Megint olvastam... elgondolkodtam...
"Osztályfőnöki hatalom, tekintély nélkül"
"A rendszerváltás után igazi identitásválságba került ez az intézmény. A Nemzeti Alaptantervben is ennek az elbizonytalanodásnak a jelei látszottak, sőt, már az 1995-ös törvény gyakorlatilag fakultatívvá tette ez a szerepet és a hozzá kapcsolódó osztályfőnöki órát is. Mégis a gyakorlat azt mutatja, hogy szinte minden iskola megőrizte ezt az intézményt, és általában heti egy órában az órarendben is megmaradt a helye."
"Az biztos, hogy az osztályfőnök továbbra is az iskola jokere, feladatkörébe szinte minden belefér. Épp ezért teljesen parttalan, bizonytalan, megfoghatatlan, mit is kéne valójában tennie. Megmaradt az ügyviteli szerep: ő az, akinek kézben kell tartania az adminisztációt - információs társadalom ide vagy oda, az iskolák túlnyomó többségében az osztályfőnök hetente kézzel írja végig a naplóban az órarendet. Ő kezeli az igazolásokat is, jelent és feljelent, ha kell. Az osztályfőnök hatáskörébe tartozik általában mindenféle programszervezés is: iskolai műsorok, ünnepélyek, megemlékezések, színházlátogatás, múzeumi vezetés, erdei iskola, osztálykirándulások stb. Bár az oktatási struktúrában megjelentek újabb tantárgyak is, azért a gyakorlatban az osztályfőnök maradt az, akinek a rázósabb társadalmi kérdéseket tisztáznia kéne, szexuális felvilágosítást kéne tartania, állampolgárrá, tudatos fogyasztóvá nevelnie. És a szülőkkel a kapcsolatot tartania, személyre szabott figyelemmel kísérnie és segítenie a szociális hátrányoktól szenvedőket."
"Nem meglepő, hogy mindez könnyen vergődéssé válik, különösen, ha számításba vesszük a pedagógus szerep általános presztízsvesztését. Míg 10-15 éve elképzelhetetlen lett volna, hogy pedagógusnapon akár egy tanár is virág nélkül menjen haza, addig - személyes tapasztalat - most már simán megesik, hogy még az osztályfőnök se kap a ballagáson az osztályától egy szál virágot se. Azt a vívmányt talán említeni is szomorú, hogy néhány éve egy határozat megemelte az osztályfőnöki bérezést bruttó 6 ezerről immáron bruttó 9 ezerre.
Az osztályfőnöki szerep értelmezése most olyan, mint egy torz apáé: megvan még némi hatalma, de már nincs hozzá tekintélye, jó volna felnézni rá, de ugyanakkor már le is nézzük. A szerep megmaradásának egyetlen esélye és egyúttal legfontosabb feladata ma az volna, ha egyfajta mentálhigiénés tanácsadó szerep felé mozdulna el. Úgy, hogy egyértelművé tesszük, meddig terjed a kompetenciája. Óriási a korosztály igénye a hiteles felnőttmintára, az ilyen értelemben vett tekintélyre, vezetésre. Az osztályfőnöki szerep rangját úgy lehetne visszaadni, ha leválasztjuk róla a hivatalnoki, programszervezői és hasonló feladatokat, és - megfelelő képzési háttérrel - valódi segítő szakmává, egyfajta iskolai szociális munkássá alakítjuk. A főnök-beosztottként definiált felállással ma már nem jutunk sehova."
Gyakorló osztályfőnökként különböző metakommunikációs jelekkel kísértem olvasásomat... Csóválás, bólogatás - vegyesen...
Valóban: már most is van egyfajta pótmama szerepünk, köszönhetően a sok-sok széthullott családnak, az egzisztenciális zuhanórepülésnek köszönhetően.
Valóban: már most is van egyfajta pótmama szerepünk, köszönhetően a sok-sok széthullott családnak, az egzisztenciális zuhanórepülésnek köszönhetően.
Alighanem sok "sorstársam" már rég lemondott arról, hogy az osztályfőnöki tanmenet szerint próbáljon meg végigvinni egy tanévet, hiszen az élet, az évközbeni történések úgyis felül- és átírják a terveket.
Furcsa hozzászokni az "újkori módihoz", hogy a félévente tartott egy-egy szülői értekezleten a szülők csupán 40-60%-a jelenik meg, s minden alkalommal van iskolánként egy-két olyan tévelygő, aki nem tudja, hányadik osztályos a csemetéje...
Meghökkentő az is, hogy sokszor többet tudunk egy-egy tanítványunkról, mint a szülők... meghökkentő? Inkább szomorú...
Legalább ennyire szomorú persze az is, hogy mindezért bruttó 9e Ft a honorárium... (Természetesen ez az összeg iskolánként változhat, tudok olyan osztályfőnökről, aki bruttó 5e Ft-ért végzi a munkáját.)
Ha pénzért végeznénk csupán, rég nem volnának már osztályfőnökök... mutasson nekem bárki olyasvalakit a versenyszférában, aki ennyi munkát ennyi pénzért hajlandó elvégezni...
Naplót, e-naplót, órarendet, anyakönyvet vezetünk, hiányzásokat igazolunk, statisztikákat készítünk (olykor feleslegesen), jegyzőkkel levelezünk, különböző nyilvántartásokat vezetünk, osztályfőnöki jelentéseket körmölünk - s közben igyekszünk az adatrengetegben észrevenni a gyereket. Aki akárhány éves, mégiscsak gyerek.
Időnként azon vesszük észre magunkat, hogy a szülő nem partner... rég nem érdekli, hogy csemetéje beért-e az iskolába, avagy egy dolgozatírás miatt inkább hasfájást szimulál... Igazol lelkétől megválva, s morog, hogy csak 3 naphoz van joga tanévenként...
Időnként azon vesszük észre magunkat, hogy a szülő nem partner... rég nem érdekli, hogy csemetéje beért-e az iskolába, avagy egy dolgozatírás miatt inkább hasfájást szimulál... Igazol lelkétől megválva, s morog, hogy csak 3 naphoz van joga tanévenként...
Válság van... nem csak a gazdaságban.... a fejekben is. Nem gondolom, hogy a főnök-beosztott viszony volna a legfőbb baj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése