Digitális bennszülöttek digitális bevándorlók

Bessenyei István ajánlotta a napokban mindannyiunknak Prensky fenti című anyagát. Érdeklődéssel kezdtem olvasni még akkor is, ha kicsit visszautalásnak is tűnik a TC01-hez, amivel kapcsolatosan már egyszer írtam, hogy véleményem szerint csak abbahagytuk, s nem befejeztük. Lenne - van - még ezzel kapcsolatban keresgélni- tudnivaló.

"A mai diákok nem fokozatosan változtak a múltbéliekhez képest, nem csupán nyelvük, ruházatuk,(test)ékszereik vagy stílusuk változott, ahogyan korábban ez megtörtént a generációk között."

Ez olyan megállapítás, aminek kapcsán az ötlött eszembe, hogy vajon ezt még így miért nem fogalmaztam meg magamban... Valóban, ahogy a technika szinte egyik napról a másikra megváltozott, ahogy néhány év alatt elavultak az általunk ismert, használt eszközök, s lett helyettük sok újdonság, mely felülírt jónéhány alkalmazást - úgy változott meg az utánunk következő nagyjából már 2 generáció.

"A digitális bennszülöttek hozzá vannak ahhoz szokva, hogy rendkívül gyorsan kapnak információt. Szeretik a dolgokat párhuzamosan feldolgozni, egyszerre több mindennel foglalkozni. Jobban kedvelik az ábrákat, képeket, mint a szöveget, és nem fordítva."

Nekünk, múlt századi modelleknek sokszor ez a gyorsaság követhetetlen, pedig alkalmazkodnunk kellene hozzá mind a saját, mind pedig a tanítványaink érdekében...

Az idézett részlet 2. mondata már nem ennyire egyértelmű számomra. Nem habitus kérdése inkább ki szeret egyszerre több mindennel foglalkozni, s ki kevésbé tud-képes egyáltalán? Világéletemben szerettem, mi több: sportot űztem abból, hogy szimultán csináltam bizonyos dolgokat, amitől anno kedves szüléim a falramásztak... A lányom viszont (8 éves) csupán egy dologgal szeret és tud foglalkozni, pedig kora alapján ő már valóban digitális bennszülöttnek számít...

Az idézet 3. mondata a már sokat emlegetett, de valamiért mégsem kibontott vitára utal vissza. Miért szeretik jobban az ábrákat, mint a szöveget? Mert nem tudnak rendesen olvasni, mert nem értik meg amit olvasnak... Mitől is értenék, amikor az iskola már alsó tagozatban átrohan ezen tudáselem felett, s menne éteri magasságokba anélkül, hogy lerakná az alapokat...

Ha csupán azt nézzük meg egyébként, hogy festett egy rajzfilm mondjuk a 70-es 80-as években, s hogyan most, kiviláglik: nagyjából 1000-szeresére nőtt az 1 perc alatt közvetítet információ aránya. Ők már ehhez szoktak hozzá, ezt igényelnék az élet minden területén.

Csak egy aranyos közbevetés: 6 éves lehetett a lányom, amikor megtaláltam a számomra klasszikusnak számító Gyöngyvirágtól lombhullásig c. természetfilmet. Mindketten szeretjük a műfajt, kíváncsian vártam, fog-e neki is annyira tetszeni, mint valamikor régesrég nekem. Úgy 2 percig csendben bámult a tv-re, majd a következő megjegyzés érkezett: "Anya! Elromlott a tv-nk." Nem igazán értettem, miért. Elmagyarázta. "Eltűntek a színek." Ekkor döbbentem rá arra, ő már nem tudja milyen a fekete-fehér film, honnan is tudhatná?? Ez nekem evidencia volt, neki hibaüzenet...

"Előnyben részesítik a játékot a "komoly” munkával szemben."

Ettől a mondattól "dobtam egy hátast".... Az okokat persze csak feltételezhetem: mert nem szoktak hozzá? Mert lusták? Mert minden a gyengébb ellenállás irányába hat? Azért komoly "aha élmény" volna, ha valaki tudna mutatni egy olyan munkahelyet, ahol játékosan kell dolgozni, s nem komolyan....

Ettől még értelmezés kérdése is lehetne persze a folyamat. Lehet bizonyos dolgokat játékosan tanítani, ám a megtanuláshoz akkor is kell bizonyos munka, kellenek az erőfeszítések. A megismerés játékossága talán nem zárja ki azt, hogy a bevésés már nem igazán játék... az komoly munka. (Vagy csak megint elfeledtem, hogy dínó vagyok...)

"Szóval hacsak nem akarunk lemondani arról, hogy tanítsuk a digitális bennszülötteket – addig amíg felnőnek és maguk is taníthatnak –, jobban tesszük, ha szembenézünk a problmával. Ennek keretében újra kell gondolnunk a módszereket és a tartalmat is."

Úgy ám! Csak ki ne öntsük a fürdővízzel együtt a gyereket is! Attól még, hogy ez a generáció másképp gondolkodik, máshogyan-máson nőtt fel, még nem rendelkezik elegendő tapasztalattal... Miért jutott eszembe a "légy fújja a Chemotoxot" mondás?

"Tehát ha a digitális bevándorló tanárok tényleg el akarják érni a digitális bennszülötteket – azaz gyakorlatilag minden tanulójukat – akkor meg kell változniuk."

Ez bizony igaz. Igaz volna azonban akkor is, ha nem tanárok volnánk. Magunk miatt is kell változni, mert kihalunk, mint a ... De azért az arányokról sem szabadna elfeledkeznünk...