért van példás szorgalma, amikor bezzeg X vagy Z kollégánál már legalább és minimum kétszer nem írt házi feladatot, vagy hogy lehet példás a magatartása Andikának, amikor már 3 ízben is elkésett tesióráról?

Már látom, megint hamut kell szórjak a fejemre, mert ezeket a fontos dolgokat ismétcsak elfelejtettem, amikor lezártam azokat a csibész kölyköket.

Ius mormorandis...

Ha azonban ezen is túlmegyek, be kell ismernem, hogy ez a téma sokkal kevésbé foglalkoztatott, mint az az elemgyűjtős-integrálós feladat, ami egy másik tananyagrészben található.

Elég régóta foglalkoztat már az a téma, amihez elkezdtem az anyaggyűjtést. Aktuális is, egyre inkább az. Ahogy elkezdtem összevadászni a képeket, szöveges anyagokat, egyre inkább "szagot fogtam". Ezt hamar meg kell csinálnom, nagyon kíváncsi vagyok, mire megyek vele.

Így aztán a hétvégén megpróbáltam legyőzni az eddig általan nem igazán ismert (de megértő vagyok magammal szemben:-)))) - tehát az eddig számomra ismeretlen - PowerPoint-ot.

Végülis a szöveges beillesztésekkel nem is volt gondom. Még a képek is simán mentek. Nagyképűen konstatáltam, hogy mi ez nekem! Aztán jött a hang... Na itt valamit olyan alaposan sikerült eltolnom, hogy csuda!!!

Van tehát egy kész bemutatóm, szépen jönnek-mennek a slide-ok egymás után.... csak az a fránya zene!!! De valahogy majd rájövök arra is.... Neki is fogok....

Modul: TC03 - Elemkészítés / gyűjtés

Édes jó Istenem! Megint mennyire bambának érzem magam:-( Nekifogtam, hatalmas lelkesedéssel, ráadásul rég készülök a témára - aktuális volna... Úgy másfél órás megfeszített agymunkába hempergetett keresgélés után rátaláltam a megoldásra. Szerintem működni is fog a dolog a gyakorlatban.... Már az órán...

De a feltöltés!!! Csont nélkül ráleltem a tananyagelem adatbázisra... - még meg is dicsértem magam a viharos fejlődésért - fel is töltöttem a kis akármilyeimet... ahogy sikerült...

http://www.tenegen.eu/tmoodle/mod/data/view.php?d=14&mode=single&page=76

http://www.tenegen.eu/tmoodle/mod/data/view.php?d=14&mode=single&page=77

Meg is néztem... szuper! Ott csücsülnek szépen mindannyian... jah... de a "kódfejtés" mégsem jött össze:

"Benyújtandó dokumentum:

tc03a02_xy _elemnev.zzz ,ha egyetlen fájl, vagy tc03a02_xy _elemnev.zip, ha több állomány szükséges.
(Megjegyzés: az xy az Ön neve .zzz a fájl kiterjesztése legyen, ékezeteket, szóközt és speciális karaktereket ne használjon)"

Ennyire gyagyó nem lehetek! Mostan akkor hogyan kellett volna ügyeskednem ahhoz, hogy ezek egyetlen helyen mosolyogjanak, várva, hogy valaki beléjük tekintsen? Teljesen úgy érzem magam, mint a 200 éves ember... felébredtem, nesze nekem, itt az "újvilág"... Ami sem szóhasználatában, semmi egyebében nem egyezik meg azzal, amire még emlékeztem:-(

S akkor ez most megoldva, vagy nem megoldva vagyon???

Digitális bennszülöttek digitális bevándorlók

Bessenyei István ajánlotta a napokban mindannyiunknak Prensky fenti című anyagát. Érdeklődéssel kezdtem olvasni még akkor is, ha kicsit visszautalásnak is tűnik a TC01-hez, amivel kapcsolatosan már egyszer írtam, hogy véleményem szerint csak abbahagytuk, s nem befejeztük. Lenne - van - még ezzel kapcsolatban keresgélni- tudnivaló.

"A mai diákok nem fokozatosan változtak a múltbéliekhez képest, nem csupán nyelvük, ruházatuk,(test)ékszereik vagy stílusuk változott, ahogyan korábban ez megtörtént a generációk között."

Ez olyan megállapítás, aminek kapcsán az ötlött eszembe, hogy vajon ezt még így miért nem fogalmaztam meg magamban... Valóban, ahogy a technika szinte egyik napról a másikra megváltozott, ahogy néhány év alatt elavultak az általunk ismert, használt eszközök, s lett helyettük sok újdonság, mely felülírt jónéhány alkalmazást - úgy változott meg az utánunk következő nagyjából már 2 generáció.

"A digitális bennszülöttek hozzá vannak ahhoz szokva, hogy rendkívül gyorsan kapnak információt. Szeretik a dolgokat párhuzamosan feldolgozni, egyszerre több mindennel foglalkozni. Jobban kedvelik az ábrákat, képeket, mint a szöveget, és nem fordítva."

Nekünk, múlt századi modelleknek sokszor ez a gyorsaság követhetetlen, pedig alkalmazkodnunk kellene hozzá mind a saját, mind pedig a tanítványaink érdekében...

Az idézett részlet 2. mondata már nem ennyire egyértelmű számomra. Nem habitus kérdése inkább ki szeret egyszerre több mindennel foglalkozni, s ki kevésbé tud-képes egyáltalán? Világéletemben szerettem, mi több: sportot űztem abból, hogy szimultán csináltam bizonyos dolgokat, amitől anno kedves szüléim a falramásztak... A lányom viszont (8 éves) csupán egy dologgal szeret és tud foglalkozni, pedig kora alapján ő már valóban digitális bennszülöttnek számít...

Az idézet 3. mondata a már sokat emlegetett, de valamiért mégsem kibontott vitára utal vissza. Miért szeretik jobban az ábrákat, mint a szöveget? Mert nem tudnak rendesen olvasni, mert nem értik meg amit olvasnak... Mitől is értenék, amikor az iskola már alsó tagozatban átrohan ezen tudáselem felett, s menne éteri magasságokba anélkül, hogy lerakná az alapokat...

Ha csupán azt nézzük meg egyébként, hogy festett egy rajzfilm mondjuk a 70-es 80-as években, s hogyan most, kiviláglik: nagyjából 1000-szeresére nőtt az 1 perc alatt közvetítet információ aránya. Ők már ehhez szoktak hozzá, ezt igényelnék az élet minden területén.

Csak egy aranyos közbevetés: 6 éves lehetett a lányom, amikor megtaláltam a számomra klasszikusnak számító Gyöngyvirágtól lombhullásig c. természetfilmet. Mindketten szeretjük a műfajt, kíváncsian vártam, fog-e neki is annyira tetszeni, mint valamikor régesrég nekem. Úgy 2 percig csendben bámult a tv-re, majd a következő megjegyzés érkezett: "Anya! Elromlott a tv-nk." Nem igazán értettem, miért. Elmagyarázta. "Eltűntek a színek." Ekkor döbbentem rá arra, ő már nem tudja milyen a fekete-fehér film, honnan is tudhatná?? Ez nekem evidencia volt, neki hibaüzenet...

"Előnyben részesítik a játékot a "komoly” munkával szemben."

Ettől a mondattól "dobtam egy hátast".... Az okokat persze csak feltételezhetem: mert nem szoktak hozzá? Mert lusták? Mert minden a gyengébb ellenállás irányába hat? Azért komoly "aha élmény" volna, ha valaki tudna mutatni egy olyan munkahelyet, ahol játékosan kell dolgozni, s nem komolyan....

Ettől még értelmezés kérdése is lehetne persze a folyamat. Lehet bizonyos dolgokat játékosan tanítani, ám a megtanuláshoz akkor is kell bizonyos munka, kellenek az erőfeszítések. A megismerés játékossága talán nem zárja ki azt, hogy a bevésés már nem igazán játék... az komoly munka. (Vagy csak megint elfeledtem, hogy dínó vagyok...)

"Szóval hacsak nem akarunk lemondani arról, hogy tanítsuk a digitális bennszülötteket – addig amíg felnőnek és maguk is taníthatnak –, jobban tesszük, ha szembenézünk a problmával. Ennek keretében újra kell gondolnunk a módszereket és a tartalmat is."

Úgy ám! Csak ki ne öntsük a fürdővízzel együtt a gyereket is! Attól még, hogy ez a generáció másképp gondolkodik, máshogyan-máson nőtt fel, még nem rendelkezik elegendő tapasztalattal... Miért jutott eszembe a "légy fújja a Chemotoxot" mondás?

"Tehát ha a digitális bevándorló tanárok tényleg el akarják érni a digitális bennszülötteket – azaz gyakorlatilag minden tanulójukat – akkor meg kell változniuk."

Ez bizony igaz. Igaz volna azonban akkor is, ha nem tanárok volnánk. Magunk miatt is kell változni, mert kihalunk, mint a ... De azért az arányokról sem szabadna elfeledkeznünk...

Az online játék már nem csak játék

"Az online játékok iránti kereslet az egész világon folyamatosan növekszik, és egyértelműen az internethez köthető gazdaság egyik húzóágazata."

Miért van az, hogy megint valami árnyék suhant át az agyamon, miközben ezt olvastam? Ex-marketingesként időnként feladatul kaptam, hogy generáljak szükségletet egy, még nem létező termék iránt... Anikó és István nagyon meggyőző tud lenni... Tehát nem vonom kétségbe, hogy a játék - a JÓ játék - fejleszthet is. De!! A kisördög munkálkodik bennem folyamatosan. Elolvastam a többiek hozzászólásait is... A világ arról szól, hogy a szélsőségek hívják fel a tömeg figyelmét - ezen alapszik a bulvármédia sikere is. Az is generál valamiféle szükségletet, a gazdasági hasznot mindenképpen vezérelvként szem előtt tartva. Az internet kiváló terep arra, hogy a felnövekvő generáció elsődleges igényeit irányítsa. Még képlékeny a gondolkodásuk, még hiszékenyek - lásd: a reklámokban elhangzó botorságok is igazak számukra. Talán ezért haragszom a médiára úgy am block... Mert képes arra, hogy tömegekben keltsen hamis illúziókat, mert függést okoz az arra hajlamosakban. Vegyük tehát egy kalap alá a médiát és a gazdasági szférát. Végülis miért ne tehetnénk? Mindegyik a saját anyagi érdekeit szem előtt tartva cselekszik - generálja a függőséget. Mi pedig jólnevelten a tányérra tesszük reggelire-ebédre-vacsorára - nem válogatunk.

Pedig az összes gépezeten van az a bizonyos gomb... emlékeim szerint régen piros volt, mintha csak arra akart volna figyelmeztetni: kapcsolj ki, mert elrablom az életed, ideláncollak! Ma pedig belesimul a többi közé szerényen, eszünkbe se jusson megtalálni...

Megint alaposan elkanyarodtam....

"Magyarországon a 14 év feletti lakosság 23 százaléka rendszeresen játszik online játékokkal ..."

Döbbenetes szám, iszonyatosan nagy piac - a másik oldalról szemlélve pedig: jó kövér pénztárca, szép zöld legelő...

"Számítógépes játékok európai korhatárbesorolása"

Elolvastam ezt is... kétszer... aztán igyekeztem visszaemlékezni a piktogramokra... csekély sikerrel...

Megint másfelé indultam...

http://tanulasmodszertan.blog.hu/2010/01/05/mitol_sokkal_jobb_a_finn_iskola_1_resz
http://tanulasmodszertan.blog.hu/2009/10/07/engem_mar_egyaltalan_nem_erdekel_az_iskola

Valamikor régesrégen regeltem be erre az oldalra. Jellemzően eszetlen jó dolgokat írnak - nagyon ritka, hogy - a tanítványaim szókincsét alkalmazva - "elrúgják a pöttyöst". Ha valakinek van kedve, ideje, érdemes elolvasni, mert megint fején találták a szeget.

Sajnálatos módon alighanem csupán mi, a plebs olvassuk - vagy próbálunk ezen tapasztalatok szerint valamicskét változtatni, a fenntartók, az igazi döntéshozók már kevésbé....

Miket nem találok:-)

http://cooltext.com/

A számítógépes játék és hatásai

Megint én vagyok a hitetlen Tamás:-(
"A teljes felmérésből összegezhető; az átlagos MMORPG játékos 25 év körüli, hetente 24 órát játszik, kiemelkedő szociális érzékenységgel bír, nyitott az új kapcsolatok iránt, barátokat szerez a játék során, virtuális énje szeretetreméltóbb, mint maga a játékos...

Megállapítható;
a játék megköveteli a csapatmunkát,
új szubkultúrák, viselkedési modellek alakulnak,
kimutatható a termelékenység,
kultúraszervező hatás: új közösségek alakulnak, on-off interakciók zajlanak,
speciális külön világok jönnek létre; pl. Shakespeare, kínai kultúra, zenei kapcsolatok, kapcsolattartás ápolására."

Saját tapasztalatom ugyan nincs, minthogy borzasztóan unalmasnak, időrablónak - számomra érdektelen - tartom a számítógépes játékokat, tekintet nélkül arra, hogy elviekben fejlesztenek bizonyos kétségeket. Még el is hiszem, hogy így van....

Amit viszont a saját lányomon, illetve 1-2 játékoskedvű tanítványomon látok: megvakul, megsüketül ha játszik. Nem tudom kirobbantani korizni, kirándulni, pedig mindkettőt imádja... Volt már olyan, hogy ha ott kellett abbahagynia a játékot, ahol nagyon nem szerette volna, de például már későre járt, akkor hajnalok-hajnalán felkelt és folytatta... A másnapot nem részletezném inkább...

Milyen barát az, aki az ország, netán a világ másik felén lakik??? Az internetes kapcsolat is kapcsolat... de nem sorvasztja el a valódiakat? Belenéztem néhány játékba magam is... ezek nem 1-1 órás játékok, ennél sokkal több időt rabolnak el más tevékenységek rovására.

Amikor a kérdőívet töltöttük ki, utána "levezetésként" még beszélgettünk róla, természetesen szóba kerültek a játékok is. A gyerekek azt mondták, ez egy korszak, egy időszaka az életnek, amelyen mindenki átesik jó esetben. Aztán rájön, hogy ez is "felejtős" - ahogy ők mondják.

Mindenesetre a téma érdekes. Nálam sokkal okosabb emberek állítják a játékról, a virtualitásról hogy jó, fejleszt, pozitív hatásai vannak. Ígérem magamnak - afféle újévi fogadalomként is talán -, hogy pozitívan igyekszem hozzáállni a dologhoz, megpróbálni tárgyilagosan, előítélet-mentesen hozzáállni a kérdéshez.

Ettől pl. még a mellékelt kép számomra ijesztő... elég szépeket tudnék rémálmodni tőle...

Elfogadom: valóban bírnak a játékok mindezekkel a pozitív hatásokkal. Szép dolog olyasmiken filozofálni, amik egyelőre sajnos megvalósíthatatlanok. Eltérhetek némileg a hivatalosan meghatározott, lefektetett elvektől, a tantervtől. De belegondoltak-e a cikk szerzői abba, mi a pucér valóság? Aminek része ugyanúgy a technikai feltételek hiánya, része a nemzeti alaptanterv, része az érettségi... stb. stb. Hová illesszem hát mindezeket? Csupa-csupa megválaszolatlan kérdés. Miért érzem folyamatosan azt, hogy ezek megint a laboratóriumi körülmények, melyeknek a valósághoz nem igazán van közük?

"Nem meglepő, hogy szinte kivétel nélkül olyan emberek válnak játékfüggővé, akik személyiségükből adódóan elfordulnak a valóság feladataitól."

Ostoba párhuzam volna, ha azt állítanám, a játékfüggők azok, akik valamilyen oknál fogva amúgy is "talajtalanok"? Hogy az már csak a körülmények sajátos összjátéka, hogy játék- drog- vallási fanatizmus - egyszóval bármilyen függőség, kapaszkodók keresése - keríti őket hatalmába? Mindegyik egyfajta ön-énkép hiány talán...

Honnan tudható, illetőleg tudható-e egyáltalán, hogy azok, akik a virtuális világban jól funkcionálnak, ezt át tudják-e ültetni a valóságba? Megannyi kérdés, melyekre talán nem is fogom a végére sem tudni a választ....