Mostanában nem jeleskedem újabb és újabb bejegyzésekkel. Az elmúlt héten bemutató osztályfőnöki órát tartottam egyetemistáknak. Sokat töprengtem, milyen témát keressek, nem akartam sem túl sematikus, sem pedig túl irányított órát tartani.
Adta magát a téma: Facebook. Annál is inkább, mert a Social Network c. film, mely Mark Zuckerberg eddigi "ténykedését" vitte mozivászonra, 8 Oscar-jelölést tudhat magáénak, s azért is, mert már tavalyi kutatási eredményeink alapján is több órát töltenek online csevegéssel gyermekeink.
Az nyilvánvaló volt, hogy némi moderálásra szükség lesz, ha el szeretnék jutni A-ból B-be.
Megvolt tehát a stratégia, várakozással gondoltam az órára, milyen vélemények, hozzászólások fognak elhangzani.
A felütés az volt, hogy létezik egy 2004-től működő sikeres vállalkozás, mely talán egyedülálló módon behálózza az egész világot, s melynek tagjai 8-tól 88 éves korúak, bár a fiatalabb korosztály a dominánsabb. Természetesen azonnal kitalálták, miről van szó (okosak).
Minthogy a témát eleve 2 tanórásra terveztem, most még csak az első "felvonásról" tudok beszámolni, azaz: miért olyan népszerű, mi állhat mögötte, vannak-e veszélyei, lehet-e függni tőle...
Azt nem utasították el, hogy függőségbe lehet tőle kerülni, de sokan számoltak be arról is, hogy "minden csoda 3 napig tart", azaz sokan észrevették már ennek a jeleit, s akár egyik napról a másikra is, de képesek voltak függetlenedni a Facebook-tól. Többen meséltek arról is, hogy már nem trendi minden buliból arról beszámolni, hogy milyen jó, illetőleg arról, hogy ciki időnként, hogy valaki minden hülyeségről apróra beszámol, olyasmikről is, amik a világon senkit sem érdekelnek.
Szerintük elindulóban van egy folyamat - bár még mindig az az "ember", akinek van profilja a "fészen" -, melynek az a lényege, sikk nem Facebook-ozni. (Bárcsak egyre több ilyen gyerek lenne - sic!)
Számomra is meglepő volt, hogy több tanítványom nehezményezte, hogy már kisebb testvéreik, unokatestvéreik is számítógépeznek ahelyett, hogy kimennének az udvarra, bicikliznének, stb. Némiképp mulatságos volt azt hallani, hogy pl. "Amikor én gyerek voltam, engem nem engedtek este tv-t nézni, nem számítógépezhettem." "Nekünk gyerekként még eszünkbe se jutott, hogy a gép előtt kockuljunk, vagy idióta sorozatokat bámuljunk, koriztunk meg fociztunk." "Ezek a mai gyerekek már azt sem tudják, hogy a szobán kívül milyen az élet." (Nocsak! Generációs konfliktusok kialakulóban:-)
Ezzel összefüggésben többen megemlítették (11.-es az osztályom), hogy a mostani 9.-esek érdektelenek, neveletlenek, buták, s hogy állandóan a Facebook-on lógnak, még mobilról is, ami már-már nevetséges. Sokan kiemelték, hogy a "kicsik" (lásd: 9.-esek) már éjszakai bulikba járnak, ami az ő idejükben (!) még elképzelhetetlen volt, hogy pl. az elhíresült szórakozóhelyen is javarészt 13-14 évesek voltak...
Eljutottunk az adatok kezeléséhez, az adatbiztonsághoz is. Meglepett, hogy többen beszámoltak arról, hogy voltak kezdeményezések arra nézvést, hogy aki nem adta meg a telefonszámát, különböző praktikákkal, de mégiscsak megszerezzék.
Önkritikát gyakorolva néhányan bevallották, hogy meg is adták, amit utólag bánnak nagyon, de ugye a tanulópénz...
Volt egy megjegyzés arra vonatkozóan is, hogy akad-e valaki, aki elolvasta az adatvédelmi és egyéb szerződéses feltételeket, avagy egyszerűen ráklikkelt, hogy ok, elfogadom. (Sajnos senki sem - habár valljuk be, felnőttként sem olvassuk el az összes általunk aláírt szerződés minden alpontját...)
Tudom: nem szabad általánosítani. Valahogy az óra végére az a megnyugtató érzésem támadt, hogy nagyot fejlődtek a "gyerekeim" az utóbbi 1 évben. Ugyan még mindig az az általános, hogy nagyon sokat unatkoznak, s erre igazán jó megoldás a Facebook-on található alkalmazások, játékok javarésze, de már kezdenek leszakadni róla, már nem napi 24 órában fontos a jelenlét. Tényleg minden csoda 3 napig tart??? Remélem...
Ahogy azt is, hogy egyszercsak rájönnek, hogy unalom ellen vannak más megoldások is, nem csupán egy közösségi oldal.
