Számítógépes játékok az oktatásban

Annyira nem akaródzott óravázlatot írni.... végre kiszenvedtem magamból valamit... Ehhez képest a megvalósítás teljesen másképp alakult. Elterveztem magamban - jócskán az óravázlat keretein túl, mi mindent, hogyan fogok csinálni...

Felvetettem a témát, már előre látszott, hogy egy kis lógás tetszik mindenkinek. Volt aki felajánlotta, hogy bemutatja az Ikariam-ot, akadtak, akik a Hódítót preferálták. S akadt egy "vendégjátékos", akit már nem tanítok, de ha lukasórája van, időnként bekéredzkedik hozzám, mert az jó...

A "célközönség" tehát megkísérelte a maga módján bemutatni nekem, miért jók ezek a játékok. Vendégjátékos (a továbbiakban egyszerűen Gergő) egy darabig hallgatta, aztán beleszólt: "Az Ikariam-nál hamar eljuttok oda, hogy ha nem fizetsz, sose lehetsz olyan jó mint az, akinél a lóvé van. A Hódítóban pedig én is fizettem, mert kaptam egy olyan szolgáltatást, amivel sokkal jobb lehettem a többieknél. Ráadásul ezekben a lökött játékokban sosem tudtam találkozni senkivel, gondolkodást, logikát fejleszt ugyan, de a legtöbben arcoskodásra használják, no meg baromi sok időt elvesz."

Innentől nem saját jószándékomból kerültem parkolópályára, bár az óra végére kicsit sem bántam. Most értettem meg igazán, hogy Bessenyei István, Hartyányi Marika, Gelencsér Anikó miről beszéltek, amikor fujjoltunk a játékok kapcsán.

Ha most azt mondom, hogy ezen az órán egyszer és mindenkorra meggyőzettem, kicsit sem túlzok. Bárki, aki elolvassa az alábbiakat, biztosan meg fogja nézni a játékot... pláne akkor, ha az ajánlja teljes szívvel és meggyőződéssel, aki akár még pár héttel ezelőtt is lángokat fújt mint Wawel sárkánya, ha arról volt szó, hogy számítógépes játék...

Akkor csapjunk bele... (Úgy a 3. mondatnál kezdtem el jegyzetelni... mire jó, hogy hajdan tanultam gyorsírást:-)))

"A Hódítóban volt olyan például, hogy egy meghatározott időben fel kellett kelnem, pl. volt olyan is, hogy akár hajnal 3-kor, hogy elküldjem a csapataimat. Voltam annyira zápult a játéktól, hogy megtettem. Másnap meg a padon aludtam."

"Mindez tartott addig, míg az Álomvilágot meg nem ismertem (http://www.alomvilag.hu/ - ez itt a reklám helye). Ez nem is igazán játék, inkább afféle fórumos szerepjáték. Varázslóvilág, ami ráadásul teljesen ingyenes. Egy olyan iskola, ahol órákra járunk, házi feladatokat csinálunk. A jutalom, ha ügyes vagy, s elég régóta tag, akkor tanár lehetsz. Velem ez szerettette meg a tanulást. Táborban is voltam a nyáron... ott megmutatták mindazokat a növényeket, amelyekkel gyógynövénytan órákon megismerkedtem. De itt bármit tanulhatsz, te választod meg a tárgyakat. Semmi sem kötelező, de ha valamiben ügyes vagy, az pontot ér a Házadnak, csakúgy mint a Harry Potterben. De azt hallani, hogy jövőre megszűnik a pontozás, mert nagyon rivalizálnak a házak, és ez nem túl jó. Meg aztán már azt se mindig bírjuk, hogy annyira nagyon hasonlít a Harry Potterre. Az életben még sosem alakult ki ennyire sok valóban emberi kapcsolatom.

Eddig sosem olvastam - utáltam. Itt viszont sokat kell olvasni, ezért megszoktam - és amit sosem hittem: megszerettem. Írást, helyesírást fejleszt, mert írni muszáj, a prefektusok pedig keményen szólnak a hibákért.

Viszont minél előbbre jutsz, annál többet tanulsz, meg írsz, meg olvasol, s egyre komolyabb tartalmakat is. És meg is érted. A tananyagfejlesztést - hogy ne legyen unalmas és jó sok legyen - a "tanárok" végzik, akik valamikor szintúgy diákként kezdték. Ez presztizskérdés. Igen, azt hiszem,elsősorban szerepjáték, mert a fórumokon zajlik, s a karaktered életét játszod az iskolában. Amikor először regisztrálsz, 5 féle tulajdonságot kell megjelölnöd, ami rád valahogy vonatkozik, így abba a házba kerülsz, ahol hasonló típusú emberkék vannak.

Vannak aztán olyan fórumok, ahol a magunk által kialakított karaktert játsszuk. Életkorunknak megfelelően haladhatunk felsőbb osztályokba, de ha megbuksz, hiába vagy idősebb, maradnod kell...

A bukásért viszont nincs bünti. Hogy miért vagyok még mindig itt? Mert mihelyt felmegyek, a többiek ösztönöznek. A tanárnak meg nem az a dolga, mint egy sima iskolában, hogy betöltse a fejünkbe amit ő akar, hanem hogy az órák érdekesek, figyelemfelkeltőek legyenek. Olyasmiket raknak a tananyagba, amik őket diákként érdekelték. Tudják mi kell, mert ugyanabból a közösségből jöttek, ahonnan a jelenlegi diákjaik.

Az ember ezért ül neki házit írni, mert büszke lehet magára, meg pontot is szerez a házának. Az pedig, ha pontot szerzel, olyan mint a rendes suliban az elismerés. Egyszóval azért járok ide, mert több korosztály van, mindenkihez szól, összeköt és összefog. Van 11 éves és van 40 éves "osztálytársunk" is."

Igyekeztem mindent leírni, amit mondott... Engem meggyőzött...