ELTE Oktatásinformatikai Konferencia

Nos hát, ez is eljött. Tavaly itt "debütáltam"... a történet a következő - ki emlékszik vajon rá?   

Volt egy feladat, még a kezdetek kezdetén. Ahhoz viszont nem álltak rendelkezésre magyar adatok, hát készítettem egy kérdőívet, amit a többiek kiegészítettek sok jó ötlettel, kérdéssel. Azután mindenki kitöltette a saját tanítványaival. 

Engem meg nem hagyott nyugodni a dolog, s értékelgettem, számolgattam tovább. Kíváncsi voltam, mi minden olvasható ki még a számok közül.

Kicsivel később Hartyányi Marika aztán  megkért néhányunkat - nagyjából tavaly ilyenkor -, hogy az ELTE II. Oktatásinformatikai Konferenciáján számoljunk be az eredményekről.

Megtettük. Dr. Fehér Péter itt hallgatott végig, s ajánlotta fel, hogy pontosítsuk, tegyük részletesebbé ezt a kutatást, s utána még egy vizsgálatot végeztünk.

Ennek az eredményeit ismertettük ma egy plenáris előadáson, s egészítettük ki a szekcióülésen.  Úgy érzem, sokakat érdekel a téma, már csak annak okán is, hgy gyakorló tanárokként hogyan, mi módon tudnánk "megfogni" tanítványainkat, erősíteni motivációjukat.

A második plenáris előadás nagyon érdekes - bár  legtöbbünk  nem mondhatja el, hogy rendelkezik bármiféle tapasztalattal ezen a területen, ui. az autisták képzésével, fejlesztésével foglalkozott az előadó. Mindenesetre nagyon érdekes volt, aki az Esőember c. filmet látta, valamiféle más kép rögzült az emlékezetében.

A szekcióülés másik témája az eLEMÉR, ami egy kitűnő mérési/önértékelési rendszer. Tartok tőle azonban, hogy ez is, csakúgy mint sok más iskolai IKT-használat sokszor eszközhiányba ütközik.

A készítő kollégák lelkessége, akadályokat áthidaló hozzáállása azonban példaértékű számomra is. 

Közben csak nézem (sajnos hallani nem hallom) Kulcsár Zsolt előadását a konnektivizmus alapelveiről. Ez a gond, amikor olyasmik "futnak" szimultán, melyek egyformán érdekelnének, s nem tudom eldönteni, merre tartsak.
Abban a szekcióban, ahol épp vagyok, egy VII. kerületi általános iskolai abszolút pozitív példát ismertet Wagner Éva. Laptopokkal támogatott 1:1 tanulási környezetről mondja el a tapasztalatait. Az ő iskolájában matematikát, fizikát szerettek volna így oktatni. Első körben 2 osztályt gondoltak bevonni a "kísérletbe", de amikor a többi gyerek megtudta, hogy "mi folyik itt", egyből követelték ők is. Sok támogatója volt a projektnek, a kolléganő abszolút pozitív tapasztalatokról számol be, nem titkolva el, hogy olykor kevésnek bizonyult a 24 óra a felkészüléshez, a kollegák fejlesztéséhez, továbbképzéséhez.
Minden tiszteletem az övék...

Közben rápillantottam a közvetítésre, a "konnektivista tanszéken" már Ollé János beszél az oktatásmódszertanról. Ördögbe is! Erre is kíváncsi lettem volna:-(

Mindeközben a 3. szekcióban esélyegyenlőség, motiváló tanulás/tanítás, fejlesztő pedagógia a téma.

Kíváncsian várom, hogy a biztonságos internetezésről mit fognak mondani a kollegák. Kovács Márta - Horváthné Tóth Gabriella a témavezetők.
Egyikük a Budapesti Fejlesztő Intézet részéről, másikuk a gyakorlati tanítás oldaláról mutatja be a jelenlegi helyzetet.
EU Kids Online kutatás 2009 decemberében publikálták. 25 európai ország 9-16 éves gyerekeit mérték fel.
A magyar eredmények: átlagosan 9 éves kortól használják gyermekeink az internetet, csakúgy mint európai társaik.
A magyar gyerekeknél az európai átlagot tekintve a legintenzívebb a közösségi oldalak használata. A függőség jeleit azonban a magyar gyerekek nem érzik:-(
A szülői kontroll és támogatás azonban az európai átlag alatti, nem tudják a szülők, hol-merre szörföl a gyerek.
Igazán sem a szülőkkel, sem a társaikkal nem osztják meg aggályaikat.
A digitális írástudás kapcsán átlag alatti értékeket tapasztaltak: Európa=3.1, Magyarország=2.7

A magyar gyerekek a felmérés szerint nincsenek tisztában azzal, hogyan védjék személyes adataikat.

Ennek a kutatásnak a hatására szerveztek tanfolyamokat a gyerekeknek "Netre te gyerek!", hogy legalább némi változás tapasztalható legyen.
12 helyszínen 450 gyerek volt jelen ezeken a foglalkozásokon, melynek a kaleidoszkop.hu egyfajta melléklete, melyben értelmes/érdekes tartalmakra hívják fel a diákok figyelmét.
Kampányfilm is készült - melynek tesztelését saját tanítványaimon elvégeztem, eléggé szomorú eredménnyel. Azért némi önkritikával kell megjegyeznem, hogy ennek a kampánynak a híre hozzám se jutott el időben:-(

A foglalkozások témái: önmagunk védelme, a számítógép védelme, érdekes internetes oldalak, hiteles információk, a kommunikáció biztonságos szabályai, legális számítógép- és internethasználat.
(Igyekeztek felhívni a figyelmet arra, amiről a gyerekek erőszeretettel nem vesznek tudomást: a virtuális világnak is vannak szabályai...)

A Rózsakerti Általános Iskola tanára a megvalósításról beszélt. 2-4. évfolyamos gyerekeket igyekeztek toborozni a programokra.

Tematikát kellett módosítaniuk, mert a 2. osztályosok abszolút nem tudják kezelni a gépet - ez volt az általános tapasztalat...(ajjaj... Viktória című kislányom akkor igencsak megelőzte a korát... de ő sem arra és úgy használja a gépet, ahogy szeetném - sic(!)
A heterogén összetétel miatt differenciált csoportmunkát kellett alkalmazniuk. Komplex internetes feladatkészítés, keresőoldalak bemutatása, online adatbázisokra való figyelemfelhívás volt a cél.

Csak megjegyezte, hogy néhány alsó-felsőtagozat határán lévő gyerek már simán kicselezi a szülőket megnyugtatü védelmi programokat... (pff neki - méghogy nem értenek a számítógéphez... mondtuk Péterrel úgy másfél órája.... dehogyisnem! Egészen addig, míg érdekük/érdeklődésük úgy diktálja...)

3. évfolyamosok oldal-látogatottsága:
1. játék
2. zene
3. e-mail
4. közösségi oldalak
5. chat
6. kvíz
7. mozi
8. film
9. lexikon

Minél kisebb korban célszerű volna elkezdeni a gyerekek biztonságos internet-használatra nevelését.
Ehhez természetesen a tanároknak is fejlődniük szükséges. Módosítani kell hozzá a helyi pedagógiai programot, illetőleg a szülői értekezleteken kell a szülők figyelmét felhívni a létező veszélyekre.

