Ma is megkértem egy-két csoportomat, hogy töltsék ki a kérdőívet. Annyira megszokták már, hogy mindenféle magyarázat-indoklás nélkül kell ilyesmiket kitölteniük mindenféle egyéb célból, hogy nem is kérdeztek. Ezen megdöbbentem, s elmeséltem mindenféléket arról, amiket mostanság csinálunk mi itt errefelé, regéltem a kíváncsiságról, mint alap emberi tulajdonságról. Olyan érdekes-fura személyes-kötetlen hangulat alakult ki, hogy minden csoportommal "eltoltam" egy teljes órát. Ajjaj... remélem senki nem olvassa, aki hivatalos személy. Képes voltam teljesen eltérni tantervtől, utasítástól, s cserébe a jóindulatukért, a maximálisan pozitív hozzáállásukért hagytam magam "vezetni"...
Bárki, aki még egyáltalán olvas engem, ne adja át... hihetetlenül messzire mentünk. Fertőzött kezdek lenni nyilván, mert valami afféle jutott eszembe, mint amikor a neten bóklászom, s linkről-linkre megyek, s valahol egészen máshol fejezem be az olvasgatást, mint ahol elkezdtem. De valahogy mégsem bánom, hogy oda jutottam, ahová.... Címszavakban: volt olyan csoport, amelyikkel oda jutottunk, hogy személytelen a világ, volt, akikkel oda, ez aztán az igazi lehetőség annak, aki verbálisan nem tud nyitottá lenni, olyan is akadt, aki feltételezte, vége a "szépek" uralmának, a neten csak a gondolat számít... Ajh... ha annyi időm lenne az ilyen kötetlen beszélgetésekre, amennyi nincs:-(
Zanza: tök jó, hogy kitöltötték ezt a kérdőívet. Soha ennyi őszinte, kendőzetlen, szabad véleményt még nem kaptam, mint ennek kapcsán.
Egyet biztosan tudok: ezt a szálat nem szabad hagynom elhalni...
Szia, gondoltam ma este megnézem már, hogy "mit beszélnek mostanában a macskák." Hát nem bántam meg, olyan szívetmelengető volt a beszámoló az óráidról. Úgy tűnik, beletaláltál az elevenükbe egy kicsit, nem? Ha most eszembe jut az egyetemi előadás, amikoris álltam ott a "szószéken", és bár igen lelkesen, de csípőből hintettem jó magasról az igét, jó alaposan elcsodálkozom magamon, sőt, el is szégyenlem magamat. Egy kis mentség: az utolsó előadáson megkértem őket, hogy osztályozzanak le névtelenül, egy mondat kíséretében. A lényeg: hol vagyok Tőled? Na de ilyet! El mertél térni a tantervtől?
VálaszTörlésVégre egy élő példa!
VálaszTörlésMégiscsak van még itt kellő spiritusz ahhoz, hogy a tanterv utasításait messziről lesajnálva alkalmazkodjunk egy konkrét pedagógiai (emberi) szituációhoz. Mióta vártuk már a Zsolti bácsival ezt a pillanatot! :-)
Hát, Judit, az a helyzet, hogy nem mehetsz vissza marketingesnek. Hogy mondaná a Bakáts? "Kellesz a magyar közoktatásnak, mint egy falat kenyér." Vagy valami ilyesmi!
Én is elbeszélgettem már néhány óratöredéket a csoportjaimmal erről az internetes töredékről, és azt láttam, szívesen veszik, hogy érdeklődöm a hobbijuk iránt. A saját, informatika tagozatos osztályomban pedig nőtt az ázsióm azzal, hogy megtudták interneten keresztül tanulok valamit, amit a számítástechnikához köthető. Szerintem, ha megakadok, még segíteni is hajlandók lesznek. :)
VálaszTörlésKedves Robi, alias Frobben!
VálaszTörlésHát ma már megérte felkelnem! Köszönöm szépen, ez hihetetlenül jólesett!!!
Szia Erika!
VálaszTörlésAkkor úgy látszik, hasonló reakciókkal találkoztál Te is. Annyira örültem én is nekik. Rólam azért nehezen hitték el, hogy interneten keresztül tanulok - pontosan ismerik hihetetlen hozzáértésem fokát...:-)
Szia! Olyan jó olvasni, hogy kezdünk megnyílni:) Hogy mire képes ez a Net! Lehet, hogy mi is függők leszünk:)
VálaszTörlés