Nem volt egyszerű dolgom, amikor az alkalmazásokat kellett kiválasztani. Természetesen alapvetően abban gondolkodtam, hogy az iskolai eszközök felhasználásával meg is tudjam az ötletet valósítani. Nem szeretek "elvben" feladatokat készíteni, az olyan mint a fejben úszás... Így kigondoltam, megvalósítottam, megpróbálom rendszerbe is szedni.
A felhasznált Web 2.0-s alkalmazások közül egy Youtube-os videomegosztó portálon talált video-t használtam, melynek a tartalmához, az utólagos feladatokhoz kiválóan alkalmazható volt a Wikipedia-ban való keresés feladatul adása.
Osztályfőnöki órán (10.-es az osztályom) vittem le gépterembe a tanítványaimat, minthogy sok-sok beszélgetésünk után kialakult bennem egy kép azzal kapcsolatosan, mennyire nincs identitástudatuk. Abban bíztam, hogy ezáltal valamiféle szociális kompetenciát is kialakíthatunk közösen, egyfajta ön- és országismeretet. Lehet, hogy pesszimista vagyok, de hiába vannak közismereti tárgyak, nagyon keveset tudnak arról az országról, ahol élnek.
Pedagógiai céljaim a következők voltak: (úgy érzem, teljesültek is)
- új ismeretek közlése
- megértés elmélyítése
- önálló tanulási képesség fejlesztése
- figyelemfelkeltés, motiválás
- web alapú kreatív tevékenység fejlesztése.
Az órát azzal kezdtük, hogy megnéztük a Youtube-ról a következő videót:
Minden feltalálónál megállítottam a vetítést, s hagytam, hogy megjegyzéseket fűzzenek hozzá - meglepő volt, hogy sokan hozzászóltak. "Nem gondoltam, hogy már 1944-ben feltalálták a számítógépet." A 3-4-nél döbbentek rá, hogy "mind magyarok?"
A végén két kérdést tettem fel: Milyen érzelmeket váltott ki belőletek a film? Sokan mondták szinte egyszerre, hogy büszkeséget és szomorúságot egyaránt. Hány volt ismert a filmben felsorolt találmányok közül? Nagyon alacsony volt az ismertségi index...:-(
Aztán dőltek belőlük a kérdések: "Miért nem maradtak ezek az emberek Magyarországon?" "Mi volt a célja a film elkészítésének?" "Ezt miért nem hallottuk/tanultuk eddig?" "Miért más országok profitálnak a magyarok találmányaiból?" stb. stb.
Nem sorolom tovább - az órakeretbe minden kérdés megválaszolása nem fért bele természetesen, ám annyi mindenképpen, hogy megkértem őket, hogy keressenek más magyar feltalálókat. Meglepően sokan eleve a Wikipedia-hoz fordultak, s egy meghatározott könyvtárba mentéssel el is "raktároztunk" mindent, amit találtunk.
Nem annyira házi feladatként, mint következő órai vitaindítóként abban maradtunk, hogy feljegyeztük a kérdéseket, mindenki hazaküldte a saját e-mail-címére, hogy megpróbáljon rá valamiféle választ találni. Következő órán biztosan meglesz a témánk...
Ehhez a feladathoz viszonylag könnyű volt a technikai feltételek biztosítása - bár egy dologtól féltem nagyon. Az iskolában borzasztóan bizonytalan az internet-kapcsolat - s ha ez nincs, az egész óratervemmel felsülök... De szerencsém volt, ma épp működtünk:-)
A témát elég bizalmasnak ítéltem, ezért semmiképp sem szerettem volna, ha informatikus kollega is jelen van. Amennyiben segítségre lett volna szükségem, elég nehezen tudtam volna megteremteni, minthogy minden kollegám szigorú órarend szerint tanít...
Úgy érzem volt értelme mindezt a gyakorlatban is kipróbálni, nem csak elképzelni milyen lenne. Látszott rajtuk, hogy nagyon élvezték, meglepődtek, büszkék lettek arra, hogy bár egy kicsi nemzet polgárai, de mennyi mindenre képes ez a kis ország - legalábbis amikor kreatív elmékről van szó. Ritka pillanat az, amikor nem a telefonokat nézik, mikor van vége az órának, hanem kicsengetés után is lázas keresgélés folyik. Azt hiszem, sikerült elérnem a célomat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése