Jó idő telt el azóta, hogy az osztályommal megnéztem (csak ismétlésként: 10.-es osztályom van, 30 lány, 4 fiú) azt a videót, amely az országimázskampány (jellemzően az államokban vetített) része. Alapvetően az volt a célom, hogy ráébresszem őket arra, mégiscsak magyarok - az identitástudatukat igyekeztem ébresztgetni nem hagyományos eszközökkel. Ha valaki olvasta azt a régebbi bejegyzésemet, talán emlékszik rá, hogy alapvetően két szóval jellemezték a film után ébredt érzéseiket: büszkeség és szomorúság/düh. Már akkor tudtam, hogy ezt a dolgot nem fogom tudni annyiban hagyni részint miattuk, részint amiatt, hogy nyitott maradt ez a kérdés.
Jött jónéhány e-mail ez után az óra után. Tömérdek magyar találmánnyal, felfedezővel, tudóssal... és sok érdekes gondolattal, melyekből néhányat változtatás nélkül idézek:
"Tökre megfogott - megkerestem itthon a reklámot és megnéztem újra. Mert nagyon tetszett. Aztán rájöttem, hogy azért reklám a reklám, hogy nem feltétlenül mutatja a valóságot. Ez így nem is igaz, mert a valóságot mutatja ha úgy vesszük, mert minden valóban van, amit mutatnak. Meg minden jót összeszedett ami "szép" Budapesten, de hol van belőle Magyarország? Tudom, hogy az a reklám, hogy nincs benne rossz, igazából ez a célja... Az tök jó érzés, hogy Magyarország ennyi mindenre büszke lehet(ne), és ugye azért az legalábbis szégyen, hogy ennyi mindent hagytunk veszni. Szerintem jó, igen, van rá magyarázat... mindig mindenki talál, de ha csak egy kicsit is kockáztatnak, talán most más lenne a helyzet.... oké, én könnyen beszélek, mert nem én voltam ott, ha nekem kellett volna ott lennem, lehet, hogy én is így döntöttem volna... na de ez már így lett. Gáznak éreztem, hogy voltak benne olyan dolgok, amiről nem is tudtam... jó erről senki más nem tehet, csak én... ha azt veszem, erre nem is tudtam (nem találok magyarázatot:-)), nem mentesít semmi alól... "
"Az a véleményem, hogy nincsenek eléggé megbecsülve a magyar találmányok, mert sem a feltalálónak, sem az országnak nincs se híre, s bevétele belőle. Pedig a magyarok sok mindent feltaláltak és mások gyártják ezrivel..."
"Az a véleményem a videoról: nagyon szomorú, hogy a magyarok nem fordítanak (nem is fordítottak) pénzt azokra a találmányokra, amelyeket magyar emberek találtak fel, mert így többnyire Amerika kapta a dicsőséget. Azért büszke vagyok már arra, hogy magyar vagyok, mert rádöbbentem, hogy a magyar nemzet sok olyan embert adott, akik a világ büszkeségei."
"A videó nézése közben rádöbbentem, hogy rengeteg fontos dolgot találtak fel magyarok, vagy segítettek a feltalálásban. Büszkék lehetünk rájuk.. valamiért én is büszkeséget érzek."
Aztán ma ismét volt együtt óránk, s ők vetették fel, hogy folytassuk ezt a beszélgetést, egy csomó megválaszolatlan kérdésük, gondolatuk van még ezzel kapcsolatban.
Be kell valljam: nem tudtam, hova fogunk érkezni a végére, befolyásolni, irányítani nem szerettem volna őket, csupán aprócska mozdulatokkal kijavítani, ha nagyon zsákutcának éreztem a gondolataikat. Sokat jegyzeteltem óra közben, tartottam tőle, hogy a végére sok mindent elfelejtek. Ismét "kozmetikázás" nélkül idézek néhány megjegyzést:
"Azért ez bosszantó, sokan mennek külföldre azért, hogy elismerjék a tehetségüket. Magyarország ilyen, jobban lehet bárhol máshol érvényesülni. Ha valaki kitűnik, a többiek azonnal betesznek neki, mert féltékenyek rá."
"Itthon nem értékelik azokat, akik jók a szakmájukban. Helyre kellene állítani a gazdaságot, meg az emberek mentalitását alaposan átformálni, mert a magyarok észjárása nagyon fura. Nem irigykedni kéne a tehetségekre, hanem megbecsülni."
"Meg kellene teremteni a feltételeket, hogy ne kelljen külföldre menni egy jobb élet reményében. Fontos lenne az is, hogy az emberek kötődjenek ehhez az országhoz. Mert itt nincs és nem is volt soha összetartás... Nem egymást kellene okolni, nem szítani az ellentéteket."
"A hazaszeretet egy fontos érzés, ezt erősíteni kellene - még magamban is. Ne alapból támadjuk azt, aki okosabb, meg tehetségesebb."
"Itt is kapjanak meg mindent a tudósok, erkölcsileg, anyagilag egyaránt. És ez nagy felelősség, hogy jobban értékeljük a szellemet. Ez az ország, ha van valamije, egyből eladja, az új dolgokra meg nem áldoz... "
"Nem nagyon van okom arra, hogy szeressem ezt az országot, szerintem a hazaszeretet=politika."
"Nem szabad csak a negatívumokat látni, egy csomó jó dolog is van itt, csak nem látjátok! Például nincs fele annyi drogos se, mint Amerikában."
"Meg annak is van pozitív hozadéka, hogy nem vagyunk gazdag ország, így rákényszerülünk, hogy gondolkodjunk!"
