Ajh.... Kivarázslottam magamból egy szinopszist... Matúz Évi szavaival élve, szülni egyszerűbb volt. S milyen igaza van!!! Gondoltam, a forgatókönyv egyszerűbb lesz - de irgalmatlanul nem áll rá az agyam, hogy nekifogjak... Ráadásul elolvastam a híreket, a legfrissebb hozzászólásokat az Agora-n. Nem kellett volna. Káromlások olvashatók ottan... repkednek a html-ek meg mindenféle olyan dolgok, amik tőlem jelenthetnek akármit is.
Először bosszús lettem, aztán meg szomorú... Na, ez nekem nem megy. Beleolvastam ugyan egy szakanyagba, abban meg valami "röff"-ök voltak - aztán rájöttem, hogy href... de mindegy is. Ha nagy leszek, meg reinkarnálódom, majd ezt is fogom tudni.
Átsuhant a gondolat az agyamon: ezt érezhetik a diákjaim, amikor olyasvalamit magyarázok nekik, amit nem igazán "fognak agyilag"? Nyilván...
Úgy döntöttem, inkább olvasok, az még megy... Régi "saram" Havas Péter cikke "A hálózatok szerepe a fenntarthatóság pedagógiájában".
Igazán érdekes a tanulmány... mondhatom: beleszerettem a dologba. "A hálózatok dinamikus szervezetek, amelyeknek életciklusuk van." Upsz! Ez ismerős... mint a marketingben a termékéletgörbe... Már van mihez kötnöm a dolgot.
Lehet, hogy könnyebben jutnék egyről a kettőre, ha ezeket a kötődési pontokat keresném meg a gyerekeknél? Mennyivel könnyebb lenne nekik pl. a Bánk bán, amivel eleddig hiába próbáltam őket összebarátkoztatni. Pedig bemutattam őket egymásnak: ez itt az osztály, ő meg itt a Bánk bán... De nem történt semmi...
Azután ismét olvastam egy tételmondatot: "Nyilvánvaló, hogy a saját maguk által kezdeményezett hálózatokkal tudnak a leginkább azonosulni..."
Megjött az aha-élmény... de az azonosulási pontok megtalálása a legnehezebb pontja talán az egésznek.
Ahogy olvastam tovább, rájöttem, kár beleszeretnem, messze van ez még... "A központosított tantervi rendszer megváltoztatása..." "A tanterv továbbfejlesztése..." és akkor arról még nem is szóltam, hogy ehhez nyilván ismernem kéne ezeket a "röff"-öket és társait.. Amikre legalább akkora a sanszom, mint hogy repülő szőnyegen utazzam...De azért szurkolok...
Szia Judit, nagyon bánt, hogy ennyire sikerült a TC03-nak Téged falhoz állítania. Ez csak egy kínálat - ne foglalkozz vele, erre komolyan kérlek. A webkettes eszközök pontosan arról szólnak, hogy ne kelljen már "röf"-öket tudnunk ahhoz pl., hogy egy blogot megírjunk. És tényleg nem kell, ugye? Ahhoz sem kell, hogy elképzelj magadnak egy témakört, amihez alkotsz majd egy Moodle kurzust (amihez tuti nem kell röfögni a TC04-be - meglásd!), vagyis egy kis intertenes tanulást, amit Te irányítasz. Hova navigálod őket, hogy éred el, hogy oda jussanak el netezés közben, ahová Te szeretnéd... Hogy veszed rá a "híres" netgenerációt (ami nem úgy az, ahogy mi gondoltuk, ugye?) arra, hogy úgy netezzenek, ahogy az szerinted nekik tényleg használ? Rá tudod-e venni őket, hogy beszálljanak, a jó kis netkapacitásukkal a Te malmodra ( és így a sajátjukra!) hajtsák a vizet? Szóval?
VálaszTörlésSzia Judit! Látom, a félelmeimmel nem vagyok egyedül, ez kicsit erőt ad. Én most a szinposzist szülöm, és tényleg nem egyszerű. Kicsit lélektelen számomra, nem is igazán látom át. Számomra egyszerűbb lenne összefüggően leírni, mit is akarok, de hát ... nem az a feladat!
VálaszTörlésKitartást kívánok a munkához, remélem, Te is legyőzöd a felmerült félelmedet. Én már megtanultam szelektálni. Azt használom, amit megszerettem, megtanultam!
Judit! Teljesen egyetértek Marikával. A számítógép csak egy eszköz. Nem mi vagyunk érte, hanem a gép van értünk. Nem kerülhetünk minden porcikájához közel. Aki beleízlel a számítástechnika világába, egyre kisebbnek érzi magát. Én pont így vagyok vele. De te is tudod, hogy milyen nagy öröm, ha csak egyetlen milimétert is sikerül nőnünk:)
VálaszTörlésTe, aki nem rajongtál a számítógépért, ma már egyre profibb módon alkalmazod, nemcsak saját, hanem a tanítványaid hasznára is. Gondolj a a dinókra:)))