Ex-magyarszakosként már évekkel ezelőtt azon siránkoztam, mennyire nem olvasnak a gyerekek. (Ez alól sajnos a sajátom sem kivétel...)
A 2010 áprilisi kutatás olvasással kapcsolatos kérdései sajnálatos módon megerősítettek abban a hitemben, hogy "lehet még lejjebb menni". Lehet ezerszám találni olyan tizenéveseket, akik évente egyetlen könyvet sem olvasnak el, mi több (!) saját tanítványaim közül sokan mondták el az interjúk során, hogy életükben egyetlen könyvet sem olvastak végig, s erre még büszkék is:-(
Tudom, akarom hinni, hogy nem ez az általános. Ehelyt, s sok más fórumon elmondtam már azt a kevéssé népszerű tézisemet, hogy ha ma volnék diák, a mai kötelező irodalmat maximum arra használnám, hogy a billegő asztallábat kitámasszam egy-egy megfelelő méretű kötettel. Ámde nem vagyok mai diák, már-már idejétmúlt, szavatossági idejét vesztett gyártmány vagyok - ezeket én olvasom.
Ami miatt most mégis ismét ezzel kapcsolatban írok, az a következő:
Szívemből kívánom, hogy a trend igaz legyen, s az olvasás ismét kerüljön vissza az őt megillető helyre.
"Gergely hangsúlyozta, úgy tűnik, megállt a könyvet egyáltalán nem olvasók arányának növekedése: a 2005-ös 60 százalékról 49-re esett vissza."
Igaz, még ez a szám is magas - nekem - de a tendencia mindenképp örvendetes.
"Egyelőre a hagyományos formátumokat nem fenyegeti veszély, alig néhányan szeretnék számítógépen, illetve e-book-olvasón lapozni a könyveket."
Ez a mondat azért kicsit elszomorított: egyfelől azért, mert pontosan a fiatalok azok, akik keveset olvasnak, másfelől azért, mert sokan nem is ismerik az e-book olvasókat.
((Csak dupla zárójelben jegyzem meg mindazoknak, akiket érdekel, hogy már van ezzel kapcsolatos oldal nem is egy, ám én egyet szeretnék a figyelmükbe ajánlani:
A dolog újszerűsége, a kütyü számítógéphez való hasonlatossága pedig érzésem szerint a fiatalok közül sokakat visszavezethet az írott szó varázsának megszeretéséhez, netán előbb megismeréséhez.
Mert egy dolog a felmérés kapcsán kiderült számomra: sok diák azért nem olvas, mert soha, senki nem adott egyetlen olyan könyvet, nem ajánlott egyetlen könyvcímet sem, ami őt érdekelte volna, ami lekötötte volna a figyelmét, alternatívaként szolgálhatott volna ebben a bulvárzűrzavarban...
Passzol ide? (ha nem, úgyis jó) Uff... én szóltam...
P.S. Ritka, ámde annál értékesebb sikerélményeim közé tartozik, hogy már 10 felett van azon tanítványaim száma, akik elolvasták Jodi Picoult 19 perc-ét, s továbbajánlották... Mire jó egy ex-marketinges:-))) A legjobb ugye a szájhagyomány...
A szájhagyománnyal aligha lehet versenyezni, akkor ezt kéne erősíteni:-))
VálaszTörlésDebrecenben Ollé Jánostól hallottam: "...bárcsak a jó gyakorlatok terjednének úgy, mint a kifogások..."
Na, akkor én is elolvasom :)!
VálaszTörlésEmlékeztem, hogy volt itt egy ilyen bejegyzés, visszakeresgéltem...
VálaszTörlésSzóval: a leánykám itt mellettem épp most olvassa élete második "igazi" könyvének utolsó fejezetét. Tekintettel arra, hogy tavaly ilyenkor még kb. az "al-ma", "ma-ma" szinten járt olvasásból :) , ez eléggé jó eredmény. Tanulságképpen: a jelenleg bújt "mű" A Spiderwick krónika első könyve. Az előző a Rosszcsont Peti első része volt, karácsonykor. Rengeteg jó gyerekkönyv van, amelyek "etetik magukat", hatalmas az ember felelőssége abban, hogy mit ajánl. Nem tudom, a mai szülők mekkora részének van ideje, kedve, energiája tájékozódni. Én, az örök gyerek most igazoltan olvasom halomra a gyerek-és ifjúsági könyveket, de biztos vagyok benne, hogy nem mindenki élvezi úgy ezt, mint én. Ha pedig - ilyen picinél főleg - a szülő nem tájékozott az elérhető irodalomban, akkor a gyerek talán valóban sosem találkozik olyan könyvvel, amit örömmel elolvas. Mert hát ugye minél később jönne el ez az idő, annál nehezebb, hiszen a nagyobbaknak szóló történetek egyre komplexebbek, nyelvileg is, és aki nem rutinos olvasó, hamar meg fogja unni az "erőlködést" egy könyv miatt. Az elején kell minden eszközzel megpróbálni könyvbe bűvölni, én azt mondom (ezért is hiányolom még mindig azt a fajta magyar gyerekirodalmat, ami igazán kezdő olvasóknak szól, kis alakú, nagybetűs, rövid fejezetekből álló, de igazi "regényeket", ebből leginkább külföldi szerzőktől valók vannak).
Uff, kéretik ide is gondolni egy indiánt :)