"Ha külföldön vagyunk, büszkék kellene legyünk magunkra, ehelyett már Ausztriában is ki van mindenfelé írva, hogy ne lopj. Én meg szégyellem, hogy magyar vagyok."
"A környező országokban is utálnak minket. Az országok közt meg az emberek közt is egy csomó ellentét van, pedig a világ nem is tud rólunk semmit. De a videót látva rájöttem, hogy én magam se tudok magunkról, hogy várhatnám el, hogy mások tudják?"
"A fél világ azt se tudja, hogy létezünk, el sem tudnának helyezni minket a térképen."
"Ez egy szar ország, ahol mindenki csak a saját zsebét tömi."
"Svájc is kis ország, miért tud ennyire gazdag lenni? Ez jutott eszembe.."
"Akkor toltuk el, amikor nem maradtunk a Monarchia része, akkor németül beszélnénk ugyan, de lenne rendes fizetésünk, munkahelyünk, létbiztonságunk."
"Már Trianonnál is ostobák voltunk..."
"Az I. világháborúban is rossz oldalra álltunk, meg a másodikban is. Minden forradalmunkat leverték, elátkozott egy nép vagyunk."
"Rendben: okosak vagyunk. Erre büszke is vagyok. De akkor miért hozunk folyton ostoba döntéseket?"
"Ebben az országban nincs rend. Régen jobb volt, mert akkor nem kellett félni..."
"A kisebbség rettegésben tartja a többséget már hosszú évek óta, mi meg nem teszünk semmit. Meg milyen ország az, ahol a politikusok megveszik a kisebbséget csak azért, hogy rájuk szavazzanak?"
"Ennél, ami most van, még a régi rendszer is jobb volt, mert akkor a cigánynak is kellett dolgoznia, nem csak virítani a segélyből meg a családi pótlékból."
"A mi korosztályunk is ilyen lesz, mire felnövünk, akkor meg már inkább el kell innen mennünk."
A vélemények kronológiáját nem bontottam meg... ahogy egyre jobban elszabadultak az indulatok - jól érezhető a hozzászólások alakulásából, úgy éreztem, bele kell "nyúlnom" a dologba. Csak sejtettem, hogy errefelé fognak a megjegyzések orientálódni, így egyetlen kérdést tettem fel: "Ha te most kb. 35 éves lennél, már dolgoznál, mit tennél másképp? Egyáltalán tudnád, hol a gond? Merre indulnál?"
Lefagyott az egész csapat... Volt "talonban" egy videóm, íme a hivatkozás. Érdemes megnézni....
Megnéztük. Maradt a csend... Feltettem a kérdést: ha őszinték lennétek, ki az, aki kivárta volna a 15 percet? Ketten tették fel a kezüket. Öten azt mondták, azt csinálták volna, amit a kolumbiai kislány... Többen kérdezték, ezzel valóban mérhető-e az, hogy valaki a későbbiekben sikeres lesz-e vagy sem?
Természetesen abszolút hiteles mérések nincsenek - de mi a siker? Ismét parázs vita kerekedett, kinek mi... Akadt, aki azt válaszolta, a siker az, ha azt teszed, amit szeretnél. Más szerint ha szeretnek. Megint mások szerint (ők voltak a legtöbben), ha megbecsülnek a munkahelyeden és meg is fizetnek. Sokan mondták ugyanakkor, hogy csak a "lóvé". Mert mindened van, ha pénzed van. Muszáj volt rákérdeznem, mi lesz, ha elfogy az összes folyó, megettük az összes madarat... ehető-e a pénz? Itt már kezdtek kétfelé válni... és egymásnak sorolni az érveket-ellenérveket... kívülre álltam a körön, figyeltem. Iszonyatos kíváncsiság munkált bennem, vajon mennyire tudják egymást meggyőzni.
Végül úgy 10 perces ordítozás után a "mérsékeltek" meggyőzték a "radikálisokat"... "Visszakapaszkodtam" a körbe, és megkérdeztem őket, elemezzék az utolsó 10 percet. Mi is történt itt most? Nem kaptak hajba, nem anyáztak, nem ütötték meg egymást, de a 16 vs 12 párharcban békésen győzött az alig többség... (sokan betegek voltak ma) Talán lehetne ezt adoptálni az élet más területein is... esetleg meg is lehetne jegyezni akkorra, amikor már felnőttek lesznek, s ennél komolyabb dolgokban kell megvédeni az igazukat. Valaki csendesen megjegyezte: összefogtunk pedig észre se vettük...
Mindenki ítélje meg ezt a két órámat, ahogy gondolja... én sikerként könyveltem el magamban....
Kedves Judit!
VálaszTörlésEgyrészt gratulálok az óráidhoz, másrészt köszönöm, hogy leírtad. Ez a példa kiválóan mutatja, hogy nagyjából mit gondolok az IKT tanórai használatáról meg az egész web 2.0-s mizériáról - történetesen azt, hogy ha nincs mellette egy nyitott, innovatív, lelkes és tehetséges pedagógus, akkor fabatkát sem ér az egész. Így meg... Nem folytatom!
Végigolvastam a tanulóid hozzászólásait és megmondom őszintén, kicsit ledöbbentem. Egyrészt jó volt látni, hogy megfelelő tálalásban azért érdemben meg lehet beszélni "komoly" témákat is, másrészt félelmetes, hogy mennyi érzelem, öröm, ugyanakkor kemény indulat, düh és frusztráció volt a gyerekek leveleiben.
Szóval lesz még velük dolgod bőven! Remélem bírod majd "szuflával"!
Nem is tudod, mennyire jó érzés, amikor az ember ilyesmit olvas... ilyenkor érzem, hogy mégiscsak érdemes.... Köszönöm!
VálaszTörlés