"A" blog

A történet számomra valamikor 2009 október tájékán kezdődött, amikoris Tenegenista lettem. Nem állítom persze, hogy nem tudtam a műfajról, de ez úgy a semmi és a valami határán mozgott. Mindenesetre az olvasás nekem a könyveken kívül a mek.oszk.hu-ra korlátozódott.

Jött a kihívás, írj blogot. Gondoltam, ez se lehet nehezebb, mint jópofa dörgedelmeket vésni az ellenőrzőkbe, legfeljebb némileg több időt vesz igénybe.

Azután észrevétlenül rákaptam, hogy ha valami történik, hát leírom. Nálunk amúgy ketten nem figyelnek rám: az egyik a gyerek, a másik a kutya - mert ennyiünkből tevődik össze a háztartás. A blog pedig meghallgatott...

Mindezek után rákaptam Évi dnaplójára, Erikáéra (házon belülről),  azután jöttek a többiek. A tanárblogosok, az ellenőrző, nem sorolom tovább.  Most viszont, hogy újra egyfajta kutakodás tárgyát kell képezze a téma, elkezdtem megnézegetni, a gyerekeim közül ki kit olvas.

57 tanítványomat kérdeztem meg, az eredmény meglepett. Mindössze négyen olvasnak blogot, s csupán egy ír is közülük. A miértre annyi volt a válasz, hogy nincs rá időm, minek olvassam. Amire kíváncsi vagyok, msn-en úgyis megtudom, örökké azon lógok. A négy blogolvasó küzül viszont egyikük sem tudta megmondani a blogcímet, tehát nagyon nincsenek rákattanva a dologra.

Azért egy kíváncsi természetű kutatónak elég érdekes lehetne az okok pontosabb feltérképezése.

Szépen lassan, ahogy egyre több blogot láttam-olvastam, feltűnt, hogy nem csupán témájukban, képi megjelenésükben, betűtípusukban különböznek. Alighanem az irodalom egy új válfaját testesítik meg - legalábbis azok, melyekkel "gazdájuk" komolyabban foglalkozik.

Némelyik tudományos, mások szórakoztatnak, megint mások közérdekű ügyekkel foglalkoznak, s akadnak olyanok is, amelyek az egyén önkifejezését szolgálják - talán nem is egészen öncélúan.

Ha most tanítanék műfajelméletet, alighanem ezen komolyabban is elgondolkodnék. Kialakulóban a digitális-kortárs irodalom.

Valamikor már említettem, hogy csereberélek "kötelezőt" néhány tanítványommal. Az egyik "kötelezőm" épp egy blog papíralapú reinkarnációja volt. Kíváncsi volnék, a szerzők azzal a céllal adták-e ki, hogy ezzel elérjenek egy másfajta beállítódású réteget, amelyik még a Gutenberg galaxisban szocializálódott, avagy csupán jól megfontolt anyagi vonzata volt-e a dolognak...

Mindenesetre tisztességes magyarszakosok ne olvassanak tovább! Vannak ennek a műfajnak gyöngyszemei. Még akkor is, vagy talán pont azért, mert nem illeszthetőek bele egyetlen "hivatalos" irodalomelméleti kategóriába sem...

Érdekes a "kivitel" is... olvastam randa, de nagyon jó tartalmú blogokat, illetve gyönyörűeket, szemnek-érzékeknek gyönyörködtetőeket, mégis üreseket... Nem állítanám tehát, hogy a forma mögött mindig áll tartalom és fordítva.

Nem hazudtolván meg magam, csapongó vagyok. Ezért aztán rendszeresen csupán 2-3 oldalra járok vissza - a választék bőséges, s még csak most kezdem feltérképezni igazán.