Érdekes módon véleményüket némileg az is alakította, hogy a Social Network c. filmben nem igazán hízelgő képet festenek a tulajdonos jelleméről, az ügyeskedésnek ez a fajtája jellemzően nem tetszik nekik. Még akkor sem, ha pontosan tudják, hogy ez a siker eléréshez vezető egyik lehetséges út... (No comment.)
A képet többen említették, mint egy jellemző fotót... Íme!
Kicsit paranoiás a poszt, mint általában :-), de ettől eltekintve nagyon érdekes és tanulságos, amit írsz. Várom a folytatást...
VálaszTörlésHol ebben a paranoia? Ha valaki mondjuk azt mondaná, hogy a Facebook vagy különösen a Twitter felesleges, akkor az paranoiás? Vagy mégis mire gondol?
VálaszTörlésFrobben! Kifejtenéd bővebben miben áll a paranoiám?
VálaszTörlésCsak egy megjegyzés, ami kimaradt az anyagból: "A kedvencem az, amikor valaki - hetente változó fényképekkel - illusztrálja, kivel van épp kapcsolatban." S egy másik: "Az a jó arc, akinek 700 ismerőse van, de jó ha 30-at fel tud sorolni."
Hú, ennek a szónak nincs ám ekkora jelentősége. Csak viccnek szántam, mert úgy éreztem (korábbi posztok és pl. Judit-féle fb bejegyzések alapján), hogy Judit jobban "tart" a Facebook-tól, mint amennyire kellene, de lehet hogy tévedek.
VálaszTörlésRendben, akkor nincs benne paranoia, tévedtem.
Hogy kinek mi felesleges, az meglehetősen szubjektív dolog. Erről most az a klasszikus jut eszembe, hogy a számítógép kiváló megoldást nyújt számtalan olyan problémára, ami a számítógép nélkül nem is lenne probléma.
Nem megbántódtam, komolyan érdekelt, miért gondoltad...
VálaszTörlésValóban: a számítógép legalább akkora probléma, mint volt anno a tv...
A Facebook-tól talán nem is annyira tartok, mint világosan látom, mennyi időt töltenek el olyasmivel, ami helyett akár beszélgethetnének is egymással - hogy mást ne mondjak. Talán azért haragszom rá ennyire, mert úgy egy éve már minden nap azt látom a suliban, hogy áll egy csapat gyerek egymás mellett a folyosón, s mindegyik kezében ott a mobil, "tolják" a "fészen".. Egy szó nem sok, annyi nem hangzik el egymás közt. Pedig talán a "kőkorszaki" kommunikáció ideje még nem járt le... vagy igen???
Tudja, a paranoias szonak eléggé más a jelentése, szerintem nem vicces.
VálaszTörlés"Hogy kinek mi felesleges, az meglehetősen szubjektív dolog." Pontosan. Tehát ha például valaki az említetteket feleslegesnek gondolja, még nem paranoiás.
Kedves Péter: bármilyen hihetetlen is, tisztában vagyok az általam használt szavak jelentésével.
VálaszTörlésHogy kinek mi a vicces, az pedig humorérzék kérdése.
Judit, az az igazság, hogy nagyon csalódtam volna, ha egy ilyen dolog miatt megbántódsz.
VálaszTörlésA válaszoddal kapcsolatban azt gondolom, hogy a tv nem anno volt probléma... az most is probléma, sokkal nagyobb, mint a számítógép, vagy a "fész" - hogy miért gondolom így, azt majd egyszer egy kávé mellett elmesélem.
Webes ismeretségünk elején említettem neked, hogy nagyon nagyra tartom, amit csinálsz és azt gondolom, hogy hihetetlenül nagy szükség lenne sok olyan pedagógusra még, mint Te. Ez az érzésem azóta csak fokozódott :)
Ugyanakkor azt is mondtam már, hogy több "webes megnyilvánulásodon" (fórum, blog, facebook - mert ugye azt is használsz) is azt éreztem, hogy az indokoltnál egy kicsit szorongóbb, egy kicsit borúlátóbb vagy. De persze lehet, hogy neked van igazad, csak bennem egy ilyen érzés van, ennyi.
És megmondom őszintén, hogy az egész igazán nem ér ennyi energiát, mint amennyit pl. ebbe a válaszba feccöltem hajnali 3-kor, ahelyett, hogy végre aludnék, de ezt tekintsd egy munkád előtti kalapemelésnek. Mert alapvetően nem a "paranoián" volt ám a hangsúly, amire úgy ráugrottatok, hanem azon, hogy "nagyon érdekes és tanulságos, amit írsz". És írj még sok ilyet és végezz még sok-sok felmérést a diákjaid körében, és beszélgess velük sokat, és tereld őket abba az irányba, amiről Te azt gondolod, hogy helyes. Mert az a helyes!
Azért én megköszönöm, hogy "messze még a hajnal, 3 óra 20"-kor még "nálam" jártál:-)
VálaszTörlésAz ötlet Judittól szuper. Péter lovagiassága utolérhetetlen. Robitól beszereztem a hét klasszikus gondolatát. Köszi.
VálaszTörlés