"Magasröptű" alkotás... de valahogy mégis ez jutott az eszembe... Valamikor régebben láttam, de azóta sem hagy nyugodni... Tanév elején, mikor még nem kezdődött el úgy komolyan a tanítás, megnéztem a gyerekekkel... valamiért magukra ismertek. De mégsem történt semmi...
Időnként megnézem azokat a "színvonalas" lapokat, amiket olvasnak, hát azoknak a szókincse is úgy 500 szó... vajon szándékos lebutítás áldozatai, s ez így kényelmes nekik? Mi pedig csodálkozunk, hogy nem olvasnak, vagy ha igen, olyasmiket, amiket mi sosem vennénk a kezünkbe?
Ennek kapcsán nem tudom nem elmesélni egy alkumat... Van néhány tanítványom, akik eddigi szemléletem szerint csupa szemetet olvasnak. Úgy október tájt jött az - akkor még komolytalannak gondolt - ötlet, hogy ha ők elolvasnak valamit az én kedvenceim közül, én is elolvasok egyet az övék közül. Az első ajánlatom Daniel Keyes: Virágot Algernonnak c. könyve volt, cserébe kaptam (elfelejtettem a szerzőt) Hogyan öljük meg a férjünket? A második "kör" részemről: Robert Merle: Malevil, részükről: Twilight. A harmadik (s eddig utolsó) részemről: Saint-Exupery Kis hercege, részükről: Szakitshabirsz...
Vagy hülyülök, vagy közeledem:-) Némelyik egész olvasmányos, bár a legutóbbinál időnként azt éreztem, ezt a nyelvet nem igazán beszélem...Valahogy megint nem tudom mit gondoljak... leginkább azt, hogy (köpjenek le az igazi magyarszakosok) legalább olvasnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése