Gyermekeink bilincsben

Kissé elkésve, de egy, a júliusi Interpress Magazinban megjelent cikkből idéznék részleteket... Szerzője - Horváth Balázs - időnként meglepő következtetésekre jut...

"Csakhogy már régen bebizonyították, hogy a megtanult anyagnak a 75%-át öt év alatt az eminensek is garantáltan elfelejtik, így nem világos, igazából mit is nevezünk eredménynek. A felejtést?"

Csak csendesen jegyzem meg: a maradék 25% legalább a fejünkben marad... Ám ha semmit sem tanulunk, annak a végeredménye is egy büdös nagy nulla lesz...

De haladjunk tovább:

"Ami pedig az irodalomoktatást illeti: a gyerekeknek olyan művek hadáról kell betanulniuk irodalomtudósok leírt gondolatait, amelyeket a tanterv szerint nem is kell elolvasni, mert bevallottan nincs rá idő. Ez olyan, mintha a rajzórán olyan festményekről kellene beszélnünk, amelyeket még fényképről sem láttunk soha."

Minden tiszteletem mellett: Kedves Horváth Balázs! Ezt hol hallotta? Félévente 1 árva kötelező olvasmány nem hiszem, hogy művek hadának számítana...:-( Azt persze magyar szakosként én sem vitattam sosem, hogy aktualizálni kellene a kötelező olvasmányokat, hiszen a kutya ugat, a karaván halad...

De nézzük a többi állítást is: 

"Fura az is, ahogy a különféle intelligenciákra tekintünk. Akinek a matematikai-logikai intelligenciája kimagasló, az az "okos" gyerek. Akinél a nyelvi intelligencia dominál, annak már csak "jó a nyelvérzéke". "Az érzelmi intelligenciát már nem is tartjuk méltónak arra, hogy iskolában mondjuk ki a nevét."

Ezzel sajnos egyet kell értsek... valóban, a mai iskolában azt tekintik összességében jó képességűnek, aki jó matekból... S az érzelmi intelligencia sem "tétel", nem tekinthető léte vagy nemléte befolyásoló tényezőnek... 

A következő, kicsit hosszabban idézett kísérlet nekem azonban tetszik, bár legjobb tudomásom szerint hasonlóval próbálkoznak egy budapesti középiskolában is - sajnos mérsékelt sikerrel...:-(

"Alexander Sutherland Neill könyvében bemutatja saját kísérleti intézményét, amely 1921 óta sikeresen működik Angliában. Neill olyan problémás gyerekeket fogadott tanítványaivá, akiket addigra a környék összes iskolájából eltanácsoltak. Kiválasztott közülük néhányat, hogy a pszichoanalízis módszerével kezelje őket, és ezek csakhamar meg is gyógyultak. Legnagyobb meglepetésére viszont azok is felhagytak lassan aszociális viselkedésükkel, akik nem részesültek kezelésben. E meglepő javulás a neilli iskola egy sajátos szabályának volt köszönhető, nevezetesen: a tanórák látogatása nem volt kötelező. Így a gyerekekből lassan kikopott az addig felhalmozott gyűlölet és keserűség a tanulás és a felnőttek iránt, elhalványultak a kudarcélmények, és hetek vagy hónapok kihagyása után újra megjelentek az órákon. Ha nem akartak, nem jártak, akkor saját lehetőségeikhez mérten felkészülten kellett megjelenniük, mert különben a többi tanulót akadályozták volna a haladásban. Ez pedig itt nem megengedhető. Mindenkinek joga van nem járni órára, mert ezzel nem bánt senkit, de nincs joga a többieket visszavetni, mert nekik is vannak jogaik."

Azért arra borzasztóan kíváncsi volnék, hogy saját tanítványaim közül hányan látogatnák az iskolát ha épp nem volna kötelező. Lehet, hogy magam is meglepődnék az eredményen... Azt még nem tudom ugyan pozitívan, vagy épp negatívan... 

"Ne féltsük az általános műveltséget sem. Ezt a szót véleményem szerint olyanok találták ki, akiket soha semmi nem érdekelt igazán, és e hiányt kompenzálandó összegyűjtötték maguknak az aktuálisan fontosnak tűnő tudományok listáját, majd ezt kötelezővé tették mindenki számára, aki azt kívánta, hogy leereszkedjenek hozzá. Persze egyik ember ezt tartja nélkülözhetetlennek, a másik azt, de az általános műveltség körét végül azok ítélete alapján határozták meg, akik a leghangosabbak voltak. Mivel a biológusok csendes emberek, az élet tudománya sosem került be ebbe a körbe, és valószínűleg nem is fog."

Ajjj... el vagyok tévedve... Egészen eddig azt hittem, az általános műveltség feltételezi, hogy az összes tudományterület alapismeretei a birtokunkban vannak... Úgymint: irodalom, történelem, biológia, fizika, matematika, földrajz - nem sorolom tovább....

Ám idéznék egy nálam okosabb szerzőt e témában:

"A term.-i, gazdasági, társ.-i, az emberre, a tud.-ra, a technikára, a művészetekre, a magatartásra vonatkozó kultúra alapjainak az ember érték eiben, => motiváció iban, tevékenység ében megnyilvánuló rendszere. Jellemzői: a kultúra minden lényeges területét felöleli, összhangba rendezi; mindenki számára lényeges és szükséges; az => iskolázottság ált., kötelező szintjéhez kapcsolódik; az általános képzés és a szakképzés , a további (ön) => művelődés közös tartalmi feltételeit foglalja magában. Az általános műveltség korszakonként különböző tartalmú, rendszerű, színvonalú. Függvénye az adott társ., gazdaság, pol.-i rendszer, kultúra fejlettségének, az iskolarendszer működésének, ezért a tört. során nagy változásokon ment keresztül."

Prohászka L.: Az oktatás elmélete. Bp. 1937.; 

S álljon itt egy teljesen más megközelítés is:

"A műveltségi javaknak az a rétege, az az állománya, amelyet egy társadalom adott fejlettségi szintjén általában megkíván ahhoz, hogy az emberek a társadalmi érintke- zésben, a munkában feladataiknak meg tudjanak felelni. Az általános műveltség fogalma, tartalma, társadalmi funkciója mindig az adott társadalmi szerkezet tartozéka és éppen ezért a történelmi fejlődés során alapvető változásokon ment keresztül." (Dr. Poór Ferenc)

No de tételezzük fel, hogy semmit sem kell megtanulniuk a jövő generáció tagjainak... Az mégis hová vezet? Eszembe jutott egy film... Idiocracy = A hülyék paradicsoma...

"Számomra mind közül az a gondolat a legnyugtalanítóbb, hogy ha a gyerekeknek ilyen mértékben átengedjük a választás jogát, vajon megfelelő arányban választják-e majd a gazdaság számára szükséges szakmákat? Más szóval lesz-e elég mérnök, orvos, cipész és parasztgazda, vagy éppen nem lesz-e belőlük túl sok?"

Mintha mai napság is arról olvasnék, hogy túlképzés van bizonyos szakmacsoportokban, s alulképzés megint más foglalkozások vonatkozásában... Most sem mondja meg senki a 8. osztályt végzett tanulóknak, hogy nos kérem, akkor ebből az osztályból 5-en mennek autószerelőnek, 2-en közgazdásznak, 10-en ápolónőnek, mert ugye abból hiány van... 

S a cikk vége felé egy nagyon igaz mondat:

"Az oktatás válságban van, ezt mindenki látja. Kétségbeesetten kapkodunk fűhöz-fához, összevonjuk a tárgyakat egységes természettudománnyá, csökkentjük az órazsámokat, a gyerekek valahogy mégis egyre jobban leterheltek, egyre kevesebbet tudnak és egyre kezelhetetlenebbek."

Hm... akkor  a legvégére marad egy szakállas vicc: Az ősember fia jön haza az iskolából. Lóg az orra, nem mer az apja szemébe nézni. A család faggatni kezdi: mi történt fiam? A gyerek válaszol: megbuktam történelemből. Mire az apa elbődül: abból a fél oldalból???