Netgeneráció

Úgy tűnik a Tenegen-es kérdőív óta ettől nem tudok szabadulni... mi több, időnként meglehetősen a rabjává is tett ez a téma. Alighanem ez az, amiről azt mondják: Belekeveredett, mint majom a házicérnába:-)

Időnként persze perifériára is keveredem, nem bírok kihagyni egy-egy beszélgetést - nevezzük inkább faggatásnak -, hogy színesítsem, pontosítsam mindazt, ami a kérdőívek elemzése kapcsán száraz tényekként megjelent.

Valahogy úgy érzem, ettől elevenedik meg a kép, telik meg tartalommal, lesznek mögötte élő emberek - nem csupán a rideg számok.

A minap a Facebook került szóba annak kapcsán, hogy a lányok (a fiúk naná, hogy nem) szinte kivétel nélkül csatlakoztak egy alkalmazáshoz (lehet, hogy nem pontosan idézem), aminek valaki elmésen azt a címet adta: "Akiket még nem gázolt el Stohl András... " Még merje azt állítani valaki, hogy a napi dolgok nem furakodnak be a közösségi oldalakra:-) Igaz, meglehetősen morbid formában, de mégiscsak jelen vannak.

S ha még mindig ennél a témánál maradjunk: a napokban kaptam egy tanítványomtól egy helyes, szőrös, borzasztókék szivecskét ajándékba... kaptam magam, s visszaírtam, hogy ezt ugyan miért? Mire ő: "mert olyan édi:D" Az a gondolat bujkált bennem, hogy nem ismerős a mondás: szőrösszívű... nyertem - sajnos:-( Innentől az már csupán találgatás, hogy az alkalmazás elindítója, kiötlője vajon tudta, ismerte ezt a jelentést?

A másik érdekes csoport elnevezése: "Ha nem megy a távirányító, akkor elkezdem kurva erősen nyomkodni!" - elmés. Tény. Ja. Szerintem is. No és: megáll az eszem!

"Melyik luxus divatmárka való neked?" - hm... még merje valaki azt állítani, hogy a marketingesek tétlenkednek. A piac fizetőképes...

No de ez tényleg tetszik!! "Ha most nem én felelek, következő órára úgy megtanulom! SE:D" - esküszöm figyelni fogom, s aki csatlakozott, minden nem készülés utáni órán tutira kihívom felelni:-) Aljas volnék?:-)))

"Akik nem olvassák el a "tolni" feliratot, és rángatni kezdik az ajtót." - ehhez a csoporthoz is jelentékeny számban csatlakoztak a gyerekeim... mintha némi önkritika, öngúny megjelenne a címben nem?

"Oviban ettem a rózsaszín krokodilos Vademecum fogkrémet." - ez aranyos... ha azt nézem, mennyien csatlakoztak a csoporthoz, akkor úgy 10 éve vagonszám fogyhatott belőle:-))
http://itmania.hu/tart/cikk/e/0/68597/1/informatika/A_twitterezok_uraljak_a_kozossegi_mediat

Ennyit a közösségi oldalról... olvasgatásaim közben ráleltem a Fanta TrendRiport VI. részére. Vannak benne figyelemre méltó megjegyzések. "A fiatalok média- és kultúrafogyasztása ma már egyértelműen az internet köré szrveződik. Minden más csak ezt kiegészítve, ennek alárendelve létezhet."

Ha ez igaz - márpedig igaz -, akkor lépnünk kellene... vagy már lépnünk is kellett volna. Az a furcsa megérzésem támadt, hogy a mai középiskolás gyerekeknél már el is késtünk talán. Ők mág túlságosan megszokták a kizárólag bulvár-tartalmakat, őket már talán át sem tudjuk rászoktatni másra. Nekik már maguknak kell idővel rádöbbenniük, hogy másképp kellene. De a náluk fiatalabbaknál talán még van némi esélyünk.

Visszatérve a Fanta TrendRiport-hoz: "A kultúra fogyasztásának vannak olyan formái, amelyek szinte teljesen hiányoznak a fiatalok életéből." Pff... talált, süllyedt. (Időnként azon kapom magam, hogy túl sokat járok közösségi oldalakra - témát meríteni.)

Nagyon tetszett az egyik csoport-elnevezés: "Party-arcok" - 20% - azt hiszem az elnevezéshez senkinek sem szükségeltetik magyarázat.

"Kockák" - 17% - a legjobb barátjuk a számítógép. "A party-arcokhoz hasonlóan a könyveket nem igazán kedvelik, így például a könyvtárak környékét is, hiszen ezek nem rendelkeznek IP-címmel."

"Unatkozó" - 25% - ..."se színház, se mozi. Fontos számukra a TV... kimozdulni azonban inkább nem szeretnek. A teljes korosztályban ők azok, akik a legkevesebbet interneteznek."

Tények. El kell fogadjuk őket. Ami bennem felmerült, hogyan lehetne ezekhez az egymástól eléggé eltérő csoportba tartozó gyerekekhez személyes kulcsot/kulcsokat találni? Lehet egyáltalán? Aztán rögtön le is lomboztam magam. Elképzeltem a saját 35 fős osztályomat, ahol legalább 5 csoportba kellene sorolni a gyerekeket, s akkor még nem beszéltem arról, mennyire különböző tudásanyaggal, képességekkel rendelkeznek...

Mindenesetre a már tavalyelőtt elkezdett magánmutatványom még itt-ott működik. A dolog lényege végtelenül egyszerű. Ők adnak nekem egy könyvet, amit épp olvasnak, s én is egyet a saját kedvenceimből. Az ígéret mindkét fél részéről, hogy elolvassuk a másikét. A végrehajtást sosem ellenőrizzük: becsületbeli ügy. De amit most kaptam, hihetetlen... állítólag van film-verziója is, én ugyan nem láttam. Érdekes, figyelemfelkeltő olvasmány - csinálok neki ehelyt reklámot: Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége