Közös feladat

Milyen tanulási szokásokkal jellemezhető a mai magyar iskolás (13-18 éves) korosztály?

A kérdőív és a beszélgetések alapján úgy vélem, hogy időben nem túl sokat fordítanak konkrétan a tanulásra, az erre szánt idő is „szeletekből” tevődik össze. Egy kis msn-ezés, némi tanulás, vissza a könyvhöz, de leginkább reprodukálnak -–a tanári magyarázat/előadás nagyon fontos számukra

• Ismerjük-e internetezési szokásaikat?

Úgy vélem, a viszonylag szoros és őszinte kapcsolat okán elég jól „képben voltam” eddig is, ám-bátor az meglepett, hogy a közösségi oldalak ennyire fontos számukra. A semmiből ki nem maradni talán generációs jellemző. Felgyorsult a világ, minden információt be kell gyűjteni. Ehhez talán az is szorosan hozzátartozik, hogy egyfajta leegyszerűsített „jelrendszerrel” kommunikálnak, ami egyfajta közösséggé is kovácsolja őket. Sok esetben még egy másik, korban ugyan közeli, de idegen kortársközösség sem érti a szavak mögött rejlő tartalmat.

• Mennyire fontosak számukra a virtuális közösségek?

Nagyon fontos szerepet töltenek be az életükben, ha nem a legfontosabbat. Egyre kevesebb fogódzót találnak maguk körül. A családok széthullanak (a saját osztályomban 33 gyerekből mindössze 12 él teljes családban), a közösségi élet finoman szólva is hiányos, nincs hová tartozzanak. Ezt az érzést egy kortárs közösséghez való tartozás – vagy annak az érzése – pótolja számukra.

• Rájuk is igaz az, hogy „folyton be vannak kapcsolva?”

Meglepődtem, de a kérdőívekből, s a személyes beszélgetésekből is az derül ki, hogy viszonylag kevesen vannak folyamatosan online. Viszont képesek rá, hogy megosszák a figyelmüket, s a számítógép mindenféleképpen prioritást élvez.

• Hogyan lehetne az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani? Vannak erre eszközeink, módszereink, ötleteink?

Az összes kérdés közül számomra ez a legnehezebben megválaszolható. A szándék sok esetben megvan bennük a megfelelésre. Viszont hihetetlenül feleslegesnek, ódivatúnak tartanak a tananyagból sok mindent (talán túl sok mindent). Ezért aztán akármennyire „megszórhatjuk porcukorral”, számukra még mindig ehetetlen lesz. Amit saját tapasztalatomból használhatónak találok, az a dolgok leegyszerűsítése, szemléltetése. Szubjektív véleményem, hogy inkább vizuálisak, több információ marad meg, ha ilyesfajta megközelítésben is tudjuk „tálalni” mindazt, amiről azt sze-retnénk: tanulják meg.