"Konnektivizmus tanszék II."
A konnektivizmus tapasztalatainak hatása a pedagógusképzésben - Forgó Sándor - Racskó Réka

Milyen eszközöket használnak a világon leginkább az emberek? 1. hely: Twitter, ezt követi: YouTube, Google Docs, Delicious, Slideshare, Skype, stb.
Szót ejtett az előadó a tanári mesterség webkettes kompetenciáiról=gyök2:-))
Az identitásunkat elég nehéz átírni, de hát a net már csak ilyen, ezen felül még új kompetenciákat is igényel. Nem árt, ha tanár is ismeri a címkézést, mi több: használja is, ismeri és használja a közösségi oldalakat, kiaknázza az abban rejlő lehetőségeket.
Hol is tartunk? kérdi az előadó... kommentek, letöltés helyett feltöltés, online munkavégzés, kivonatolás, reflexióü, önálló alkotás... no ez lenne a jövő.
Szerinte sok diák "alapból" rendelkezik ezekkel a készségekkel/képességekkel... (no comment - szerző)

100 fős mintán a következő eredményeket kapták:
"napjaink problémája nem az, hogy a kívánt információ létezik, hanem az, hogy képesek vagyunk-e megtalálni és okosan használni (Magyar Gábor)
A pedagógusképzésben is paradigmaváltás szükséges, kellenek a szakmai tudás mellett egyéb IKT kompetenciák is.
Attitűd, viselkedésbeli jellemzőiknek is változáson kell átmenniük.
A kutatást egy fél éves tematikus kurzus előzte meg, majd a végén töltették ki a kérdőíveket.
Előzetes hipotézisek: a hallgatók többsége már min. 5 éve internetfelhasználó, motiváltak lesznek, s a hálüzatalapú oktatás tetszeni fog a hallgatóknak.
Cél: az eredmények további kutatások kiindulópontjai lehetnek...

Ollé Jánostól egy idézet: Létezik olyan tanár, akinek az iskolában is természetes a web2-es eszközök használata? Csak remélni merjük, hogy egyre több...
Felmérték az előzetes tudásszintet, s hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe.
A tanulás mai forrásai: az ismereteknek egyre inkább nem az iskolapad az elsődleges forrása.
Kitől sajátította el a web2-es alkalmazásokhoz szükséges ismereteket? - magamtól - mondják a legtöbben, s szinte senki sem jelölte meg, hogy szülőtől...
(Ebből mit kellene leszűrjünk??? Se tanár, se szülő, csak az internet, s saját maga... van még mit fejlődni?!?)


Nemsokára következik Fodorné Tóth Krisztina, magyarhangja: én... Már most elmondható, hogy a tartalom gazdag, alapos, érdekes:-))
(Megvolt... remélem nem égettelek le nagyon Kriszti... )

A következő előadó beszélt többek közt a CSCL rendszerekről is 3 példát hozott. Az 1. nem használható semmire:-) (egyértelmű kuncogás a teremben)
 Ezek szerint a másik kettő kicsikét jobban használható? A választ az imént megkaptam: használhatóság tekintetében nincs különbség a három közt:-) (Remélem, ez csak elszólás...:-))))
Nagyon tetszett az a megállapítás, hogy mitől lesznek együttműködőek azok, akik az interaktivitásra alkalmas eszközöket használják: hát ha motiváltak... (itt van a dakszli elhantolva)
Komolyra fordítva a szót:
A számítógépes interakciót is meg kell tervezni, s feltétlenül támogatnia kell a közösségi funkciót. A közösségi funkción belül a kultúra is fontos tényező (ami a környezet része).
Az újfajta interakciók csak a résztvevők együttes akaratával jöhetnek létre.A kulturális különbségek is fontosak lehetnek, hiszen akár egy országon belül is akadhatnak ebben is eltérések.
A CSCL-rendszerek használhatósága:
- a tanulási célokkal egységes keretben lehetne vizsgálni (szoftver-használhatóság és a pedagógia összehangolása, közösségi funkció)
- mérésre (soka kérdőíves eredmény, kevés a mért adat; együttműködés közbeni mérés kevés; szabad szöveges mérések összehasonlíthatósága)
- lehetne használni a használhatóság már kidolgozott metrikáit. (át kell gondolni, hogy a tanulás metrikáit hogyan lehet ezzel összehangolni)