Erre a cikkre pedig már reagálni sem egyszerű...
"Aki az osztálypénz megszavazásától tartózkodik, az a többségi döntéssel szemben tehetetlen. Választhat, hogy gyereke kimarad az iskolai programokból, vagy erőn felül is befizeti a megszavazott összeget."
"Kulturális rendezvény, úszóbérlet, fénymásolás, kirándulás, állagmegőrzés és még számtalan címen szedhetnek pénzt az osztályok, az iskolák."
Úgy gondolom, mi pedagógusok, az iskoláink igencsak örvendenének, ha nem kellene osztálypénzt szedni, ha csak úgy, egyszerűen fénymásolhatnánk a dolgozatokat, a segédanyagokat, elvihetnénk a gyerekeket "országjárni", világot látni. Az iskolák - alighanem tekintet nélkül arra, hogy önkormányzati vagy fővárosi fenntartásúak - már évek óta szenvednek forráshiánytól. Az idei évkezdés szinte mindenkinek további megszorításokkal járt, 10-15%-os működési költségcsökkentést jelentettek be a fenntartók. Ez már-már a létünket veszélyezteti, nemhogy kiállításra, színházba el tudnánk vinni iskolai keretből a gyerekeket.
Azzal pedig talán mindenki egyetért, hogy egy közösséget a közös programok tesznek jobbá... tehát: akármelyik ujjamat harapom, mindegyik fáj....
Szülőként jómagam is szorgalmasan fizetem az osztálypénzt, a "papírpénzt", s még sok egyebet... Aztán amikor hallom, hogy bizonyos állami cégektől milliárdokat talicskáznak ki, megértem, miért kell ezt nekünk, szülőknek finanszírozni...
"A házirend nem tartalmazhat olyan szabályokat, amelyek nem kötelezőek, nem csak azért, mert ezt a közoktatási törvény nem engedi, hanem azért sem, mert ezzel az iskola megtéveszti a tanulókat. Az osztálypénz szedése, a ballagási vagy ünneplő ruha vásárlása, és más, a szülőkre nézve anyagi kiadást jelentő előírás nem lehet kötelező érvényű eleme a házirendnek."
Ez a szabály is minden érintett számára ismerősen cseng. Még egyet is értenék vele, ha nem látnám, hogy öltöznek fel a gyerekek mondjuk október 6-án az ünnepségre... Azt hiszem, már öreg vagyok, s talán ortodox is... Ezért hát bizony előírom a tanítványaimnak, hogy fekete szoknya/nadrág, matrózblúz/fehér ing. Ők pedig nem értik, miért van erre szükség.
Egészen máshonnan hozok példát: dolgoztam nem tanárként is. A cég még a hétköznapi viseletet is szabályozta, hiszen az image fontos volt számára. Legjobb tudomásom szerint azok, akik ügyfelekkel találkoznak, majdnem mindegy milyen területen, kénytelenek a dresscode-ot betartani, mert ha nem teszik, kereshetnek más munkahelyet.
Ebből következően a dolog más megvilágításból is magyarázhatóvá lényegül... ez egyfajta felkészítés az életre. Nem csupán a tisztelet megadása egy-egy eseményen való részvétel kapcsán... 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése