Hát megtörtént - huhh.... Elmentem, meghallgattam, engem is meghallgattak. Legelőször is, ahogy az Oscar-nal is szokták: köszönöm Hartyányi Marikának, aki Tenegenes születésem napja óta mellettem áll tanácsokkal, bíztatással, aki kapacitált, hogy egyáltalán részt vegyek ezen az egészen... Köszönet Bessenyei Istvánnak, törzsolvasómnak, aki előadásom témájának ötletgazdája is volt. Tény ami tény: ennél jobban még életem első megtartott óráján sem izgultam.. Az anyagom beszélt remélhetőleg helyettem.
Ami azonban a két napos konferencia után lecsapódott bennem, nem tudom nem leírni.... Az első nap jellemzően a prof-ok, egyetemi tanárok előadásaiból állt, s az általam hallgatottak többnyire a konnektivizmus elméletét boncolgatták... Undok, rosszindulatú, kicsinyes vagyok... Döbbenten hallgattam sokmindent, egyszerre voltam - csakúgy mint az osztályom az országimázsos videó után - szomorú, büszke és döbbent egyszerre.
Nincs jogom- tudáshiányom okán - bírálni senkit, nem is tisztem. Azt éreztem, mintha a Holdon ülnének mindahányan, s csak emlékképeik volnának a Földről, mint egy másik bolygóról. Magamat pedig úgy éreztem, mint a gazdi által büntetett kutya, amelyik érzi ugyan a velőscsont illatát, de elérni sosem fogja tudni.Szép-elfogadható-önmagukban igaz dolgokról volt szó, de egyszerűen képtelen voltam elvonatkoztatni attól, hogy mindez a valóságban több okból is megvalósíthatatlan. Addig, amíg a NAT-ot betűhíven be kell tartanunk, addig amíg - pl. a saját iskolámban is, pedig legjobb tudomásom szerint nem rosszul felszerelt iskola vagyunk, liberális vezetéssel - 6M az internetkapcsolat, számítógéppel a gyerekek csak informatikaórán találkoznak, a normál tantermekben nincs, addig amíg a tanárok továbbképzésére nincs pénz, nincs lehetőség, amíg havi 100e forint a fizetésem úgy, hogy 27 órát tanítok - szóval addig miről beszélünk???? Azt csupán gyanítom, hogy ők ezt nem érzik, nem látják... talán nincs is tudomásuk róla...
Szép dolog, gyönyörű elmélet ez a konnektivizmus. Kicsit viszont olyannak érzem jelen pillanatban - figyelembe véve minden sajátosan magyarországi "hozzávalót" -, mint a fejben úszást...:-(
Hihetetlen bámulattal adóztam a szombati előadóknak... ők a gyakorlatban valósítottak meg valamit, amiben tömérdek munkájuk van, viszont a "sétatéri" tanár számára az alkalmazása utópia....
Ami külön elszomorít, hogy ugyan nagyon élvezem a Tenegen-es munkát/tanulást, de épp tegnap mondta a 8 éves, hogy ő már mindjárt 3H-s... azaz halmozottan hátrányos helyzetű... mert vele sosem foglalkozom. "Bedarált" a dolog kár volna tagadni. Azt már elképzelni sem merem, mi volna, ha lenne lehetőségem minden órámon ilyesfajta dolgokat alkalmazni.... Ahhoz a 48 órás nap sem volna elegendő....Zanza: 1. nap - hallgatás, 2. nap elképedés (pozitív értelemben)
Én ezeket a gondolatokat magamban akkor éreztem megogalmazódni, amikor István hozzászólásait olvastam a fórumon. Miért nem, miért nem akarjátok? - zakatolt minden mondatában. Most Te itt megfogalmaztad nagyon röviden. Többször írtam már, hogy az egyetemeken, főiskolákon dolgozó pedagógusok nagyon kis hányada tudja tapasztalatból, hogy a közoktatásban jelenleg milyen állapotok uralkodnak.
VálaszTörlésOtt, ahol időnként a színeskrétát is a pedagógus viszi be a saját fizetéséből, hogy érdekesebb legyen az órája, nehéz e-learningől beszélni, persze álmondni lehet.
kedves Judit, sajnálom, hogy nem sikerült a konnektivizmust lehozni a holdról. Valóban elméleti volt a megközelítés, ez most ilyenre sikeredett. Arra gondoltam egyébként, hogy vannak, akik beszélnek a konnektivizmusról, és vannak akik művelik. Palócz István előadása szólt a leginkább a gyakorlati oldaláról, és az valóban fölülmúlt minden elméleti fejtegetést a témáról.
VálaszTörlésNem láttam az előadásodat, a másik szekcióban voltam. Meg fogod osztani, hogy megnézhessük?
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésAz elozo, hibakkal teli poszt helyett ismet:-) (azt meg legyen szives torolni:-))
VálaszTörlésKedves Judit!
Az On eloadasa valoban kezzelfoghato, erdekes, gyakorlatias volt.
Amit az elso naprol irt: azok a vitak elmeletiek voltak, masrol szoltak. Ez nem feltetlenul problema, max. van akit kevesbe erdekel vagy erint - de ettol nem kevesbe fontosak es erdekesek. En (is) egyetemen dolgozom, de napi kapcsolatban vagyok a kozoktatassal. Bizony gyakoriak az olyan problemak, mint amit emlit. De meg kell mondjam, vannak jobb peldak is... Hihetetlen szeles az iskolak lehetosegeinek, minosegenek, tanarainak spektruma...
Az elmeleti vitak inkabb arrol szoltak, milyennek kene lenni egy "idealis" szituacioban. A magyar valosagnak ehhez nincs semmifele koze, es felek, sokaig nem is lesz. A, nem jo szol a "felek", nem felek, csak tudom.
Viszont amire On is jol ravilagitott: a magyar netgeneracio (ha letezik egaltalan, szerintem messze nem abban az ertelemben, mint a fogalom kulfoldi letrehozoi gondoljak) nem olyan, mint mondjuk az amerikai vagy az angol. Ez valoszinuleg a tarsadalmak kulonbozosegeiben gyokerezik!
Folytassuk, tovabb, tovabb!
Feher Peter PhD
Azért nem semmi vagyok... röpke 10 perc alatt sikerült törölnöm a kért bejegyzést... a kukát már csak akkor vettem észre, amikor az összes létező fület, súgót átolvastam. S mi lenne akkor, ha genetikailag szőke volnék?:-)))
VálaszTörlésKoszonom, legkozelebb jobban figyelek:-)
VálaszTörlés