Tenegen - TC05A02

Elolvastam a feladatot... be kell valljam, első "blikkre" nem igazán éreztem, honnan indultam, s hová jutottam... hogy jutottam-e egyáltalán valahová... Valahogy az a szörnyű érzés motoszkál bennem, hogy rengeteg lehetőséget kaptam, rengeteg ötlet, módszer, program létezik. Csak egyiket sem tanultam meg profin használni.

Kicsit kapkodva, de igyekeztem megoldani a feladatokat... vannak azonban kétségeim...

Az e-portfólió... valójában elég nehezen értettem meg, mitől más ez, mint egy önéletrajz... s mi szerepe van annak, hogy elkészítsem, hisz' itt csupán egy hallgató, tanuló, diák voltam/vagyok. Aztán rájöttem, hogy ez is egyfajta jártasságot ad olyasvalamiben, amiről eddig tudomásom sem volt. No onnantól kicsit lelkesebben szerkesztgettem...

"Sorold fel digitális termékeidet!" - Az elején, amikor tavaly ősz táján elkezdtem ezt a kurzust, nem hittem volna, hogy nekem ilyenem is lesz.. Készítettem egy drogprevenciós pps-t, aztán egy másikat, különféle veszélyekről, amelyek a diákokat veszélyeztetik. Azután következett a moodle-tananyag, amiben szintén van egy saját készítésű pps a kreativitásról. Talán a Power Point volt az a program, amibe -  miután rájöttem a használatára - kicsit bele is szerettem. Szerintem ez olyan genetikai szőkéknek való, mint amilyen én vagyok... (Genetikai szőke kombinálva digitális dínóval - szép képzavar)

SLOOP... Őrült jó ötlet... hogy teret fog-e nyerni, abban azért nem volnék biztos. Lehet, hogy csak a született szkepticizmus mondatja velem, de érzek a dologban némi utópisztikus feelinget..

Ugyan a Linux sikere elővetíti, hogy egy nyílt, nem tőke- és profitorientált vállalkozás sikeres lehet... a Wikipédiáról is megállapították több helyütt, hogy megállja a helyét a nyomtatott lexikonokkal összehasonlítva is.

A legnagyobb buktatót ott érzem, hogy lehet-e folyamatosan frissülő tananyagelemekkel életben tartani egy hatalmas adatbázist... lesz-e ehhez elég lendület, energia, hozzáértő és lelkes csapat?

Amióta elkészítettem a moodle-ban a tananyagomat, azóta van némi sejtésem arról, mennyi munka, idő, ötlet kell, hogy megvalósulhasson.

Negatív érzéseim talán még abból is fakadnak, hogy az SDT-be milliárdokat fektettek, mégsem lett használható adatbázis belőle:-(

Mégis szeretném, ha ezügyben nem lenne igazam...

Az e-learning tananyag...

Az csak egy tényező, hogy minden fent van az Interneten. Csakhogy ahhoz kell tapasztalat, tudás, hogy ezeket az anyagokat úgy csoportosítsuk, ahogy szükségünk van rá. Nem jelentéktelen itt a tanár/tutor (nevezzük bárhogyan) személye, hiszen ő a vezérfonal, amivel a rengetegben tájékozódni lehet.

Talán ezért is tetszett az Alomvilag.hu elképzelése: azok alkossák meg az utánuk jövők tananyagát, akik nem is olyan régen még maguk is diákok voltak - ők ugyanis még emlékeznek arra, mit szerettek, mit nem. Pluszban viszont vannak már arra nézvést tapasztalataik, mi az, amit át akarnak, amit át kell adniuk. A hogyan kérdése pedig már fel sem merül szinte, mert a generációs szakadék nem áll fenn úgy, ahogy egy hagyományos tanár-diák kapcsolatban...

A tananyagelem...

Úgy vélem, hogy az a tény, én mit gondolok, s mi lesz mondjuk  20 év múlva a  valóság, akár merőben el is térhet egymástól. Nekem még mindig a könyv az, ami egyfajta sztereotípiaként a tudás, az irodalom, a műveltség forrása. Imádom az illatát, jó bebújni egy fázós estén az ágyba egy jó könyv társaságában... Erre lehet mondani, hogy egy laptop éppúgy ágyba vihető - én már nem változom. Elfogadtam a számítógépet, mint lehetséges információforrást, az internetet mint a lehetőségek széles tárházát...

Elképzelni persze tudom - ahogy a már sokat idézett 8 éves lánykámon is látom -, hogy akár már pár év múlva is egészen másképp fognak kinézni az osztálytermek, ha még lesznek olyanok...

Amikor késő ősszel a kérdőív kitöltésekor beszélgettem erről saját diákjaimmal, az ő elképzeléseikbe még nem fért bele, hogy különböző gondolat- tudásmorzsákat maguk keressenek, avagy önszántukból, saját belső késztetésből részt vegyenek egy olyan online kurzuson, ahol nincs kötelező dolgozatírás, ahol nem egyfajta hajcsár szerepet tölt be a tanár...

A dolog gyökere talán valahol a motivációban rejlik...

Mindettől függetlenül elképesztően haladó/jó/fantáziadús ötletnek érzem ezeket a kezdeményezéseket, hogy szabad légkörben lehet együttműködni hasonló területen dolgozó emberekkel - lásd Tenegen - ahol a szakmai kapcsolatokon kívül emberi kapcsolataim is alakultak... De ha csupán a tudáscseréről beszélünk, már akkor is megérné... Azt hiszem maximális drukkere vagyok ennek az ötletnek!